DR. MOLNÁR PÉTER, a Szabad Demokraták Szövetsége képviselõcsoportjának vezérszónoka: Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Országgyûlés! Nehéz vitának nézünk elébe, ezért elöljáróban annyit szeretnék megjegyezni, hogy Zsigmond Attila sok tárgyszerû észrevételt is tartalmazó, tárgyszerû problémát fölvetõ hozzászólásával a magam részérõl tudok mit kezdeni; viszont Fekete György olyan jelzõivel, amelyek rosszhiszemûséget - például alantas szándékot - feltételeznek a kormánykoalíció részérõl, azt hiszem, a kormánykoalíció képviselõi közül egyikünk sem tud mit kezdeni - talán mondhatom ezt. Azt gondolom, ezek a jelzõk Fekete György fejére hullanak vissza.
Sajnos még egy további problémát is meg kell említenem, azt, hogy Fekete György viszonya a tényekhez elég sajátos. Sok szó esett már itt elefántokról; úgyhogy ha a tényeket, mondjuk, porcelán edényeknek tekintjük, akkor Fekete György a porcelánboltban alkalmatlankodó elefánthoz hasonlatos, hiszen arról beszélt hosszasan - bizottsági véleményhez nem tartozó módon -, hogy Horváth Ádám mit fejtett ki a kulturális bizottság ülésén. Úgy látszik, hogy kis késéssel követi az eseményeket, hiszen értesülhetett már, azt hiszem, arról, hogy a kormánykoalíció képviselõi többek között a Magyar Televízió vezetõivel és érdekvédelmi szervezeteinek képviselõivel is eredményes tárgyalásokat folytattak, amelynek eredményeként a tegnapi napon ez a megállapodás született. Ha Fekete György Horváth Ádám véleményével egyetért, akkor ezzel a megállapodással ért egyet - ennek örülünk.
Ezek után szeretnék rátérni az SZDSZ-frakció vezérszónoklatának elmondására.
Tisztelt Országgyûlés! Az SZDSZ a választások után kezdeményezte az új rádió-televízió-törvénytervezet haladéktalan kidolgozását, hogy az elmúlt évek vitáinak tapasztalatait összegezve a kormány a lehetõ legjobb törvényjavaslatot terjeszthesse a parlament elé. A törvény-elõkésztés a sokfordulós szakmai és politikai egyeztetések miatt ugyan elhúzódott, de az SZDSZ így is fontos eredménynek tartja, hogy ma végre megkezdõdhet a rádió- televízió-törvényjavaslat parlamenti vitája annak reményében, hogy õsszel a törvény is megszületik.
Az SZDSZ bízik abban, hogy a mostani kormánykoalíció - szemben elõdjével - elfogadja azokat az önkorlátozó rendelkezéseket, amelyek a sajtószabadság érvényesüléséhez a rádiózás és a televíziózás terén feltétlenül szükségesek.
Tisztelt Országgyûlés! Régóta érvelek a mellett, hogy ne használjuk a lejáratódott és nem eléggé közérthetõ "médiatörvény" kifejezést, hanem rádió- televíziótörvényrõl beszéljünk. Ugyancsak kívánatos lenne az eddigieknél jóval több figyelmet fordítani a leendõ törvény kulturális és gazdasági hatásaira is. A hatékonyabban mûködõ köztelevíziók és közrádiók, valamint a nem nyereségérdekelt és kereskedelmi magán-mûsorszolgáltatók a jelenleginél sokkal szélesebb választékot nyújthatnak a közönségnek, a törvény elõírásai és kedvezményei szerint sokféle kulturális mûsort is kínálva a nézõknek és hallgatóknak.
(11.20)
A törvény fõ nyertese egyértelmûen a közönség lesz. Ugyanakkor a rádiók és a televíziók kibontakozó versenyében megélénkülõ reklámpiac jó hatással lesz a gazdaság egészére. A befektetési lehetõségek gyorsítani fogják az információs húzóágazat fejlõdését. A kereskedelmi mûsorszolgáltatók által fizetett adókból bevételei lesznek a költségvetésnek, a frekvenciák használatának jogáért fizetendõ mûsorszolgáltatási díjat pedig kulturális és más közhasznú mûsorok készítésének támogatására lehet fordítani. Ennek feltételeként a kultúra finanszírozásának nagyon jelentõs új intézményeként létrejön a Mûsorszolgáltatási Alap, amelyen keresztül a Magyar Televízió, a Magyar Rádió és a Duna Televízió mellett a nem nyereségérdekelt magán-mûsorszolgáltatók is támogathatóak lesznek.
Magyarország megítélését is javítani fogja, ha kiépül az a nyitott rádió- és televíziórendszer, amelyben a kulturális sokféleség az azt bemutatni hivatott közmûsor-szolgáltatók és a versengõ magán-mûsorszolgáltatók összessége által egyaránt érvényesülhet.
A szabad véleménynyilvánítás érdekében nemcsak azt kell biztosítani, hogy mindenki választhasson a neki tetszõ mûsorokból, hanem azt is, hogy kulturális vagy üzleti céllal - legalább elvben - mindenki megjelenhessen, megszólalhasson akár a saját maga által szolgáltatott programban. A sokszínû rádió-, televíziópiac lehetõvé teszi az információk és a vélemények széles körû cseréjét, a törvény pedig tartalmazni fogja a kiegyensúlyozott tájékoztatás követelményét.
Az SZDSZ nagyon fontosnak tartja a törvényjavaslatnak azokat a rendelkezéseit, amelyek a magyar és az európai kultúra és a hazai kulturális ipar korszerû támogatását teszik lehetõvé. A rádió-, televíziópiacon képzõdõ bevételek jelentõs részének kulturális célokra történõ visszaforgatásával a magyarországi gyártású filmalkotások és zenei mûsorszámok terén , valamint a közmûsor-szolgáltatóknál és a TV2 frekvenciájának használatára jogosultságot szerzõ magántelevíziónál - a magyarországi és európai gyártású mûsorszámok arányának meghatározásával is - a kultúra támogatásának új forrásai válnak elérhetõvé, és az audiovizuális ipar területén dolgozó szakemberek számára is bõvül a piac. A Magyar Televízió, a Magyar Rádió és a Duna Televízió költségvetési támogatásának automatizmusai egyúttal erõsíteni fogják a közmûsor-szolgáltatók önállóságát.
A rádiózás és televíziózás - a törvény más rendelkezései által is - távolabb kerül a politikától. Technikai sajátosságai és különleges, egyidejû, tömeges hatása miatt az újságoknál több szabályozás alá esõ elektronikus sajtót független testületek fogják elválasztani a politikai szférától. Az SZDSZ a jogállam kiépítéséhez elengedhetetlen lépésnek tartja média és politika e szétválasztását Magyarországon, amit talán nem túlzás az állam és az egyház viszonyának egy évszázaddal ezelõtti rendezéséhez hasonlítani.
A sajtószabadság érvényesülésének - az SZDSZ álláspontja szerint - a törvény összes garanciájával legalábbis egyenértékû biztosítéka a verseny feltételeinek megteremtése a rádiózásban és a televíziózásban. Ehhez meg kell törni az állami monopóliumokat, de meg kell akadályozni a magánmonopóliumok létrejöttét is és nemcsak azért, mert ez felel meg az Európai Unió szabályainak, hanem elsõsorban a saját magunkkal szembeni elvárások miatt, azért, mert olyan országban akarunk élni, amelyben valóban csorbítatlanul létezik a sajtó szabadsága.
Tisztelt Országgyûlés! Annak érdekében, hogy a rádió-televíziótörvény - több mint hatéves vita után - az õsszel végre megszülessen, mindannyiunknak engednünk kell a saját álláspontunkból, már csak azért is, mert közösen tudunk remélhetõen minden fontos szempontot figyelembe venni. A parlamenti vita persze várhatóan két kérdésre fog összpontosulni: a felügyelõ testületek és a privatizáció problematikájára. Hiába van a törvényjavaslatnak számos más hasonló súlyú része, a politikai szempontból legkényesebb pontok elõtérbe kerülnek.
Az SZDSZ új törvényjavaslatra vonatkozó koncepciója a lehetõ legegyszerûbb szervezeti megoldás törvénybe foglalása lenne. Többek között Franciaországban és Lengyelországban egyetlen bizottság felügyeli a közmûsor-szolgáltatók mûködését és a magán-mûsorszolgáltatók piacát. Takarékossági megfontolásokból is ez a modell tûnik a legmegfelelõbbnek számunkra, de a vita során tudomásul vettük azt, hogy más parlamenti pártok és a szakmai szervezetek egy része szükségesnek tartja a közmûsor-szolgáltatás és a magánszféra felügyeletének szétválasztását. Ez a változat létezik például Nagy-Britanniában, ott azonban egészen más történeti fejlõdés vezetett ennek a modellnek a kialakulásához.
Az SZDSZ nem ért egyet a felügyelet szervezeti rendjének megkettõzésével, de a megegyezés érdekében elfogadja azt.
Korábban felvetõdött az a lehetõség, hogy a Duna Televízió a törvény hatálybalépése után a határon túli magyar kisebbségek számára feltétlenül szükséges mûsorszolgáltatási tevékenységét folytatva, a Magyar Televízió részeként mûködjön. Számos érv szólt e mellett a megoldás mellett, a mûködés ésszerûségének és takarékosságának szempontjai. Nem utolsósorban az ellenzék határozott kívánságára született meg az a változat, amely szerint a Duna Televízió önálló társaságként fog mûködni a törvény megszületését követõen is.
Az Országos Rádió és Televízió Testület és a Nemzeti Közmûsor-szolgáltató Közalapítvány kuratóriumának összetétele, valamint döntéshozatali eljárásaik szabályozása kellõ biztosítékokat nyújt arra, hogy a televíziókat és a rádiókat egyetlen politikai erõ, így a kormány se vonhassa befolyása alá. A széles körû civil részvétellel mûködõ társadalmi panaszbizottság teszi lehetõvé, hogy különösen a közmûsor-szolgáltatók mûködése felett ne csak az Országgyûlés által választott, illetve a köztársasági elnök által a miniszterelnök ellenjegyzésével kinevezett testületek gyakoroljanak felügyeletet.
A garanciális szabályozás és a mûködõképesség szempontjait összeegyeztetve sikerült a korábbiaknál jobb megoldásokat kidolgozni az új törvényjavaslatban. A rádiózás és a televíziózás intézményrendszerének függetlenségét erõsebben biztosítja az új törvényjavaslat, mint az elõzõ kormánykoalíció által elfogadhatónak tartott változatok.
A privatizációként emlegetett kérdésben a TV2 által jelenleg használt frekvenciakészlet magánhasználatba adásával kapcsolatban pedig olyan különleges elõírásokat tartalmaz a törvényjavaslat, amelyek biztosítani fogják, hogy ne kevesebb, hanem több mûsor, köztük számos kulturális mûsorszám juthasson majd el a nézõkhöz a televíziós mûsorszolgáltatás új rendszerében.
A Magyar Televízió második programjának sugárzására használt frekvenciakészlet igénybevételére jogosultságot szerzõ országos magántelevízió mûsorára csaknem a köztelevíziókkal azonos kvóták vonatkoznak. A TV2, illetve a Danubius Rádió frekvenciájának használatára lehetõséget kapó pályázók e kedvezõ mûsorszolgáltatási jogosultságok elnyeréséért a frekvenciahasználat elsõ három évére szóló, egy összegben megállapított térítést fognak fizetni, amelynek 50 százaléka a Mûsorszolgáltatási Alapot, 50 százaléka pedig a Hírközlési Alapot fogja megilleti.
A Hírközlési Alap ebbõl származó bevételét az Országos Rádió és Televízió Testület véleményének figyelembevételével a mûsorszórás fejlesztésére kell majd fordítani. Így lehetõvé válhat egy harmadik országos televíziós frekvencia használatához szükséges mûsorszóróhálózat-fejlesztés. Az úgynevezett privatizáció tehát nemcsak a komoly közterheket vállaló nyertes pályázók számára lesz elõnyös, hanem elõ fogja segíteni az egész mûsorszolgáltatási, mûsorterjesztési rendszer bõvítését és minõségének javítását.
(11.30)
Tisztelt Országgyûlés! A leendõ rádió-televíziótörvény kulturális, gazdasági, belpolitikai és külpolitikai hatása miatt különösen nagy a tétje a most vitatni kezdett törvényjavaslatnak. Ez a tét eddig sokszor eredményezte azt, hogy a különbözõ álláspontok képviselõi nem találtak közös nevezõt. Most a törvényalkotás végsõ fázisában mégis látok esélyt, megfelelõ kompromisszumkészség esetén, a törvény közös elfogadására. A parlamenti vita során közösen kellene végiggondolnunk, hogy milyen módosító javaslatok lehetnek még szükségesek a rádiós és televíziós szakma számára is legmegfelelõbb törvény megalkotásához.
A kormánykoalíció képviselõi a törvényjavaslat benyújtását követõ hetekben már tárgyalásokat folytattak a Magyar Televízió, a Magyar Rádió és a Duna Televízió képviselõivel, valamint más szakmai szervezetekkel. A Magyar Televízió vezetõivel és három érdekvédelmi szervezetének képviselõivel éppen tegnap megegyezés is született a Magyar Televízió átalakulását segítõ, leendõ piaci helyzetét erõsítõ módosító javaslatokról. A benyújtott javaslathoz képest az egyik legfontosabb változtatás, amit Jánosi György kezdeményezett az aláírt megállapodáshoz nem vezetõ, de mégsem teljesen eredménytelen márciusi hatpárti tárgyalások során, hogy a Magyar Televízió jogosult lesz egy mûholdas csatorna igénybevételére, második programjának a kábelhálózatok fejlõdésével egyre több nézõhöz eljutó terjesztésére.
További javaslatokban is közös vélemény alakult ki a kormánykoalíció és a Magyar Televízió képviselõi között. A kormánykoalíció továbbra is szeretné elõsegíteni azt is, hogy a szakma képviselõi megvitathassák egymással eltérõ álláspontjaikat, hiszen sokszor szakmán belül zajló viták okoznak még feszültségeket a törvényjavaslattal kapcsolatban. Így a parlamenti vitában várhatóan felmerülõ egyéb módosításokkal bizonyosan lehetõvé válik, hogy a közmûsor-szolgáltatók, valamint a nonprofit és kereskedelmi alapon mûködõ magán-mûsorszolgáltatók versenyével nyitott rádió-, televíziórendszer jöjjön létre Magyarországon mindannyiunk hasznára és örömére. Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypártok padsoraiból.)