TÓTH ISTVÁN (MDF): Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Ház! A '93. évi LXXVI. számú, a szakképzésrõl szóló törvény módosításával kapcsolatosan mindenekelõtt megállapítható, hogy a szakképzéssel foglalkozó törvény módosítását célzó tervezet elkészítésekor azt a módszert alkalmazták, hogy az érvényes törvénybe beillesztették a változásokat. Ezt a megoldást az tette lehetõvé, hogy igen sok a javaslatban a szövegmódosítás, kiegészítés, de a törvény szerkezetén nem kívántak változtatni. Tehát '93-ban a törvényhozók, úgy tûnik, nem dolgoztak rosszul.
A módosítással kapcsolatos egyik legfõbb problémánk, hogy a tervezet második és harmadik részében az elõterjesztõ több helyen, több területen bõvíteni kívánja a munkaügyi miniszter és a szakképzésért felelõs miniszterek jogkörét, míg a szakmai felkészültségû gazdasági kamarák, valamint a három oldalú Országos Képzési Tanács hatáskörét csökkenti.
(18.00)
Az még talán nem feltûnõ, hogy a munkaügyi miniszter saját hatáskörébe vonja a szakmai vizsga díjainak és a vizsgáztatási díjak kereteinek meghatározását, a mûvelõdési és közoktatási miniszter egyetértésével. Ennél jóval nagyobb jelentõségû azonban, hogy a munkaügyi miniszter kívánja meghatározni a szakképzés folytatására vonatkozó feltételeket, továbbá a szakképesítésért felelõs miniszternek jogot kíván adni a szakmai képzést folytató intézmény szakmai profiljára vonatkozó javaslatok véleményezésére, és a szakképesítésért felelõs miniszterek sorába be akarja vonni a belügyminisztert és a honvédelmi minisztert is.
Ezzel szemben ugyanakkor a gazdasági kamara jogosítványait korlátozni kívánja azzal, hogy a szakmai követelmények jogszabályi kiadásában a szakképesítésért felelõs miniszternek kíván kizárólagos jogot biztosítani és a mestervizsga követelményét csak a szakképesítésért felelõs miniszterrel egyetértésben határozhatja meg.
Továbbá: az Országos Képzési Tanács ellenõrzési hatáskörét meg kívánja szüntetni az általa támogatott szakképzés és tanácsadás területén, valamint a munkaerõ-fejlesztõ és -képzõ központok mûködésére vonatkozó ajánlást tevõ hatáskört véleményezõ hatáskörre kívánja szûkíteni.
S végül a szakképesítéshez szükséges bizonyítványok, nyomtatványok elõállításához, forgalmazásához és használatához a Munkaügyi Minisztérium engedélyét, illetve jóváhagyását kívánják elõírni.
A felsoroltak alapján jól észlelhetõ a jogkörök terén a központosító törekvés. Különösen a gazdasági kamara esetében indokolt, hogy ne szûküljenek a szakmai hatáskörök, hanem éppen bõvüljenek a minisztériumi hivatalnoki jogkörökkel szemben.
További kérdés: a javasolt módosítás azt mutatja, hogy a törvényalkotó a szakképzõ iskolának kíván beleszólást biztosítani a gyakorlóhely megválasztásában. Felmerül az a kérdés, hogy ez a biztosíték nem lesz-e hátráltatója a tanulók gyakorlati foglalkoztatásának.
Végezetül: az eddigiekben csak lehetõséget jelentõ rendelkezés, hogy a munkaerõ-fejlesztõ és -képzõ központot létesítõ szervezetek felügyelõtanácsot hozhatnak létre; ez a jövõben kötelezõ lesz. A továbbiakban jelentõs ellenõrzési jogosítványt ad e felügyelõtanácsoknak.
Ez a kiegészítés, azt gondolom, aligha vitatható. A kétséges indokoltsággal létrehozott képzõközpontok jelentõs költségráfordítással - a szakképzés többi intézményétõl eltérõen -, gyakorlatilag ellenõrzés nélkül végezték tevékenységüket.
Tisztelt Ház! Az eddig elmondottak jegyében fogunk a részletes vitában részt venni és majd módosító indítványainkat megtenni. Köszönöm. (Taps.)