DR. ISÉPY TAMÁS (KDNP): Tisztelt Országgyûlés! Tisztelt Köztársasági Elnök Úr! Tisztelt Miniszterelnök Úr! A botfülûek között is köztudomású, hogy egy operának elengedhetetlen mûfaji kelléke a nyitány. Egy mozarti operának lágy, dallamos a nyitánya, egy wagnerinek harsogó, de mindegyiknek elengedhetetlen szabálya, hogy tartalmaznia kell a zenemû minden késõbb elhangzó, feldúsított motívumát. Most végeredményben egy õszi ülésszak politikai nyitányának voltunk a tanúi, tehát azt kell vizsgálnunk, hogy a motívumokból mire tudunk következtetni: egy jó elõadásra, olyanra, amelyrõl élményekben gazdagon tudunk távozni, vagy amelyrõl élményekben szegényen?
Én azzal kezdeném, hogy egy kicsit ingerszegény maradtam, mert újdonságot a nyitányban valójában csak a koalíciós vita tetszés szerint minõsített moll vagy dúr hangjai jelentettek. (Derültség a jobb oldalon.)
Õsi szabály, hogy egy idegennek házastársak vitájába nem szabad beavatkozni. Mert ha az idegen beleavatkozik, a gyakorlati tapasztalatok szerint ennek az az eredménye, hogy a házastársak kibékülnek, és se együttesen, se külön-külön nem hajlandók elhagyni a közös lakást, inkább belekapaszkodnak a hatalmi tapétába és maradnak. (Derültség a jobb oldalon.)
A koalíciós vitáról csak annyit: ha valaki egy 54 négyzetméter terjedelmû szilárd épületbõl inkább átmegy egy 72 négyzetméteres nagyobb sátorba, hát annak nyilván viselnie kell a következményeit... (Derültség, taps.)..., hogyha a közös lakás használatának a feltételrendszerét nem dolgozta ki pontosan.
A koalíciós vitáról mindössze csak annyit: õszintén szeretnénk, ha valóban a kormányzati munka megjavítását szolgálná, és nem személyekre korlátozódott vita lenne. Jó lenne abbahagyni. De mondom: nem szólunk bele, mert nem érdekünk a beleszólás. Azt szeretnénk, hogy egy gazdasági instabilitáshoz - amint már Szabó Iván frakcióvezetõ társam egyszer kijelentette - ne járuljon egy politikai instabilitás.
Most a motívumok további része. Õszintén megmondom, hogy óriási bõséggel hullottak ránk az ígéretek illatos virágai.
(16.10)
Most már csak azt kellene tudni, hogy ezek elhervadnak, elfonnyadnak vagy tovább virágoznak. Mert ami itt elhangzott, azt ismertük a programból. A kérdés az, hogy egy szociális érzékenységet ígérõ program hogyan tud átmenni szociális érzéketlenségbe. Ennek a titkát még meg kellene tudni fejteni. Erre nem nekünk kell megadni a választ, hanem a kormányzó koalíciónak.
Én most nem kívánom leltározni, hiszen többször elmondtuk: eltékozolt évnek neveztük, utána külön készítettünk egy kárfelmérést a kormány egyéves
tevékenységérõl. Itt most az opera, a nyitány nem errõl szól. Nem papírról kívánom felolvasni a hozzászólásomat: én a miniszterelnök úr egyes megállapításaira utalnék.
Közbiztonság. Már egyszer idéztem a Ház falai között a Bajorországot annak idején nagyon jól elkormányzott Franz Jozef Strauss egy mondását, hogy "A jogállamnak foga kell legyen, hogy odaharaphasson". Csak bízni kell abban, hogy ezek a fogak valóban épek. Mert ha most hirtelen fogászati kezelésre szorulna a jogállam, akkor esetleg a Világbankhoz kellene kölcsönért fordulnia, hogy rendbe tudja hozatni, hogy oda tudjon harapni.
Tehát mindnyájan érdekeltek vagyunk a bûnmegelõzésben, a bûnüldözésben. Érdekeltek vagyunk abban, hogy az ország közbiztonsága megerõsödjék. Érdekeltek vagyunk abban, hogy az államháztartás reformja végre megszülessék. Tehát a paktumpártisággal vádolt ellenzék felelõsséget érez azért, mert mi elkötelezettek vagyunk minden olyan törvényjavaslat, minden olyan elõterjesztés ügyében, amelyik az ország érdekét, a társadalom felemelkedését szolgálja. Ebben még vállaljuk inkább a "paktum"-megjelölést is, és azt szeretnénk, ha más is csatlakozna ehhez a paktumhoz, amely az ország felemelkedését szolgálja, és nem megosztásra irányul. (Taps.)
A történelmi megbékélés. Ótátrafüred egy nagyon szép hely, fenyvesek övezik. Csak az a kérdés, hogy milyen fenyvesek, miután állítólag savas esõk marják már a fenyveseket is. Tehát ha nem tényleg egészséges fenyvesek között zajlott le ez a beszélgetés, akkor a savas hatásnak esetleg lehet valami rossz eredménye is.
Az ellenzék valóban egységesen elutasította az alapszerzõdést. Nem azért, mert nem vagyunk érdekeltek egy alapszerzõdésben. Egy jó alapszerzõdésben vagyunk érdekeltek. Tudjuk, hogy itt fel kell oldani az évszázadok óta felhalmozott ellentéteket, problémákat. De olyan alapszerzõdéshez, amely újakat keletkeztet, senkinek nem fûzõdik érdeke. Mert ha megnézzük az alapszerzõdést: utána jött a nyelvtörvény; megkezdtük az alapszerzõdés tárgyalását Romániával: ott jött az oktatási törvény. Ha tehát egy nagy megbékélés retorikai szinten ezt eredményezi a valóságban...
Én elhiszem, hogy kikérik az Európa Tanács véleményét. Én azt szeretném hallani, amikor majd megtartják a kikért és megadott véleményt, mert a konvenciók alapján az csak egyértelmû lehet. Eredmény akkor van, ha nemcsak kikérik, hanem meg is tartják az Európa Tanácstól kért tanácsokat. (Taps az ellenzéki képviselõk padsoraiban.)
Az ellenzék és a konstruktivitás. Változatlanul elismertük és nem tagadtuk, hogy a három - Polgári Szövetség névvel illetett - pártnak a miniszterelnök úrral folytatott tárgyalása konstruktív volt, a légköre jó volt -. mert nyilvánvalóan egyformán viseljük ebben a parlamentben az országgal szembeni felelõsséget. Lehet, hogy egy meghaladott polgári jogi gondolkodás, de én úgy érzem, hogy ez a felelõsség egyetemleges. Majd a választásoknál az állampolgárok döntik el, hogy az egyetemlegességen belül ki milyen arányban lesz köteles viselni a terheket. Aki az egyetemlegességen belül rosszul viselkedett, az megbukik, aki jól viselkedett, az megnyeri a választást.
Ebben a minõsítésben vállalom azt, hogy amirõl a miniszterelnök úrral folytatott beszélgetésben szó volt - a konstruktivitásról, az ország érdekérõl -, azt vállaljuk. Amiben nem értettük egyet, abban változatlanul nem értettünk egyet. Persze szép, hogy retorikai szinten elhangzik, hogy "konstruktivitás". Én tudom, hogy most a miniszterelnök úr el volt foglalva a házasságon belüli vitával, de ez a konstruktivitás akkor érvényesül majd, ha látjuk az eredményét. Itt már utalás történt a médiatörvénnyel kapcsolatban hatpárti kodifikációs elõzetes konszenzusra, a törvény-elõkészítés színvonalának az emelésére. Tehát számtalan dologban valóban egyetértés mutatkozott, mivel érdekeltek vagyunk.
A gazdasági programmal változatlanul nem értünk egyet: azt mi változatlanul nem gazdasági stabilizációnak, hanem labilizációnak tartjuk. A szociális programmal nem értünk egyet. Szépen, mindig emelkedett hangon beszélünk a kultúráról és az oktatásról, de közben azt tönkrettesszük, holott nyilvánvalóan egyértelmû, hogy a magyar polgárság nem a vagyon osztogatásával, hanem igenis, a kultúra osztogatásával fog majd létrejönni. (Taps az ellenzéki képviselõk padsoraiban.)
Befejezésül választ kell adni arra a kérdésre, hogy most már tényleg, milyen elõadásra számíthatunk. Itt megoszlottak a vélemények. Aki szereti a diszharmóniát, az lehet, hogy elégedett lesz az elõadással. Aki a dallamot szereti, az biztosan elégedetlen lesz az elõadással.
Én befejezésül csak egyet tudok mondani: meg kellene gondolni, hátha újra lehetni írni ezt a kottát! (Taps.)