CSÉPE BÉLA (KDNP): Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Úgy véljük, a parlamenti ciklus elsõ évének végén, a nyári szünet küszöbén szólnunk kell az ország állapotáról. Sok szó esett már itt a parlamentben is arról, hogy milyen volt helyzetünk 1990-ben, 1994-ben, s most e két évszámhoz drámaian tolakszik 1995, a szocialista-liberális koalíciós kormányzás elsõ éve után. Egy év után különösen szembetûnõ az ország társadalmi állapotának rosszabbodása. Az a múlt évi beismerés, hogy a kormányprogram egyik alappiléreként jelzett társadalmi- gazdasági megállapodást immár nem lehet megkötni, jelzi, hogy a hatalom pár hónap alatt milyen messze került a lakosság többségét jelentõ választóitól, a nagyobbik kormányzópárt a szociáldemokrata hagyományoktól.
(9.10)
A helyzet azóta tovább romlott, az érdekképviseletekkel való sorozatos konfrontáció miatt. Sõt, saját párton belüli és frakció részérõl történt minapi bírálatok nyomán kezd kirajzolódni egy magányos kormány vagy egy magányos kormányfõ képe.
Különösen sajátos a magyar történelem e kis darabkája. Elõször jutott demokratikus úton hatalomra a baloldal, de liberális segédlettel - a választási eredmény logikájával szemben - egyre magányosabban kormányoz. S ha figyelembe vesszük immár négy miniszter távozását, ez a magány még szembetûnõbb. S hogy ez nem szolgálhatja az ország javát, mutatja olyan létfontosságú területek, mint az egészségügy, a kultúra, az oktatás, az önkormányzatok helyzete.
E területek és általában a társadalom túlnyomó része helyzetének rosszabbodását a gazdasági helyzetbõl és ezen belül az egyensúlyi zavarokból eredeztetik. Itt találhatók azonban a kormány talán legnagyobb hibái: a külsõ és belsõ bizalom megrendülése, a privatizáció leültetése, a társadalmi hatásokkal kevéssé törõdõ bevételi szemlélet prioritása.
Miért kellett egy évnek eltelnie, hogy a kisebbik kormányzópárt, amely ezt a szemléletet leginkább erõltette, eljusson addig a felismerésig, hogy a gazdaság élénkítése fontosabb, mint - adott esetben - a költségvetési bevételek növelése. Ez a napokban részükrõl elhangzott, és ezt az ellenzék kezdettõl fogva hangoztatta.
Mi nem az egyensúlyjavítási törekvések, csak azok mikéntje és módja ellen vagyunk. Elítéljük többek közt a kormány családellenes lépéseit, s itt is és újra felszólítjuk a családi típusú adózás bevezetésére.
A gazdaságpolitikát azért tartjuk aggasztónak, mert veszélyezteti a már megindult növekedést, s a féken tartott inflációt immár harminc százalék irányába emeli. S a megszorítások várhatóan a mezõgazdaság fejlõdését is veszélyeztetik. Egy év mulasztásai, hibái következtében a kormány egyre inkább kapkod és siet, s az alkotmányossági problémák is egyre gyûlnek.
Egy év alatt sajnos romlott az ország szellemi állapota is, a kormány adós egy valódi jövõképpel. Egy országot kormányozni csak valós nemzetpolitikával és olyan jövõképpel lehet, amelyben a társadalom hisz. Az a körülmény, hogy az '56-os szervezetek nem tudták a mártírok elõtt kegyeletüket a hatalommal együtt, egy napon leróni, mutatja, hogy nagyon rossz irányba megyünk.
Mindezekért a Kereszténydemokrata Néppárt mélységes aggodalmát fejezi ki, ugyanakkor hitét és meggyõzõdését is, hogy van másik, a társadalom támogatását élvezõ út és alternatíva.
Az ország érdekében ezt kívánja kimunkálni és a jövõben megvalósítani.
Köszönöm figyelmüket! (Taps a KDNP padsoraiban.)