DR. BERNÁTH VARGA BALÁZS (FKGP): Elnök úr, köszönöm a szót. Tisztelt Képviselõtársaim! Tisztelt Miniszter Úr! Az itt tárgyalt törvényjavaslattal kapcsolatosan képviselõtársaim kevesen ugyan, de elég részletesen kifejtették álláspontjukat. Amikor ezt a törvényjavaslatot elolvastam, kétféle következtetést vontam le belõle.
Egyrészt hogy szûkszavú a törvényjavaslat. Szûkszavúsága ellenére lehet azonban egy törvény hatékony, lehet jó, különösen, ha ennek az emberre és a környezetre való hatását tekintem.
(19.30)
A másik megállapításom az volt, hogy egy olyan területet, a természet védelmét érinti, amely az emberrel is kapcsolatos, ezért valóban szükséges e törvény megtárgyalása. Az irodaház folyosóján olvastam egyik hírdetõtáblán: "Ha a természet elpusztul, vele pusztulunk magunk is". Teljes mértékben egyetértek ezzel, legalábbis ezzel a megállapítással.
Ha a törvény tartalmát tekintem, akkor a Független Kisgazdapárt álláspontját az alábbiak szerint rögzíteném igen röviden. A törvényjavaslat létrejöttének nyilvánvaló oka volt az Alkotmánybíróság által meghatározott kérdés. Ahogy az Alkotmánybíróság fogalmazott, az állam a természetvédelem jogszabályokkal biztosított szintjét nyilvánvalóan nem csökkentheti. Ezzel egyet lehet érteni, azonban nem tudom, hogy az Alkotmánybíróság ezt a szintet honnan állapította meg, van-e egyáltalán a kormánynak olyan nyilvántartása, amely ezt a szintet meghatározza.
Az alkotmánybírósági határozattal kapcsolatosan még aggályt látok abban is, hogy visszamenõleges hatállyal hozta meg határozatát. Ingatlantulajdonról, mûvelhetõ földterületekrõl, tanyákról lévén szó, nyilván jóhiszemûen sértett jogokat is fog sérteni ez a bizonyos rendelkezés, vagy törvényjavaslat, amennyiben hatályossá válhat.
A törvény célját tekintve egyértelmû, hiszen az indoklásból is kitûnik, hogy az alkotmánybírósági határozatban foglalt ellentmondásokat küszöbölje ki és állítsa vissza azt a természetvédelmi szintet, amely korábban is létezett. A törvény céljával kapcsolatosan még megfogalmazódott, hogy a csorbát ki kell köszörülni. Álláspontom szerint ez a csorba nem biztos, hogy kiküszöbölõdik a jelenlegi elõterjesztés mellett.
A törvény a hatállyal kapcsolatosan elég széles körûen fogalmaz: a védett és fokozatosan védett, valamint a védelemre tervezett természeti területekre terjedne ki. Álláspontom szerint ez egy igen széles skálát ölel fel a magyar földbõl, gondolom, ebbe beletartozhat a külterületen lévõ valamennyi föld. Ez a tág megfogalmazás, úgy hiszem, szûkíthetõ lett volna.
A rendelkezés egy késõbbi szakaszában utal arra, hogy a fokozott védettség alatt álló növény-, állatfaj, élõhelyül szolgáló kert is kikerülhet e zárlat alól, tehát itt lényegében egy mellõzhetõséget állapít meg a törvény. Úgy hiszem, hogy a kertek tekintetében nem szükséges, vagy legalábbis nem kellene kiterjeszteni a törvény hatályát, mert a kertek általában a földnyilvántartás adatai szerint belterületen vannak, vagy a külterületen a tanyákon. Azt hiszem, hogy ez a törvényjavaslatban különös tekintettel nem szükségeltetik.
A törvényjavaslat további rendelkezésében gondot és aggályt látok ott, hogy a magántulajdonba nem került földek tekintetében a további földalapba való földterület kijelölése megszûnik. Tovább szigorítja ezt a javaslat és azt mondja, hogy ha a kijelölés folyamatban van, most már figyelmen kívül kell hagyni a földalap további kijelölésénél. További szigorítást ír elõ egy másik rendelkezésében is ez a törvényjavaslat, amikor azt mondja, hogy nem is köteles földalapot védelem alatt álló terület tekintetében kijelölni.
Álláspontom szerint ezek a rendelkezések a kárpótlási törvénnyel s a földalapokat szabályozó egyéb rendelkezésekkel szemben ellentmondást takarnak. Úgy hiszem, meg kellett volna állapítani a védettségi szinteket. Nem ismerem, hogy e jogi szabályozás mennyire áll összhangban az európai normákkal. Ki, milyen mértékben határozza meg a természetvédelem szintjét és ki, mikor mondja meg, hogy ezt a természeti szintet már nem kell tartani, vagy kikerülhet a természetvédelem hatálya alól.
A késõbbiek során e törvényjavaslat a korlátozások mellett úgynevezett kisajátítási mellõzhetõséget is elõír a földterület fekvése szerint illetékes természetvédelmi, illetve nemzeti park igazgatósága általi hatáskörbe utalva. Ha figyelembe veszem a korlátozások mértékét, tudnom kellene, hogy milyen a korlátozás foka, annak milyensége, ne csak az tudja, aki elrendeli e korlátozásokat. A magántulajdonban lévõ földek, vagy a még magántulajdonban nem lévõ földek tekintetében a kisajátításokra vonatkozóan vannak további rendelkezések. Megítélésem szerint az ötéves, illetve tízéves intervallum olyan hosszú idõ, hogy a kisajátításig nyilvánvalóan korlátozások lesznek elrendelve, és erre az idõtartamra a tulajdonos a mûvelési ágat már nem változtathatja meg, talán tanyát sem építhet, vagy újíthat fel, bár hogy mennyire tud felújítani e természetvédelmi területen belül, nem tudom, ezt a törvényjavaslat nem foglalja magában. Az eddigi tapasztalat szerint a gyakorlatban elég sok gond jelentkezett a természetvédelmi területeken a tanyák felújítása, bõvítése esetén. Mûvelési ágváltozás nyilvánvalóan szóba sem jöhet ezeken a bizonyos területeken.
Lényegében e törvényjavaslat álláspontom szerint az ingatlanok tulajdonba kerülésének szûkítését is szolgálja. Úgy ítélem meg, hogy amikor a földalapokból természetvédelmi területekbe átkerülõ területek helyett nem lehet új földalapot kijelölni, lényegében magát a kárpótlást is gátolja. Úgy hiszem, meg kellene vizsgálni e törvényjavaslat más alapjogágakhoz való viszonyát.
Gondot látok a kisajátításnál is. Vajon a kisajátítási eljárásban mihez fognak viszonyítani? Tudniillik egy kisajátítási törvény alapján általában a tíz év forgalmi viszonyait tekintik mindig adottnak a szakértõk. Ha most figyelembe veszem a külterületi földeket, azok általában forgalmi érték szerint kerülnek eladásra aranykoronánként 1000-2000, vagy több ezer forintért. Gondot látok a kisajátítás esetén azoknak a földterületeknek a kártalanításánál, ahol több tulajdonos van, tehát egy közös tulajdonú tábla esetén kerül sor kártalanításra. Eltérõ területek, kisebb-nagyobb aranykorona- értékû területek kerülnek kisajátításra. Amíg az egyik tulajdonos csereterületet igényelne, addig a másik tulajdonos készpénzt venne fel, ezért nyilvánvalóan hosszabb-rövidebb, de elég sok bírósági vitával lehetne és kell is számolni.
További aggályom még azzal kapcsolatos, amikor a földalapokba ki nem jelölt területek esetérõl rendelkezik a törvény. Hol van ez a föld? Tudomásom szerint ugyanis a külterületi földeket földalapokba kellett sorolni.
A korlátozásokkal kapcsolatosan is aggályom van, tudniillik a korlátozást az a hatóság vagy hivatal rendeli el, amelynek érdekében áll e korlátozás bevezetése.
(19.40)
Nyilvánvalóan a korlátozás mértékénél jelentkezõ kártalanítási összeget is ugyanaz a hatóság fogja megállapítani. Álláspontom szerint ez egy jogsértõ rendelkezés e törvényjavaslatban.
A dolog másik oldala: a kártalanítások esetében, miután itt esetleg nem határozattal történik ennek a korlátozása, vagy pedig amikor a tulajdonos nyilatkozik, hogy elfogadom a korlátozásra vonatkozó megállapításokat, ez a törvényjavaslat a tulajdonos nyilatkozata alapján itt nyilván nem biztosít fellebbezési lehetõséget. Megítélésem szerint ez egy jogbizonytalanságot, eljárási szabálytalanságot is takar.
A pénzügyi fedezettel kapcsolatosan - miután öt-tízéves intervallumra teszi a törvényjavaslat e területeknek a kisajátítását - én úgy ítélem meg, a jelen gazdasági körülmények között nem kellene ilyen mértékben foglalkozni a kisajátításokkal, mert nem biztos, hogy a kisajátításokkal elérhetõ az a cél, amellyel a természetvédelem egy meghatározott szinten biztosítható. Tudniillik ezeket a földeket évszázadokon keresztül a földmûvelõ emberek mûvelték, s ha most még van egy szint, akkor ezek az emberek - legalábbis arra lehet következtetni - évszázadokon keresztül a természet megóvása mellett mûvelték ezeket a földeket.
Egyetértek Bogárdi képviselõ úrral, egyetértek a mezõgazdasági bizottság elnökével, hogy a tulajdonosokkal közösen kellene megoldani a jelenlegi jogi szabályozás nagy részét. Ezek az ellentmondások azok, amelyeket én e törvényjavaslat tanulmányozása során észrevettem.
Talán a legnagyobb gondot mégis abban látom: ha kisajátításra kerül a föld és az a magyar állam tulajdona lesz, akkor a tulajdonos, illetve a volt tulajdonos haszonbérbe visszakapja ezt a területet. Kérdésem: hogyan biztosítható akkor a természet védelmének a szintje, ha ugyanaz az ember már bérben, nem tulajdonosként mûveli azt a földet? Tehát lényegében azt is el kellene dönteni, mi lesz a kisajítás után ezeknek a természetvédelem alatt álló vagy tervezett területeknek a sorsa.
Én úgy ítélem meg, hogy a joggal való visszaélést - ha nagyon szépen fogalmazom - jó néhány esetben e törvényjavaslat is biztosítani tudja. Úgy ítélem meg, hogy e kisajátítással kapcsolatosan egy modern államosítással nézünk szembe. A tulajdonosi érdekvédelmet nem szolgálja ez a törvényjavaslat, más megoldást keressen az elõterjesztõ ennek a nagyon fontos területnek a jogi megoldására.
Osztom a bizottságok álláspontját, különösen a mezõgazdasági bizottság álláspontját, tudniillik módosító indítványokkal sem hiszem, hogy mindazok az ellentmondások kiküszöbölhetõek lennének, amelyre itt képviselõtársaimmal valamennyien rámutattunk. Köszönöm szépen a türelmüket.