DR. PETÕ IVÁN (SZDSZ): Tisztelt Ház! Tisztelt Elnök Asszony! Ügyrendi kérdésben kértem szót, hiszen az ellenzéki képviselõcsoportok vezetõi ügyrendi indoklás formájában adták elõ kivonulásuk okát. Ügyrendi felszólalásom nem ürügyként kívánja az ügyrendi javaslatot használni, hanem komolyan gondolom, amit mondani kívánok ennek kapcsán, méghozzá azt, hogy fölkérjük - de ennél határozottabb hangot is használnék szívesen - a Ház tisztelt vezetését, mármint megválasztott tisztikarát, hogy tegyen határozott lépéseket általában a parlamentben a személyeskedõ, a rágalmazó hang eluralkodása ellen.
Azért teszem ezt a javaslatot frakciónk támogatásával, mert az a véleményünk, hogy a mai kivonulás, mármint az ellenzéki pártok, frakciók kivonulása és azt megelõzõ, nem szokványosnak nevezhetõ vita nem választható el attól a hangvételtõl, ami a parlamentben az elmúlt hetekben eluralkodott, ami nemcsak az elmúlt hetekre volt, sajnos, jellemzõ, hanem gyakorlatilag ennek a koalíciónak az összeállása, gyakorlatilag a kormány megalakulása óta. Amit a kormánypárti képviselõk, a kormány tagjai az elmúlt héten, elmúlt hetekben, elmúlt hónapokban az ellenzéki képviselõtársaktól kaptak, az nem szokványos parlamenti vitastílus a magyar parlamentben.
Nem szokványos, hogy a kormánypárti képviselõk által támogatott javaslatokat, magukat a kormánypárti képviselõket tudatos nemzetárulással vádolják; nem szokványos, hogy a magyarság elleni összeesküvéssel vádolják a kormánypárti képviselõket; vádolják azt a pénzügyminisztert, aki feltehetõen, még ha téved is - mint ahogy mindannyian képesek vagyunk tévedni -, az ország javát akarja.
Nyilvánvaló, hogy ez a hang - most már utólag persze könnyû ezt mondani -, szükségszerûen vezet olyan következményekhez, mint amilyen következményekhez vezetett ma.
Azt gondolom, persze itt most kormánypárti képviselõk ülnek, de azt gondolom, hogy a kormánypárti képviselõk, a kormány tagjai nagy önuralmat mutattak az elmúlt évben, az elmúlt hetekben mindannak elviselésében, amit kaptunk. Nem válaszoltunk, nem válaszoltak a kormány tagjai sem olyan hangon az esetek döntõ többségében, mint amilyen hangon velük beszéltek.
A mai napról azonban kénytelen vagyok azt mondani, hogy bár emberileg érthetõ az elõzmények után, de nyilvánvalóan politikai következményeiben nehezen kezelhetõ, ha a húr egyszer elszakad, ha egyszer elfogy a türelem. Ami ma történt, talán elkerülhetõ lett volna, talán nem volt szükségszerû, de mindannyiunknak - és itt még egyszer szeretném megismételni az ügyrendi formában megfogalmazott mondanivalómat -, különösen a Ház tisztikarának, amelynek módja van egyes fölszólalások idején megszólalni, közbeavatkozni, mindannyiunknak kötelessége lenne, hogy további hasonló esetek megelõzése érdekében a személyeskedõ, rágalmazó hangvételnek vegyük elejét. Köszönöm szépen. (Taps a bal oldalon.)