POKORNI ZOLTÁN (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök asszony. Azt gondolom, egy ellenzéki politikusnak valóban vigyáznia kell akkor, amikor dicsérõ szavakat ejt ki a száján egy kormányzati elõterjesztéssel kapcsolatban, mert a kisujját nyújtja és az egész karját akarják elkapni. (Derültség a jobb oldalon.)
Nem titkolom, pozitívnak tartom azt a szerénységet, hogy a kormány képes volt belátni: nem tud letenni most az asztalra egy átfogó felülvizsgálatot, és ezért egy kicsinykét tett le. Egy ismert mondást próbáltam idézni - nyilván rosszul -, hogy vajúdtak a hegyek, és ami született, az egy cincogó egér. Nem minõsítettem ezzel, sõt ezzel el is fogadtam, hogy kell ez a törvényjavaslat. Még azt is elfogadom, hogy a kialakult kaotikus helyzetben szükséges egy törvényi válságszabályozás, mert stabilizálni kell, meg kell menteni azt, ami még van.
De ennek sajnos nem felel meg, vagy csak egyetlenegy pontjában felel meg a kormány által benyújtott javaslat, és nagyon sok pontjában nem; több pontjában kérdéseket vet föl, de egy pontjában bizonyosan: nem beszél az alapvetõ kérdésrõl, a finanszírozásról.
Szöllõsi Istvánné sok dolgot fölsorolt. Ha a '96-os irányelvek kell hogy megnyugtassanak minket, akkor azt mondhatom, hogy Draskovics Tibor államtitkár úr nyilatkozataitól én nem leszek nyugodt. De félõ, hogy azok sem, akikre Csige József képviselõtársam gondol, hiszen az államtitkár úr egyfelõl a személyi jövedelemadó ott maradó hányadának a felére, vagy 15 százalékra való mérséklésérõl beszél, másfelõl pedig a normatív finanszírozásból származó központi támogatásnak a 15-20 százalékos csökkentésérõl. Ezek nem megnyugtató adatok, félek, hogy ettõl nem leszünk nyugodtabbak.
A többit hagyom is. Azt gondolom, nem egymással vitatkozunk, hanem talán más-más módon közelítjük meg ugyanazt a kérdést, és egyáltalán nem vagyunk nyugodtak a tekintetben - legalábbis én úgy láttam -, hogy ez a törvény valóban hoz enyhülést a közoktatás gondjaira.
Köszönöm a figyelmüket. (Szórványos taps a jobb oldalon.)