CSIGE JÓZSEF (MSZP): Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Nagy megtiszteltetés számomra, hogy kétszer is emlegetett Pokorni képviselõtársam. Továbbá az is igen jólesõ érzés volt nekem, hogy tulajdonképpen a törvényjavaslat minden pontjával, minden tételével jobban egyetért, mint én, kormánypárti képviselõ.
Nagyon visszafogott voltam, amikor az emelvényen szóltam, mert nem találtam volna ízlésesnek, ha én dicsérgetem, de jól jön ilyenkor, így estefelé az elismerés és a dicséret.
A másik fele, amit képviselõtársunk mondott, az az elem volt, amit egyébként nekünk címzett, hogy propaganda. Mert hiszen, hogy is jön a csizma az asztalra? Hogyan is jön ide Karcag, Kisújszállás, Kenderes, Törökszentmiklós meg a többiek? Azt gondolom, nem errõl van szó, hanem átmeneti rendelkezésekrõl.
Aztán mondja képviselõtársunk, hogy a törvényjavaslat jó ugyan, de valahol káosz keletkezett. Szöllõsiné képviselõ asszony erre nagyon világosan válaszolt, hogyan és mint is keletkezett. De nem is ez az én megjegyzésem legfontosabb tartalma, hanem az, hogy meggyõzõdésem szerint túlzás propagandának meg üzengetésnek abban az értelemben nevezni az általam mondottakat, ahogyan ezt Pokorni Zoltán tette, amikor azt mondtam, hogy igenis, szüksége van a magyar közoktatásnak, az óvodáknak és az iskoláknak arra, hogy reálisan kimondjuk: jön a vakáció, pihenni kell, jön az új tanév, készülni kell. És nyugodtan lehet készülni, nyugodtan lehet dolgozni, mert nem zavarja itt össze a viszonyokat senki, hacsak mi, politikusok, föl nem vállaljuk ezt. Köszönöm. (Taps a kormányzó pártok padsoraiban.)