HORN GÁBOR (SZDSZ): Köszönöm, elnök asszony. Elöljáróban le szeretném szögezni, hogy a magunk részérõl a munkaügyi miniszter által benyújtott módosítási javaslatokkal egyetértünk, mert azok egyrészt az eredeti törvényi szabályozás pontatlanságait igyekeznek kiküszöbölni, másrészt az azóta újonnan megalkotott törvényekhez, illetve az Országos Képzési Jegyzékhez való igazítást szolgálják, harmadrészt pedig néhány valóságos problémára igyekeznek reflektálni, amelyek azóta a szakképzésben elõkerültek.
Kétségtelen tény, hogy összességében a szakképzési törvény módosítására benyújtott tervezet bizonyítja azt, amire az elõzõekben Tóth István képviselõtársam is utalt: a szakképzési törvény a jól sikerült törvények közé tartozik. Sajnálatos módon, mondjuk a közoktatási törvényre ez már kevéssé mondható el. Magunk is úgy láttuk a szakképzési törvény '93-as vitájánál, hogy a törvény olyan kereteket biztosított, amelyeket nem kellett újraszabdalni, nem volt szükség arra, hogy a törvényalkotás új, az eddigiekben nem ismert feltételeken kezdjen gondolkodni; ennek megfelelõen a törvényalkotás nincs túlzottan nagy feladat elõtt, amikor ezt a módosító csomagot tárgyalja.
Csak néhány fontos módosító pontra szeretném a figyelmet felhívni azzal, hogy majd nyilván a részletes vitában lesznek nekünk is, ha nem is eget rengetõ javaslataink, de javaslataink pontosításokra, módosításokra.
Nagyon fontosnak tartjuk azt, hogy a törvény módosításában szerepel a speciális szakiskolák beemelése a szakképzési törvénybe. A speciális szakiskolát egy olyan intézménynek gondoljuk, amely az elkövetkezõkben - sajnálatos módon - megnövekvõ szerepet kell hogy játsszon a magyar szakképzésben, hiszen olyan társadalmi csoportok gyermekeit fogadja, akik kiszorultak és egyre inkább kiszorulnak a hagyományos értelemben vett szakoktatási rendszerbõl. Ez az iskolaforma mindenképpen jogi szabályozás után kiált. Ez a módosítás most lehetõvé teszi ennek az iskolatípusnak a törvényi szabályozását, de nem oldja meg azokat a tartalmi problémákat - nem is a törvényi szabályozás feladata, hogy megoldja -, amelyek ezzel az iskolatípussal kapcsolatban felmerülnek.
Nagyon fontosnak tartjuk azt, hogy a törvény módosítása megfelelõ színvonalú gyakorlati helyek biztosítására tesz kísérletet a törvény eszközével. Természetesen tudjuk azt, hogy önmagában a törvényi szabályozás nem oldja meg azt a két alapvetõ problémát, ami a gyakorlóhelyek körül felmerül: az egyik egy mûködõ, prosperáló gazdaság, a másik egy jól mûködõ gazdasági kamararendszer. Ugyanakkor úgy látjuk, hogy ezek a kisebb, illetve nagyobb módosítások, amelyek ebben a szövegben, a tervezetben szerepelnek, jogi értelemben biztosítják azokat a feltételeket, amelyek egy kicsit jobban mûködõ gazdaság esetében és egy fejlõdõképes kamarai rendszerben a gyakorlóhelyek problémáját megoldják. Tehát ennek megfelelõen ezeket a módosításokat is támogatni tudjuk.
Nagyon fontosnak tartjuk - az SZDSZ ezt már a '93-as törvényi vitánál is felvetette - a tanulói szerzõdések ügyét, amely egy jól mûködõ polgári demokráciában ténylegesen lehetõség arra, hogy a tanuló és az illetõ vállalkozó között kötött szerzõdés alapján, mindkét fél megelégedésére a tanuló helyet találjon magának. Ez a tanulói szerzõdéses rendszer - mint akkor is jeleztük már - a jelenlegi átmeneti viszonyok között nem biztosítja azokat a kellõ garanciákat, amelyek a gyerekeket, a diákokat védik. Mi akkor is szorgalmaztuk azt - és ebben a törvénymódosító szövegben örömmel látjuk viszont ezeket a javaslatainkat -, hogy itt az iskoláknak legyen felelõsségük, szerepük a tanulói szerzõdések megvalósításában. Ebben az átmeneti idõszakban nem vonulhat ki az iskola - a jelenlegi feltételek között - a tanulói szerzõdések megvalósításából, hiszen olyan társadalmi csoportokat hagyna
magára a vállalkozói szférával szemben, akiknek igenis szükségük van az iskola intézményes támogatására ilyen típusú szerzõdések megkötése során.
Végül, de nem utolsósorban nagyon fontosnak tartjuk a törvénytervezet azon pontjait, amelyek a szakképzésben részt vevõ tanulók jogait és jogbiztonságát erõsítik, amelyek lehetõvé teszik azt, hogy a már majdnem felnõtt - sõt, sok esetben felnõtt -, szakképzésben részt vevõ diákok valóságos jogérvényesítési lehetõséget kapjanak.
Végezetül szeretném azt jelezni, amivel kezdtem: jómagam nem gondolom azt, hogy ez a törvénymódosító javaslatsor, ez a nem túl hosszú, de nagyon lényeges módosítójavaslat-csomag megoldaná a szakképzés összes problémáját. Ettõl - sajnálatos módon - a magyar szakképzés azon tartalmi feszültségei, nehézségei, amelyekkel naponta találkozunk, amelyek alapján a magyar szakképzés még ma is az egyik válságágazata a közoktatásnak, az oktatási folyamat egészének, még nem kerülnek nyugvópontra. De úgy gondolom, ezek a változások segítenek abban, hogy egy kicsit biztonságosabb, jogilag átjárhatóbb, átláthatóbb rendszerbe kerüljön a magyar közoktatás és oktatás eme nagyon fontos szeglete: a szakképzés. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)