DR. KOVÁCS KÁLMÁN (KDNP): Köszönöm a szót, tisztelt elnök asszony. Tisztelt Országgyûlés! Hölgyeim és Uraim! A szakképzési törvény módosításáról tárgyalunk, amelyet T/1094. számon nyújtott be a kormányzat. A törvényjavaslat a Kereszténydemokrata Néppárt véleménye szerint összefügg a közoktatási törvénnyel, bizonyos szempontból összefügg a felsõoktatási törvénnyel, de még más törvényekkel is - mint az államtitkár úr elõszavában említette, bizonyos esetekben akár az adótörvényekkel is összefüggésben van.
Különösen fontosnak tartjuk azt, hogy a szakképzési törvény összhangban legyen a közoktatási törvénnyel, hiszen a KDNP egységes egészként kívánja kezelni az oktatásügyet, amelynek szerves része a szakképzés. Mindezek alapján mégis azt kell hogy mondjam, talán túlzott ellenzéki aggályoskodás lenne, ha azt javasolnánk, hogy célszerû volna a közoktatási törvénnyel együtt tárgyalni ezt a törvényt, különösen annak fényében, hogy a kormányzat a közoktatási törvénybõl kiemelt két pontot, azt egy önálló kis csomagként benyújtotta, és a közoktatási törvény egészébõl kiragadva külön tárgyalja. Mindezek figyelembevételével természetesen már indokolatlannak tûnhet, mégis feltétlenül szükségesnek tartom, hogy megemlítsem ezt.
Az idézett törvényeket egyébként 1993 nyarán fogadta el a parlament, tehát egészen rövid idõ telt el azóta, és azt is el kell mondanom, hogy igazából még nagyon kevés a gyakorlati visszajelzés ahhoz, hogy a törvényjavaslatot megalapozottan végre lehessen hajtani.
A törvényjavaslatban és az elõttünk lévõ javaslatban - és ezt mindenképpen dicséretként mondom - nagyon kevés ideológiai és politikai elem van, vagy talán nincs is, pedig ezt az oktatásügy esetében már eléggé megszoktuk. Valószínû, hogy ez nem azért van így, mert az oktatási törvény rosszabb lenne, mint a szakképzési törvény. A kereszténydemokraták véleménye szerint az oktatási törvény egy hasonlóképpen jól sikerült és használható törvény, mint a szakképzési törvény. Inkább abból adódik ez a különbség, hogy ezt a törvényjavaslatot és ezt a módosító javaslatot nem a Mûvelõdési Minisztérium nyújtotta be, hanem a Munkaügyi Minisztérium. Ez mindenképpen dicséret kell legyen a Munkaügyi Minisztérium számára és természetesen elmarasztalás a Mûvelõdési Minisztérium számára.
A változtatás igénye ugyanakkor itt is számos ponton jelentkezik, pontosan 36 pontot jelent. Ez egybevág a kormányzat eddigi gyakorlatával, hogy azért gyakran a szükségeset meghaladó mértékben igyekszik változtatni még olyan esetekben is, ahol a változtatás lehetõsége minimális vagy nem szükséges.
Mi, kereszténydemokraták is támogatni tudunk számos javaslatot, legyen az például az a rész, amellyel a speciálisan képzõ iskolákat beemelték a javaslatba vagy bármely más javaslat. A késõbbiek folyamán ezt támogatni is fogjuk. Annyit el kell mondanom azonban, hogy a módosítások nem minden esetben javítanak az eredeti törvényen, a törvénymódosításra pedig csak akkor van szükség, ha az az eredetinél jobb helyzetet eredményez. Számos esetben a szövegpontosításon vagy a jogi szabályozás egyes hiányosságain túlmenõen nem minden módosító javaslatról mondható ez el - ezt egyébként a részletes vitában, javaslataink megtétele esetén még el fogjuk mondani. Igyekszünk módosító javaslatokkal elõsegíteni azt, hogy ez a törvény a lehetõségekhez mérten a legjobb legyen.
Természetesen nem utasítanánk és nem is utasítjuk el a tervezetet, hiszen a felületes szemlélõ számára ezzel a módosító javaslattal nincs semmi probléma. Alaposan áttanulmányozva azonban a területet, akad érdemi kifogásunk is:
Egy érdekes kettõsség található. Egyik oldalon egyfajta törekvés van a centralizációra, amely nagyon sok esetben jellemzi a jelenlegi kormányzat munkáját, más esetben viszont törekvés van a területrõl való állami kivonulásra is, nevezetesen nem hiszem, hogy ez a törvény megoldja a gyakorlati képzés anyagi kérdéseit. Itt vitatkoznék kormánypárti képviselõtársaimmal, akik a kamarák szerepét elegendõnek tartják. Mi úgy ítéljük meg, hogy a kamarák szerepe nem minden esetben elegendõ, számos esetben a kamaráknak, a gazdaságban és a szakképzésben érdekelt szervezeteknek nagyobb szerepet kellene biztosítani.
A törvényjavaslat ugyanakkor egy nagyon fontos kérdéshez nem tud vagy nem mer hozzányúlni, nevezetesen a gyakorlati képzés megoldásához, ahhoz, amit pedig mindkenképpen meg kell oldani, és ahonnan ebben az átmeneti idõszakban errõl a területrõl az állam nem vonulhat ki. A törvényjavaslatból érzékelek egy olyan törekvést, hogy a gazdálkodó szervezetekre, illetve az iskolákra kívánják bízni, miközben az állami felelõsségvállalás szerepe csökken.
Különösen érdekes - bár összefüggéseiben nem közvetlenül ide illik, de azt hiszem, hogy egy általános vitában nyugodtan elmondható -, hogy akkor, amikor a közoktatásban a kormánykoalíció a szakmai ellenõrzés megszüntetését tervezi, jó lenne, ha itt is felvetnénk azt, hogy a szakmai ellenõrzésre nemcsak a közoktatásban, hanem a szakképzésben és a szakképzés gyakorlati részében is nagyon fontos szerep hárul.
(18.30)
Tehát tudomásul kell venni, hogy ebben az idõszakban az állam a finanszírozásból sem vonulhat ki. Szabályozatlan marad ugyanis a kis- és középvállalkozások szerepe a gyakorlati képzésben. Tökéletesen egyetértek Kõrösfõi László képviselõtársammal abban, hogy a gyakorlatban - én magam is tudom - számos esetben jelentõs pénzeket kérnek a vállalkozók azért, hogy tanulót fölvegyenek. Azt hiszem, pusztán adminisztratív szabályozással ez a kérdés nem oldható meg. Azt hiszem, a szakképzésben érdekelt résztvevõk szerepének és számának növelésével tudjuk ezt a kérdést megoldani, akkor, amikor adott esetben a tanulóknak választási lehetõségük lehet. Azt hiszem, ezen a területen is szükséges lenne a gazdasági kamarák szerepének a növelése.
Végezetül a módosító javaslatok várható hatásairól. Azt hiszem, már képviselõtársaim is megmosolyognak, hogy minden alkalommal kifogásolom - és joggal kifogásolom -, hogy a törvényjavaslatokhoz nem készül hatástanulmány. Ehhez a törvényjavaslathoz sem készült olyan hatástanulmány, amely a várható hatásokat elemezte volna. Ez - azon túlmenõen, hogy az alapos döntést megnehezíti - törvénytelen is. Ezért kérem a munkaügyi tárcát, hogy ezt a késõbbiek folyamán - amennyiben lehet - próbálja pótolni.
Az általunk megfogalmazott hatásvizsgálatok közül csak néhányat. A jelenlegi, kissé elsietettnek tûnõ és a közoktatási törvénnyel nem összhangban elvégzett módosító javaslat nem oldja meg, nem oldhatja meg a megoldandó feladatokat. Nagyon kevés esetben fogja megoldani, mert azt hiszem, azt mindannyian elismerhetjük, hogy teljes egészében nem megoldható. A szakképzés még kevésbé integrálódik az oktatásügy egészébe, mint eddig.
A harmadik, talán legsúlyosabb kifogásom, hogy tovább rontja a gazdaság szereplõinek érdekeltségét; a gyakorlati képzés helyzete nem fog javulni. A szakképzés tehetetlensége - mármint az, hogy nagyon lassan követi a szükséges piaci viszonyokat, nagyon lassan követi azokat a szakmákat, amelyekre szükség van - továbbra is megmarad, nem jön létre olyan rendszer, amely a változásokhoz gyorsabban igazodna.
Összefoglalva: a KDNP végül is ezt a módosító törvényjavaslatot elfogadhatónak tartja, ellentétben a felsõoktatási törvény vagy a közoktatási törvény tervezett változtatásaival, amelyeket teljes egészében elutasítunk és teljes egészében rossznak tartunk. Ezt használható javaslatnak tartjuk, és a magunk részérõl módosító javaslatainkkal megpróbáljuk jobbá tételét elõsegíteni. Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps.)