POKORNI ZOLTÁN (Fidesz): Köszönöm. Csak a jegyzõkönyv és csak a pontosság kedvéért: a miniszterelnök úr emlékezetes karcagi szózatának idézésekor - tudniillik, hogy túl sok a pedagógus és kevés a gyerek - is tisztában voltam azzal, hogy a szakszervezetek az elsõ pillanatban fölléptek és tiltakoztak a nehezen minõsíthetõ kijelentések miatt. Én az MSZP-re utaltam, és intettem Szabados Tamás, illetve Szabó Zoltán képviselõtársaimat, hogy akkor kellett volna bátornak lenni, nem pedig most. Ez az egyetlenegy pontosító megjegyzésem van.
Horn Gábor képviselõtársamnak pedig azt szeretném mondani, hogy a három pontból nem kettõ és féllel, hanem legjobb esetben is csak másféllel értek egyet - de ne legyünk kicsinyesek.
Még egy dolog: nehéz ma eldönteni, kinek a felelõssége, hogy a parlament végül is nem tudott idõt szakítani a közoktatás gondjainak a napirendre tûzésére. Tényleg csak emlékeztetõül idézem föl, hogy néhány pótköltségvetéssel eltöltöttük az idõt - mint utólag kiderült, szakmailag teljesen indokolatlanul. És hogy az ideológiai vitákat ki kezdte ebben a parlamentben, azt is nagyon nehéz eldönteni ma, és különösen azok után - nem akarom ezt a vitát újból folytatni -, hogy a miniszterelnök úr megkövette a tisztelt Házat. Mert azt gondolom, hogy nemcsak az ellenzéki pártokat követte meg, hanem az egész Házat.
Köszönöm a figyelmüket. (Taps a jobb oldalon.)