DR. FODOR GÁBOR mûvelõdési és közoktatási miniszter: Tehát a vita középpontjában - jelentõségének megfelelõen - a közlevéltárakban õrzött anyag nyilvánosságának ügye, illetõleg az ezzel összefüggõ kérdéskör állt. A törvény végrehajtásához szükséges feltételek biztosításának, a levéltárak finanszírozásának kérdése ugyancsak jelentõségének megfelelõ figyelmet kapott. Végezetül kiemelést érdemelnek a magánlevéltári anyag védelmével, továbbá a nyilvános magánlevéltárakkal kapcsolatos vélemények is.
Az öt bizottságban tárgyalt módosító indítványok zöme a felsorolt kérdéskörökhöz kapcsolódott, s a kormány által beterjesztett törvényjavaslat célját, koncepcióját támogatva egyrészt az egyes rendelkezések szövegét kívánta pontosabbá tenni, másrészt a levéltári anyag védelmére és használatára, valamint a levéltárak mûködésére vonatkozó szabályokat szándékozott továbbfejleszteni, illetve kiegészíteni. A törvényjavaslat szövegének pontosítására irányuló javaslatok közül elõterjesztõként különösen fontosnak tartottuk és támogattuk azokat, amelyek a törvény alkalmazását elõsegítõ fogalmakra vonatkoztak, továbbá az államtitokról és a szolgálati titokról szóló törvényjavaslattal való összhang tökéletesebbé tételét segítették.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim! A továbbiakban az elõbb ismertetett öt kérdéskörrel kapcsolatos véleményekrõl és módosító indítványokról szeretnék részletesebben szólni, tekintettel arra, hogy ezek a törvényjavaslat céljának megvalósítása szempontjából meghatározó jelentõséggel bírnak. A levéltári anyag többnyire egyedi s ezért pótolhatatlan értékû dokumentumokból áll. Esetleges megsemmisülésük, elkallódásuk, az országból történõ jogtalan kikerülésük ezért súlyosan károsíthatja a nemzet emlékezetéül is szolgáló forrásanyag értékét. Erre való tekintettel javasolta Szabad György és hozzá kapcsolódóan több képviselõtársunk is a levéltári anyag végleges kinthagyása céljából történõ kivitelének megtiltását. A fokozottabb védelem szükségességét a kormány elfogadja, de figyelembe véve a magánlevéltári anyaghoz fûzõdõ tulajdonosi jogokat, végül is azt a javaslatot támogatja, amely a magánlevéltári anyag külföldre történõ végleges kivitelét nem tiltja meg.
A kormány elfogadja azokat az érveket is, amelyek a levéltári anyag épségben és használható állapotban történõ fennmaradását veszélyeztetõ cselekedeteknek a jelenleginél differenciáltabb szankcionálását szorgalmazták. Ezért még az év második felében elõterjesztést fog tenni a büntetõ törvénykönyv ilyen értelmû kiegészítésére, illetõleg módosítására. Másfelõl a törvényjavaslat a levéltárak egyes típusainak meghatározásával egyrészt azt kívánta elérni, hogy kijelölje az állami tulajdonban lévõ levéltári anyag átvételére és megõrzésére kötelezett levéltárak körét, másrészt biztosítsa a helyi önkormányzatok, más szervek és a magánszemélyek számára azt a jogot, hogy a tulajdonukat képezõ, maradandó értékû iratok megõrzésérõl saját levéltárukban gondoskodhassanak. Az állami tulajdonban lévõ levéltári anyagot kötelezõ feladatként õrzõ levéltárakat a törvényjavaslat általános levéltáraknak minõsíti, és a Magyar Országos Levéltár mellett ebbe a kategóriába sorolja a megyei, fõvárosi önkormányzatok által fenntartott levéltárakat.
Az állami tulajdonú anyag õrzésére kötelezett levéltárak, vagyis az általános levéltárak körét azonban a kormány nem kívánja bõvíteni, ezért nem támogatja a helyi önkormányzatok, ezen belül a megyei jogú városok levéltárainak általános levéltárrá átminõsítésére vonatkozó javaslatokat. Nem lehet célunk ugyanis annak az 1950-ben bevezetett gyakorlatnak a továbbvitele, amely a tulajdonviszonyoktól elvonatkoztatva határozza meg a levéltárak egyes típusait. Egyetértünk viszont azzal a javaslattal, amely egyértelmûvé teszi, hogy az egyes levéltárak között nincs függõségi viszony, ebbõl következõen minden települési önkormányzat az általa fenntartott levéltárat közvetlenül felügyeli és irányítja.
A törvényjavaslat célként jelölte meg annak biztosítását, hogy a levéltári anyag használata során a közérdekû adatok megismerését és a tudományos kutatás szabadságát garantáló alkotmányos jogok érvényesítése a személyiséghez és a személyes adatokhoz fûzõdõ alkotmányos alapjogok védelmével együtt valósuljon meg. E cél meghatározását illetõen minden párt részérõl teljes volt az egyetértés. A cél megvalósítását szolgáló két fontos kérdésben, így az általános kutatási idõhatár idõtartamának meghatározásában, valamint a kutatási korlátozás alatt álló, vagyis az általános kutatási idõhatáron belül keletkezett levéltári anyaghoz való hozzáférés kontrollját illetõen a két koalíciós párt között is voltak nézetkülönbségek. Ezek a törvényelõkészítés idõszakában, majd az Országgyûlés elé terjesztett törvényjavaslat általános vitájában is hangot kaptak. A vitatott kérdéseket illetõen azonban a pártok a részletes vita idõszakában kölcsönösen elfogadott megállapodásra jutottak. A megállapodás nyomán született módosító indítványokat a kormány támogatja.
A levéltári anyaghoz való hozzáférés biztosítása érdekében a megfelelõ kutatási szabályok mellett szükség van arra is, hogy a maradandó értékû iratok kutathatóvá válásuk idõpontjában lehetõleg még levéltárban legyenek, s használatukat megfelelõ nyilvántartások és egyéb levéltári segédletek könnyítsék meg. Ez az összefüggés szükségszerûen ráirányíthatja a figyelmet a levéltárak mûködési feltételeinek biztosításával kapcsolatos kérdésekre, s ezekre szinte minden felszólaló ki is tért. Az általános levéltárak normatív támogatására javaslat is született, de ilyen normatív rendszer megalkotására nem látunk reális lehetõséget. Ugyanakkor a kormány tisztában van a levéltárak több évtizedes elhanyagoltságából adódó problémákkal s ezek közvetkezményeivel, elsõsorban a raktárhiánnyal. A kormány ezért az 1996. évi költségvetési törvény elõkészítése során a most elfogadásra kerülõ levéltári törvényben meghatározott feladatokra és többlet-feladatokra is figyelemmel lesz.
(18.40)
A hatályos levéltári jogszabályokhoz képest a nyilvános magánlevéltárnak mint önálló levéltártípusnak a törvényi szintû elismerése komoly elõrelépést jelent. Ezen intézmények megerõsödése és számbeli növekedése hosszabb távon a magyar levéltári anyag védelmének egyik fontos biztosítéka lesz. Ennek figyelembevételével a kormány támogatja annak a szabálynak a törvényjavaslatba való beépítését, amely szerint a jelenleg mûködõ, nem közfeladatot ellátó szervek által fenntartott levéltárak - a törvény hatálybalépését követõen - nyilvános magánlevéltárként folytatják tevékenységüket.
Tisztelt Képviselõtársaim! Meggyõzõdésem, hogy a kormány által is támogatott módosító indítványokkal kiegészült törvényjavaslat elfogadása esetén európai színvonalú, de a magyar sajátosságokat is figyelembe vevõ levéltári törvénnyel gazdagodunk.
Végezetül ezúton is köszönetet szeretnék mondani a törvény elõkészítésében részt vett szakmai és társadalmi szervezeteknek, a tudományos élet képviselõinek, valamint mindazoknak, akik a törvényjavaslat kidolgozása során segítségünkre voltak ellenzéki oldalról és koalíciós oldalról is egyaránt.
Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)