DR. BAJA FERENC környezetvédelmi és területfejlesztési miniszter: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! A mostani törvényjavaslat elfogadásával tulajdonképpen alkotmányos kötelezettségének tesz eleget a Ház.
A kormány meglehetõsen hosszú viták után és komoly társadalmi, szakmai indulatok közepette terjeszti elõ ezt a törvényt.
(18.50)
Engedjék meg nekem, hogy egy picit a törvényjavaslat elõzményénél többet elidõzzem, hiszen ezek az elõzmények fogják megmutatni azt, hogy miért is van szükség erre a szabályozásra, és azt is, hogy ez a szabályozás természetesen olyan érdekszférákat is érint szükségszerûen, amelyekhez kötõdõen még a parlamentnek is és a kormánynak is lesznek majd konfliktusai. Ezt én
természetesnek tartom. Mégis, az összes vita ellenére a kormány úgy ítélte - és remélem, majd a parlament is úgy ítéli -, hogy nekünk az Alkotmánybíróság határozatának kötelezõ erõvel meg kell felelnünk. Ezt kívánja a jogállam.
Néhány szót tehát az elõzményekrõl. Az 1990. évi II. törvény a földalap képzésére vonatkozó rendelkezései a védett és védelemre tervezett természeti területeket is érintették, és a természetvédelmi indokból speciális, az általánosnál szigorúbb elõírásokat állapítottak meg. Ez azt jelenti, hogy az '90. évi II. törvényben tehát tulajdonképpen az a típusú közösségi törvényalkotói gondolkodásmód, amelyet késõbb az Alkotmánybíróság visszaállított, már egyszer a parlament színterén is jogosultságot és legitimációt kapott. Késõbb azonban ezeknek a szabályoknak az enyhítésére került sor, majd az 1993. évi II. törvény hatályon kívül helyezte az elõzõ törvény 19. §-át, és ezzel tulajdonképpen egy olyan állapotot idézett elõ, amelyet késõbb az Alkotmánybíróság alkotmányellenesnek mondott ki és alkotmányellenesnek nyilvánított. Az Alkotmánybíróság a 28/1994. AB- határozatában azt állapította meg, hogy az egészséges környezethez való jog a Magyar Köztársaságnak azt a kötelezettségét is magában foglalja, hogy az állam a természetvédelem jogszabályokkal biztosított szintjét nem csökkentheti.
Azt jelenti ez tehát, hogy azt a törvénymódosítást, amelyben ezt a csökkentést a parlament elvégezte, az Alkotmánybíróság alkotmányellenesnek mondta ki, s felhívta a kormányt és a parlamentet, hogy állítsa vissza az alkotmányos helyzetet. Tulajdonképpen tehát a dolog jogilag viszonylag egyszerû lenne, hiszen tulajdonképpen - durván mondva csak és nagyon elnagyolva - a 19. § helyreállításáról lenne szó.
Igen ám, de közben nem állt meg az idõ és nem állt meg az élet, és ezalatt az idõ alatt is történtek földtulajdon-váltások, illetve történtek földkiosztások. Az Alkotmánybíróság azonban visszamenõ hatállyal állította helyre az alkotmányosságot, és ez az a furcsa szituáció és furcsa helyzet, amelyet most a parlamentnek mérlegelnie kell, illetve amely furcsa szituációt és furcsa helyzetet a kormány is csak komoly vitákon keresztül tudott úgy kérlelni, hogy most ezen törvényjavaslat keretében tesz javaslatot a tisztelt Háznak a probléma rendezésére.
A szükséges intézkedések tulajdonképpen, mint mondottam tehát, az Alkotmánybíróság határozatából indulnak ki, és ennek az alkotmánybírósági határozatnak a lényegét érintõen egy államosítással, ha tetszik, bizony, egy visszaállamosítással kell számolnia a tisztelt Háznak, a tisztelt parlamentnek.
Szeretném elmondani azt, hogy természetesen nem csak államosítással lehetne számolni. Mégis azonban azt kell mondjam, hogy bizonyos területeknél azok a szigorítások, amelyeket egyébként nem állami tulajdonos számára akár törvényi erõvel meghatározhatnánk, nem lehetnek korlátlanok. Különösen a magasabb védettségi kategóriákban nem lehetnek korlátlanok, hiszen ez bizonyos körülmények között tulajdonképpen sértené, ellehetetlenítené a javak békés élvezetének a jogát, ami egy másik oldali alkotmányos alapjogot jelent. Éppen ezért döntöttünk mi amellett, hogy különösen a magas természeti védettségû területeknél a kisajátítás mellett foglalunk állást, az alkotmánybírósági határozat értelmében.
Még egyszer mondom tehát: azért elsõsorban a kisajátítás mellett, mert a tulajdonosokat egyébként olyan mértékben kellene korlátoznunk saját jogaikban, saját használói jogaikban, ami a mi véleményünk szerint hosszú távon csak újabb és újabb konfliktusokat jelentene, és nem adna igazi megoldást.
Éppen ezért a mi véleményünk az, hogy ez a megoldás a jogállamiság mellett a természetvédelem szakmai szempontjait is kielégíti. Nemzetközi tapasztalatok is azt mutatják, hogy a természetvédelemben a megelõzésnek kitüntetett szerepe van, és ez a megelõzés leginkább magával a tulajdoni formával, illetve a tulajdon egy állami természetvédelmi típusú kezelésének a megvalósításával lehetséges. A legértékesebb védett és természeti területek állami és kincstári tulajdonban vannak általában a világban, és éppen ezért tartjuk mi ebben az esetben ezt a megoldást a kulcskérdésnek.
Szeretném elmondani azt, hogy ebben a jogszabályban nem általában szeretnénk kezelni a természetvédelmi területek problematikáját. Készülõben van a természetvédelmi törvény, és én nagyon remélem, hogy a kormány az erdõtörvénnyel együtt meg tudja majd tárgyalni. Ez a természetvédelmi törvény lesz hivatott arra, hogy általában kezelje a természetvédelem és a természetvédelmi területek problémáját. Mi most ebben a jogszabályban csak az alkotmánybírósági határozat által érintett területek rendezését tartjuk szükségesnek.
Szeretném elmondani önöknek azt, hogy akkor, amikor a kormány ezt a törvényjavaslatot elfogadta, egyúttal természetesen magára nézve egy költségvetési kötelezettséget is vállalt, hiszen elképzelhetetlen az, hogy miközben kisajátításra tesz javaslatot, aközben ennek forrásait nem tervezi, nem jeleníti meg. Számolt ezzel a kormány, és még ebben a rendkívül nehéz költségvetési helyzetben is közel 500 millió forintot tervez a jövõ esztendõben arra, hogy e törvénybõl adódó feladatait el tudja látni és ehhez megfelelõ forrásokkal rendelkezzék.
Tisztelt Képviselõtársaim! Tulajdonképpen a javaslat tárgyi hatályát, figyelemmel arra, hogy viszonylag késõi órán vagyunk, én nem részletezném. Bár a kormányban hosszú vita után az egyezség megszületett e törvényjavaslatra vonatkozóan, mégis azt gondolom, azt vetítem elõre, hogy itt a tisztelt Házban is a javaslathoz kötõdõen komoly viták lesznek. Én egy dologban szeretnék partneritást kérni, és ez a következõ:
Valamennyiünket "terhel" az Alkotmánybíróság határozatából adódó feladat. Én azt kérem, hogy a Ház abban az értelemben bölcsen döntsön, hogy ha nem is ezt a kompromisszumot, de valamely más kompromisszumot fogadjon el a Ház, és nemcsak azért, mert az Alkotmánybíróság döntése bennünket kötelez, hanem azért is, mert jogbizonytalanság, tulajdonbizonytalanság van a szabályozatlanságból adódóan a magyar állampolgárokban, a tulajdonosokban a természetvédelmi területeken. Feszültség keletkezett a jogszabályhiátus kapcsán. Indokolt ezért, hogy minél hamarabb meghozzuk a törvényt, illetve hogy ennek a törvénynek azután a végrehajtási rendeletében ütemezetten végrehajthassuk azokat a változtatásokat, amelyek szükségesek.
(19.00)
Két határidõvel számol a törvénytervezet: egy ötéves határidõvel ott, ahol a természetvédelmi védettség fontosabb és ahol ezért az idõhatárt nem szerettük volna hosszabban kitolni, illetve egy tízéves idõhatárral. Szeretném elmondani azt, hogy az én reményeim szerint hamarabb befejezõdhet ez a folyamat. A tíz évet azért határoztuk meg, mert jelen pillanatban bizonytalan a költségvetés forrása, év mint év, nem tudja, nincs olyan garanciája az elõterjesztõnek, hogy ezek a források hamarabb tervezhetõen rendelkezésre állhatnak. Én mégis azt remélem, hogy ha a törvény megszületik és a kormány el tud fogadni egy ütemezett végrehajtást, akkor akár hamarabb is befejezõdhet ez a folyamat.
Én azt hiszem, itt valamennyiünk felelõssége, hogy egyrészt valóban megõrizzük a természetvédelmi értékeket - az alkotmánybírósági határozatból is adódóan -, másrészt azonban biztosítsuk a területek, tulajdonszerzések mûködõképességét is. Én tehát azt tudom ígérni már elõre, hogy természetesen minden javaslatra nyitottak leszünk, amelyik ezt a kompromisszumot szolgálja, illetve teljesen természetesnek tartom és tekintem azt is, hogy a mi munkánk a törvényhozás befejezésével nem fog lezárulni, hanem egy nagyon kemény és egy nagyon határozott, hosszú érdekegyeztetési folyamaton keresztül az állampolgárokkal ezt a kompromisszumot meg kell értetnünk. Segítenünk kell, hogy ezt a kompromisszumot el tudják fogadni, illetve hogy a jogügyletekkel helyreálljon az alkotmányos rend, helyreálljon a természetvédelem rendje, és lehetõleg azok az állampolgárok, akiket ez rosszul érint, azok is megértsék azt, hogy itt történt egy sajnálatos hiba, de most már a parlament és a kormány idõben rendezi ezt a helyzetet.
Én ehhez a rendezéshez kérem az önök támogatását, javaslatait, és kérem azt, hogy támogassák a törvényjavaslatot. Köszönöm szépen.