HORN GÁBOR (SZDSZ): Köszönöm, elnök asszony. Nem azért szólok, mert nem állom meg, hogy tõlünk is valaki ne szóljon, de úgy hiszem, hogy nem lenne célszerû a költségvetési vitát elkezdeni itt és most. Nem errõl szól ez a dolog. Beszéltünk már az elmúlt idõszakban a NAT belsõ szerkezetétõl kezdve sok mindenrõl.
Egy hárompontos, szerintem nagyon lényeges törvénycsomag van elõttünk, ezt kellene megvitatni. Nagyon fontosnak tartom, hogy ne tágítsuk ezt most szét. Mindannyiunk felelõssége - azt gondolom, Pokorni Zoltán felelõssége is, jómagamé és mindannyiunké is -, hogy azokat a kicsi lépéseket, amelyek még mindenki számára elfogadhatóak és picit jobbá teszik a közoktatást, tegyük meg.
A nagy csomag - mint Pokorni Zoltán is tudja - kész van, ott van az õ kezében is, és mindannyiunk kezében. A nagy csomagot többek között azért nem tudtuk az asztalra tenni, azért nem tudta a mûvelõdési tárca idehozni, mert a parlament agyonnyomatik ideológiai perpatvarokkal, s nincs lehetõség arra, hogy a törvényalkotási munkát végezzük. Nagyon sok idõ megy el azzal, hogy olyan dolgokról vitatkozunk, amikrõl nem kellene, és nagyon kevés idõ van arra, hogy olyan dolgokról beszéljünk, amikrõl kellene, például a közoktatási törvény egész csomagjáról.
Én a magam részérõl mint kormánypárti politikus nem érzem felelõsnek magam - vagy nemcsak magamat érzem felelõsnek - abban, hogy még a tanév bezárása elõtt nem sikerült a teljes csomagot az asztalra tenni. Azonban az az én felelõsségem is lett volna - ezt Pokorni Zoltán kollégámnak és képviselõtársamnak mondom -, ha legalább ezen a néhány ponton nem változtattunk volna. Egyébiránt nekem is öröm azt hallani, hogy a három pontból kettõ és féllel Pokorni kolléga is egyetért.
Köszönöm szépen. (Taps a bal oldalon.)