KÕSZEG FERENC (SZDSZ): Ha szólhatok egy szót a törvényalkotói szándékról, akkor azt kell mondanom, engem nem annyira az vezetett, hogy az ötvenes évekbeni ítéletek kihirdetõit, az '56-os ítéletek bíráit próbáljam kizárni abból, hogy belekerüljenek ebbe az átvilágító bizottságba, mert egyszerûen nem tételeztem fel, hogy nekik esetleg eszükbe jutna, hogy ide jelentkezzenek. Sokkal inkább a hetvenes, nyolcvanas évek bíráira gondoltam. (Zaj.) Aki olvasott mondjuk izgatási perekben, a hetvenes és nyolcvanas években is még sûrûn elõforduló izgatási vagy közösségmegsértési perekben hozott ítéleteket, az méltán érezheti azt, hogy akik ilyen ítéleteket hoztak, ilyen ítéleteket szövegeztek, ilyen ítéleteket aláírtak, azok ne vegyenek részt ennek az átvilágító bizottságnak a munkájában. (Zaj.)
Hadd ajánljam a tisztelt Ház figyelmébe a Kritika áprilisi számában Kenedi Jánosnak a megdöbbentõ összeállítását az 1970-72-es március 15-ékkel kapcsolatos megtorlásokról. Ebbõl, egy ítéletbõl egy mondatot idéznék. Azt írja az ítélet, hogy "olyan kijelentésre vetemedtek - mármint a vádlottak, azok a diákok, akik március 15-ét megpróbálták a maguk szája íze szerint megünnepelni -, hogy Magyarországon még az alapvetõ szabadságjogok sincsenek biztosítva." Úgy gondolom, annak a húszéves fõiskolásnak, aki ezt a kijelentést tette 1971-ben, több köze volt és több tudása volt a jogról, mint annak a bírónak, aki azt felháborító kijelentésként idézte, és aki, ha nem volna ez a passzus az átvilágítási törvényben, akkor minden további nélkül részt vehetne ebben az átvilágítási bizottságban.
Elhangzott olyasmi is, hogy méltánytalan vagy a magyar bírói kar megsértése, hogy ilyen passzus bekerülhetett ebbe a törvénybe. Horváth Balázs a bizottsági ülésen azt mondta, ki fogja vizsgálni, hogy hogyan kerülhetett ez be a törvénybe. Úgy gondolom, ha ez a bírói kar megsértése, akkor tekintsük a bírói kar megsértésének. Egyáltalán nem gondolom, hogy arra volna szükség, hogy azok a bírók, akik a hetvenes, nyolcvanas években izgatási perekben ítéleteket hoztak, ne lehessenek bírák, de pont ebben a bizottságban talán nem kell részt venniük. (Zaj.) Ugyanis ez a bizottság és az, amit ez a bizottság csinál, egy morális tevékenység, abban arról van szó, hogy a bizottság megpróbálja feltárni azoknak a közéleti tisztséget viselõ embereknek a múltját, akik ezt - lévén ez a múlt államtitok - megpróbálták, illetve elpalástolták. De ezt ne tegyék olyanok, akik - és itt most már azokról a bírókról szólok, akiknek az ügyében a határozatot kívánjuk hozni - a nemzetbiztonsági bizottság elõtt titkolták el a múltjukat, holott - és ez nem javukra, hanem ellenükre szól - tudhatták, hogy ez a múlt kideríthetõ, mert hiszen azt nem fedi az államtitok. (Zaj.)
Ezzel kapcsolatban hadd jegyezzem, illetve ismételjem meg: nem áll az, hogy õk a bizottság elõtt feltárták a múltjukat, és a bizottság ez után és ennek ellenére jelölte õket, és ez után választotta meg õket a parlament. Inkább az történt, hogy miután nem ismerték a semmisségi törvényeket, elszólták magukat és elmondták, hogy hoztak ítéletet tiltott határátlépés ügyben. Akkor, amikor világosabbá vált, hogy mirõl is van szó, már ezt a kijelentést nem ismételték meg, azt mondta Eigner bíró úr, hogy aki nem megyei bíró, hanem járásbíró volt, az nem is eshetett ennek a törvénynek a hatálya alá. Az a tizennégy ítélet, amely a semmisségi törvény hatálya alá esik, bizonyítja azt, hogy igenis járásbíróságon is hoztak ilyen ítéletet. (Zaj.)
Majdnem végezetül hadd mondjak még annyit, hogy az sem áll, hogy a Szabad Demokraták Szövetsége nem hívta fel a nyilvánosság elõtt erre az anomáliára a figyelmet. Mécs Imrével egy nyilatkozatot tettünk közzé, amelyet az MTI kiadott akkor, ebbõl egy passzust olvasok fel, amely az SZDSZ-frakcióra vonatkozik. "Nyugtalanítónak tartották - mármint az SZDSZ-frakció -, hogy a meghallgatás során nem kaptak minden kétséget kizáró választ arra, hogy a jelöltek bírói pályafutásuk során nem vettek részt olyan politikai jellegû ítélet meghozatalában, amelyet az 1989-ben, '90-ben, illetve '92-ben elfogadott törvények alapján semmissé nyilvánítottak." (Zaj.)
Végezetül hadd mondjak egy-egy mondatot a három módosító indítványról, amelyet ellenzéki képviselõtársaim nyújtottak be a határozati javaslathoz. Azt gondolom, hogy Varga Istváné a legkorrektebb tulajdonképpen, õ ugyanis azt mondja, hogy ne legyen ilyen országgyûlési határozati javaslat. Ez egy koherens álláspont. Rubovszky Györgyé már egy kissé furcsa, mert Rubovszky György tulajdonképpen az ellenzéki állásponttal ellentétesen elismeri, hogy a bírák részt vettek olyan ítéletek meghozatalában, amelyeket a törvény semmissé nyilvánít, csak nála ebbõl nem következik semmi. A legérdekesebb azonban - és ezzel zárom mondanivalómat - Balsai képviselõ úr módosító indítványa. Õ ugyanis azt mondja, hogy azért nem vonatkozik e törvények alapján semmissé nyilvánított ítéletek bíráira az átvilágítási törvénynek ez a semmisségi passzusa, mert õk nem a bírói munkájuk révén hoztak olyan ítéletet, amely semmissé nyilvánítandó, hanem azért, mert amorális törvény alapján ítélkeztek. Úgy gondolom, nem érdemes és az idõ sem engedi, hogy részletezzem... (Zaj. - Közbeszólások: De, halljuk! - Derültség.)..., milyen következményei vannak ennek a gondolatsornak, de mégiscsak meglepõ, hogy a bírák mentségére mondja azt, hogy õk nem csináltak semmi mást, csak bíróként alkalmaztak amorális törvényeket. Szeretném, ha a tisztelt Ház belegondolna abba, hogy milyen következményei vannak annak, ha azt mondjuk, mentség az, hogy valaki nem a maga jószántából, hanem amorális törvényekhez igazodva hozott ilyen ítéleteket. Köszönöm szépen. (Taps.)