DR. KÖVÉR LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Miniszterelnök Úr! Még egy miniszterelnöknek sincsen gyakran módja arra, hogy külországok befolyásos sajtójában nyilatkozhason meg, és ezen keresztül a külföldi közvéleményt tájékoztathassa saját hazájának problémáiról, ügyeirõl. Egy miniszterelnök külföldi lapban leadott interjúja ezért különösen kiemelt, fontos esemény, akkor még inkább, ha figyelembe vesszük, hogy a külföldi közvélemény egy adott ország miniszterelnökének a szavait akkor is mérvadó véleményként fogadja el, ha esetleg a miniszterelnök hazájának közvéleménye ezen a naiv stádiumon már régen túl van.
Tisztelt Miniszterelnök Úr! Ön a Süddeutsche Zeitung 1995. május 23-ai számában Weyer Bélának adott interjújában többek között az alábbi kérdésre a szintén idézendõ választ adta.
Weyer Béla kérdése: "Nemrégiben Kelet-Magyarországon, Debrecenben, fiatalok a szlovák-magyar alapszerzõdés ellen és egy fajtiszta Magyarországért tüntettek. Néhányukat a debreceni zsinagóga felgyújtása miatt egypár héttel korábban letartóztatták, de nem sokkal ezután szabadlábra helyezték õket. Beleillik ez még a jogállam kereteibe?"
Az ön válasza: "Ha ez Németországban történik - mert ott is elõfordul ilyesmi -, akkor minden parlamenti párt felemeli szavát ez ellen. Sajnos nálunk ez nem így van, a parlamenten belül is vannak pártok... - így, többes számban -..., amelyek felkarolják az ilyen mozgalmakat."
Tisztelt Miniszterelnök Úr! Az ellenzéki pártok ez ügyben tett korábbi nyilatkozata óta kiderült, hogy a fent idézett szavak valóban az ön szavai. A félreértések elkerülése érdekében: miután ezek a szavak mindaddig, amíg a miniszterelnök úr néven nem nevezi azokat a pártokat, amelyekre utalt, addig az egész parlamentre - tehát a kormánykoalíciós pártokra nézve is - meglehetõsen súlyos vádakat fogalmaznak meg, ezért több sikertelen kísérlet után a miniszterelnök úr szavahihetõségének, illetve az Országgyûlés becsületének megõrzése érdekében újólag kérjük arra, nevezze meg, mely parlamenti pártokra gondolt, amelyek egy fajtiszta Magyarországot követelõ szélsõjobboldali mozgalmat karolnak fel; mely bizonyítékokra alapozta kijelentését.
Abban a nem várt esetben, ha a miniszterelnök úr nem tudná megnevezni azokat a pártokat, amelyeket a fajelméletet valló, tehát fasiszta mozgalmak támogatásával vádolt, illetve nem tudná állításait bizonyítani, bocsánatot kíván-e kérni az Országgyûléstõl, annak minden pártjától, amiért megalapozatlan és sértõ kijelentésével e pártokat a nemzetközi demokratikus közvélemény elõtt súlyos gyanúba keverte?
Meg kívánja-e követni az ország minden polgárát, amiért a Magyar Köztársaság miniszterelnökeként példátlan nyilatkozatával az egész országnak okozott súlyos erkölcsi károkat?
Köszönöm. (Taps a jobb oldalon.)