DÖGEI IMRE (FKGP): Tisztelt Elnök Úr! Köszönöm a szót. Mélyen tisztelt Országgyûlés! Képviselõtársaim! A Bokros Lajos pénzügyminiszter úr által elõterjesztett és az Országgyûlés által még csak az imént megszavazott gazdasági megszorítások alapján a felületes szemlélõ azt gondolhatná, hogy ez az ország a vállalkozók és egyéb, a földi javakban dúskálók tejjel-mézzel folyó kánaánja, akik mindenféle szigorítást nevetve kibírnak és úgymond a mellényzsebükbõl kifizetnek.
Azt mindnyájan tudjuk, hogy milliomos körökben nem téma a pénz, sõt úgymond, anyagi természetû kérdések feszegetése illetlenségszámba megy. Az is igaz, hogy a rendszerváltás után szóba került a jóléti állam mielõbbi megteremtésének gondolata, de ahogy mondani szokták, az élet az álmodozás megrontója. A jóléti állam megvalósítása még odébb van, és ha a felemásra sikerült rendszerváltásra gondolok, még jó ideig csak délibábként tûnik fel hazánk látóhatárán. Mert mi a valóság? A demográfusok egyöntetû megállapítása szerint hazánkban egyre több az olyan állampolgár, aki egy dolgos, kreatív élettel a háta mögött elérkezett a nyugdíjkorhatárhoz, és most joggal várják, hogy a társadalom gondoskodjon nyugdíjas napjainak gondtalanságáról. Nem fényûzõ életformában gondolkodnak õk, hanem csak az a vágyuk, hogy a nyugdíjból kifizethessék közüzemidíj-tartozásukat, fûtési költségeiket, egyéb háztartási kiadásaikat és uram bocsá' még a napi háromszori étkezésre is futná. A kormány ugyan hangsúlyozza a nyugdíj értékállandóságának megõrzését, de ha a nyugdíjak emelkedését összevetjük az infláció növekedésével, azt kell látnunk, hogy a nyugdíj csak kullog az infláció mögött.
(11.10)
Ebben az évben 30 százalékos infláció várható a szakemberek megállapítása szerint, de ki biztosítja azt, hogy ennél magasabbra nem emelkedik? Ennek ellenére ez év márciusában 11 százalékos nyugdíjemelést szavazott meg a tisztelt Ház, a most napirendre tûzött javaslat újabb 4 százalék emelést irányoz elõ. A két emelés összege együttesen sem éri el az inflációs ráta 50 százalékát. Hol van hát akkor a nyugdíjak vásárlóértékének megõrzése, amirõl annyit beszélünk és annyit beszélnek?
A nyugdíj egyre olvad, zsugorodik, a nyugdíjasok pénztárcája is hovatovább a létminimum alá szorul. Az úgynevezett csirkefarhát a nyugdíjasok lukulluszi lakomájává lép elõ, mert a csirke nemesebb része nekik már luxus, az egyéb húsokról már nem is beszélve. Hölgyeim és Uraim! A magyar baromfifeldolgozó ipar nincs felkészülve arra, hogy ekkora mennyiségû farhátot termeljen ki, amennyire a nyugdíjasoknak igényük lenne. Arról nem is szóltam, hogy a nyugdíjas beteg is lehet, amit a mai gyógyszerárak mellett senkinek sem ajánlok nyugodt szívvel.
A Független Kisgazdapárt a nyugdíjak mostani emelését legalább 6 százalékban látná kívánatosnak, a nehéz gazdasági helyzet ellenére is.
Megengedhetetlennek tartom azt, hogy az a generáció, amely áldozatos munkával megteremtette a mostani életünk feltételeit, most szegény rokonként tengõdve fejezné be napjait. Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a Kisgazdapárt soraiban.)
(Dr. Trombitás Zoltán helyét a jegyzõi székben dr. Semjén Zsolt foglalja
el.)