DR. GYÕRIVÁNYI SÁNDOR (FKGP): Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Országgyûlés! A T/1206. számú törvényjavaslatról - amelyet az elõterjesztõ miniszter részlegesnek, címe pedig átmenetinek nevez - csak azt tudom összefoglalóan mondani, hogy requiescat in pace, nyugodjék ismét békében egy évszázados magyar intézmény, a tankerületi oktatási központ, melyet az elsõ átfogó magyar oktatásügyi törvény, a Ratio Educationis 1777-ben állított fel tankerület néven, hogy a felvilágosodás szellemében megteremtse a tanügy- igazgatás területi egységét.
Ez az intézmény - amelynek egyik jelentõs személyisége volt a kufsteini várbörtönt is szenvedett Kazinczy Ferenc, neves nyelvújítónk - többszöri átszervezés után jutott el 1949-ig, amikor nevét fõigazgatóságra változtatta a 4155/1949-es kormányrendelet, majd fél év múlva egy újabb rendelet, a 143/1950-es megszüntette a pártállami jogalkotás nagyobb dicsõségére. A közel 175 éves intézmény gazdag szellemi hagyományaival 1950-ben egy tollvonással megszûnt, nagymûveltségû pedagógus munkatársai szétszóródtak, évszázados iratanyaga többnyire semmivé lett. Ezt azért is mondhatom, mert pedagógus pályám kezdetén én is mûködtem az akkor még meglévõ úgynevezett tankerületi fõigazgatásban.
Minden mûvelt pedagógus és egyben az Országgyûlés is örömmel fogadta, amikor a közoktatásról szóló 1993. évi LXXIX. törvény 99. és 100. §-a visszaállította a tankerületi oktatási központokat, amelyeknek szakmai ellenõrzést végzõ munkatársai nem rendelkeztek döntési, intézkedési jogkörökkel, hanem csupán segítették az oktató-nevelõ munkát, elemezték a tankönyveket, figyelemmel kísérték az etnikai és nemzeti kisebbség oktatási helyzetét, a fogyatékosok oktatását és így tovább. Úgy gondoltuk, hogy végre nem egzekutori módszerek és hangnem jellemzi majd a magyar iskolák életét.
(17.30)
Nem így történt. Ez a törvényjavaslat most egy tollvonással - az 1. §- ban három sorban - szünteti meg az alig hogy felállt tankerületi oktatási központokat, és sokoldalú feladatait szétosztja a különféle intézmények, az Országos Köznevelési Tanács, továbbá a Közoktatás-politikai Tanács között. A feladatok nagyobb részét az önkormányzatok fõjegyzõi, továbbá a megyei jogú városok jegyzõi veszik át; mert Magyarországon ma is él az a hiedelem, hogy akinek az isten hivatalt ád, észt is ád hozzá. A különbözõ végzettségû és felkészültségû jegyzõk miért ne lennének egy csapásra kiváló pedagógiai szakemberek, akik - idézem a törvényjavaslat 4. §-át - "közremûködnek az érettségi vizsgaszabályzatban meghatározottak szerint érettségi vizsgák elõkészítésében, továbbá a közoktatási információs rendszer mûködtetésében". Hogy ez hogyan is mûködik, azt a pedagógusok már tudják, emlékeznek rá a pártállami idõkbõl: a tanácsi tisztségviselõk pökhendi, úrhatnám szakértelmére, akik az érettségik alkalmával meg kívánták mondani, hogy gyermekeik, rokonaik "a mi kutyánk kölykei" alapon milyen osztályzatot kapjanak, hogy biztos legyen az egyetemi felvételük.
A Független Kisgazdapárt nem szeretné ezeknek az idõknek a visszatérését, még akkor sem, ha ezzel - például mint a március 12-ei rendelkezések során mindig - megjelenik a pénzügyek és a pénzekkel való takarékoskodás, a stabilitás kérdése, ami nem jelent mást, mint az oktatásra, mûvelõdésre szánt költségek csökkentését.
Az egyébiránt nyúlfarknyi törvényjavaslat a további, 5. §-ban a tankerületi központok feladatait mintegy harminc sorban szétparcellázza a pedagógiai szakmai szolgáltatást ellátó, elõbb már említett intézmények között - idézem: "megfelelõ színvonalon". Errõl képviselõtársaim már elég sokat beszéltek, így nem kívánom ezeket a kérdéseket részletezni.
Mellesleg, egy mondatban, a 2. §-ban arról is értesülünk, hogy a sok botrányt kavart nemzeti alaptanterv nem tudom hányadik változatát, az országgyûlési vitát mellõzve, a kormány - idézem - "rendeletben adja ki".
Mivel többet errõl a nyúlfarknyi törvényjavaslatról nem lehet mondani, csak annyit jelenthetek ki, hogy a Független Kisgazdapárt egységesen elutasítja azt, és nemmel fog szavazni, ha a kormány - jobb belátásra jutva - nem vonja azt vissza. Köszönöm szépen. (Szórványos taps a kisgazdák padsoraiban.)