BLEYER JENÕ (MSZP): Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Képviselõtársaim! A H/1155. számú országgyûlési határozati javaslat a nyugellátások és baleseti nyugellátások 1995. évi szeptember havi emelését 4 százalékban határozta meg, január 1-jéig visszamenõleges hatállyal. A Nyugdíjbiztosítási Önkormányzat közgyûlése megvitatta a szeptemberi nyugdíjemelésre vonatkozó javaslatot és elfogadta a 4 százalékos emelést. Ugyanakkor úgy határozott, a kormány nyilatkozzék arra vonatkozólag, hogy október 31-ig felülvizsgálja a várható keresetnövekedést, és ennek megfelelõen tegyen javaslatot az Országgyûlés részére esetlegesen szükségessé váló további emelésre.
(10.10)
Indokolja ezt a határozatot az is, hogy az elmúlt évben a nettó bérkibocsátás és a nyugdíjemelések között 2,3 százalék különbség mutatkozott a nyugdíjas-társadalom terhére. Szeretnénk, ha ebben az évben ez nem következne be. Meg kívánom jegyezni, hogy a vállalatok, illetve a különbözõ cégek általában a IV. negyedévben, a várható eredmények ismeretében végeznek jelentõsebb bérfejlesztést, ezért úgy érzem, a nettó bérkibocsátás ez évben is meg fogja haladni a most jóváhagyott 15 százalékos nyugdíjemelést.
El kell mondani, hogy az ez évi prognosztizált infláció a nyugdíjemelésnél lényegesen magasabb; mintegy 25-30 százalékra tehetõ. Ez bár mindenkit érint, de ennek hatására a nyugdíjas-társadalom egyes rétegei, alacsony nyugdíjasok, egyedülállók az átlagnál lényegesen jobban sérülnek.
Jelentõs számban vannak olyan nyugdíjas társaink, akik a megemelt közüzemi díjak, lakbérek, valamint az alapvetõ élelmiszerek árainak emelkedése miatt igen nehéz helyzetbe kerülnek; súlyos, napi megélhetési gondjaik vannak. Bár a gyógyszerárak dotálásával a kormányzat jelentõs terhet vállal, mégis sok idõs embernek, az alacsony jövedelmek miatt, még a kedvezményes gyógyszerek kiváltása is igen nagy nehézséget okoz.
A helyi önkormányzati költségvetések beszûkülése is mérsékli a nehéz helyzetbe kerülõ nyugdíjas társaink támogatási lehetõségeit. A nyugdíjasokkal történt találkozásaim azt igazolják, hogy a legnehezebb helyzetben a városban lakó, egyedülálló idõs társaink vannak. Igen sok a létminimum határán, illetve az alatt élõ, régen nyugdíjba ment társunk kerül igen nehéz helyzetbe a megélhetés szempontjából. E sokat megpróbált idõs réteg méltánytalannak tartja, hogy egy életet végigdolgozva kilátástalan helyzetbe kerül, megoldhatatlan gondjai vannak. Mégis õk azok, akik a sok nehézség ellenére igyekszenek megérteni az ország nehéz gazdasági helyzetét. Nem hangoskodnak, nem pufogtatnak frázisokat, de elvárják tõlünk, a parlamenttõl, a képviselõktõl, hogy megértsük õket, döntésünknél vegyük figyelembe súlyos gondjaikat. Úgy érzem, hogy ittlévõ képviselõtársaim ismerik a nyugdíjasok helyzetét és meg fogják szavazni a 4 százalékos emelést, valamint biztosítják, hogyha a nettó bérkibocsátás 15 százaléknál magasabb lesz, akkor még egy nyugdíjemelésre is sor kerüljön ebben az évben.
Tisztelt Képviselõtársaim! Befejezésként egy olyan kérdésrõl szeretnék szólni, amely a szociális bizottságban is szóba került, de szinte minden nyugdíjemelés kapcsán elhangzik a nyugdíjas szervezeteinkben és az önkormányzati üléseken. Ez a kérdés a nyugdíjemelés rendszere és módszere.
Már szinte egyöntetû az a vélemény, hogy még egyszer nem volna szabad ilyen két-három lépcsõs módon dönteni errõl a kérdésrõl. Ez a mostani helyzet is jól tükrözi a jelenlegi rendszer problémáit. Vannak jó elképzelések, elfogadható javaslatok, ezért már most úgy érzem, el kellene határoznunk, hogy 1996-ban át kellene térni egy tényadatokra épülõ, kiszámítható, új rendszerre. Meggyõzõdésem, hogy a tisztelt Ház ilyen irányú elhatározása nemcsak a nyugdíjasok körében, hanem szinte mindenütt támogatásra számíthatna és találkozna a társadalmi egyetértéssel. Köszönöm a figyelmüket. (Taps az MSZP padsoraiban.)