DR. HASZNOS MIKLÓS (KDNP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Talán mondhatnám úgy is, hogy tizenkét dühös vagy elszánt ember, akik kitartottak ennek a törvényjavaslatnak a vitája során.
Sok érdekes megközelítést hallgattam végig, és az az elsõ megállapításom, hogy hiba van a törvényjavaslat szövegében, ugyanis ha az lenne a címe, hogy "A védett természeti területek védettségi szintjének jogi helyreállításáról", akkor lehet, hogy vita fele esetleg elmaradt volna. Itt sokan abba a tévedésbe esnek, hogy ez a törvényjavaslat most azt a célt szolgálja, hogy az eddig kárpótlásul kiadott erdõk gazosak voltak, nem tisztították azokat, s most azt helyre kell állítani, visszaállamosítjuk, s akkor majd kitakarítjuk úttörõkkel, katonákkal... - vagy valami. Meggyõzõdésem szerint itt nem errõl van szó: itt az Alkotmánybíróság határozata alapján egy jogi helyreállítást kell elvégezni, amit nagyon szépen megindokolt az Alkotmánybíróság és nagyon örülök, hogy bekerült az indoklás szövegébe is. Külön örömömre szolgálna, ha a tárca a kormányülésen minden egyes alkotandó új törvénynél érvényesíteni tudná, hogy a környezethez való jog védelmét a más jogokéhoz képest is fokozottabb szigorúsággal kell biztosítani a jogalkotás során, valamint további követelmény az állammal szemben, hogy a preventív védelmi szabályoktól ne hátráljon vissza a szankciókkal biztosított védelem felé. Tehát ne várjuk meg azt, míg valami tönkremegy, elszennyezõdik és utána bírságoljunk, hanem lehetõleg maradjunk a preventív jogalkotásnál.
Ennél a törvénynél - ezt akárhogy is nézzük - nyilvánvalóan három érdek ütközik.
Az egyik a természetvédelem érdeke és a jogi szintentartás érdeke, a másik a magántulajdonú gazdaság megvalósításának érdeke, a harmadik pedig a kárpótoltak és a részarány-tulajdonosok érdeke, akik földet kaptak, esetleg védett természeti területet kaptak a kárpótlás és egyéb során. Lehet-e itt igazságot tenni? Nagyon nehéz, de mindenesetre egy dolgon el kellene gondolkozni. Hangsúlyozom, ez megint nem a jogi szabályozást érinti, mert a jogi szabályozást meg kell oldani, az Alkotmánybíróság kötelezi a magyar Országgyûlést erre. A modus vivendiben lehet vitatkozni. Például Ausztriában, ahol nem volt szövetkezeti tulajdon, amit aztán visszaosztottak kárpótlás gyanánt, hanem mindvégig csak magántulajdon volt, valahogy ott is megoldották a természeti érdekek védettségi szintjét, valamilyen jogszabály ott is van erre, valamilyen szervezetek ott is vannak erre, akik ellenõrzik azt, hogy a magántulajdoban lévõ erdõket, védett természeti területet, egy patakpartot, egy borókást a tulajdonos hogy kezeli és az megfelel-e a természetvédelem érdekeinek.
Én úgy érzem, hogy ez egy kibontakozó demokráciában nem lehet probléma és nem jelenthet problémát. A döntõ kérdés itt most az, hogy a jogszabály szövege - az alkotmánybírósági határozat alapján - kizárólag a szövetkezet korábban közös használatában álló földterületét érinti, amelyek védettek voltak stb.
(19.50)
Óhatatlanul felmerül a kérdés - biztos, hogy nem ennek a törvényi szintnek a megoldása, de valahol utalni kellett volna rá -, hogy vajon a privatizált állami földterületeknél, a privatizált erdõknél, az erdõgazdasági erdõknél vajon nem a jogi védettség, hanem a de facto természeti védettség szintje hogy marad meg és hol marad meg.
Ez a törvény több sebbõl vérzik. Itt elhangzottak különbözõ megállapítások; engedtessék meg nekem annyi, hogy én csak a jogi szempontokat nézzem most. És a jogi szempontok azt mondják, hogy amit Orosz Sándor képviselõtársunk mondott, az tulajdonképpen benne van a törvényben. Ugyanis õ azt mondta, hogy nemcsak a kisajátítás lehet az egyetlen forma. Lehet itt más forma is.
Ezt maga a törvény is tartalmazza, mégpedig a 3. § is megállapítja, hogy ha a kisajátítás mellõzésének megvannak a feltételei, akkor egy természetvédelmi nemzeti park igazgatóság korlátozását valaki írásbeli nyilatkozattal tudomásul veszi stb., és akkor megmaradhat magántulajdonban. Sõt, a 4. § is ad erre lehetõséget, csak egy nagyon furcsa sorrendben. Ugyanis a jogszabályi sorrend azzal kezdi, hogy a kisajátítás mellõzhetõ a miniszter
hozzájárulásával. Viszont szerintem már csak az utolsó aktus lehet a miniszter hozzájárulása, hiszen elõször meg kell állapítani, hogy vajon valóban csekély védelmi igényû területrõl van-e szó, utána az igazgatóságnak elõ kell írni az irányadó szabályoknál szigorúbb szabályokat, és csak ezután jöhet a miniszteri döntés, hiszen a miniszternek információkhoz kell jutni. Nyilván nem úgy fog dönteni, hogy valaki beadott egy kérelmet, hogy õ errõl kivételezést kér, és akkor megkapja.
Éppen ez a kiskapu az, ami számomra - hogy úgy mondjam - jogi aggályokat jelent. Ismerve a magyarországi lobbyzásokat, ismerve a bizonyos érdek- összefonódásokat, mit tud tenni a szerencsétlen - már bocsánat, hogy ezt mondom - környezetvédelmi miniszter, ha az egyik erdõgazdaság azt mondja, hogy ez az erdõ ott fajtaidegen, és hoz egy ilyen papírt. Utána hoznak a felügyelõségtõl egy másik papírt, hogy ilyen szigorú feltételeket elõírtunk és adjuk meg a mentességet. A miniszter aláírja, megadták a mentességet, s ha nyomoznánk a rokoni szálak vagy egyéb szövõdményes kapcsolatok után, esetleg ki lehetne deríteni, hogy ez ugyan miért kapta meg az engedélyt és a tõle két kilométerre levõ másik miért nem.
Tehát a kiskapu, minden kiskapu - hogy így mondjam - arra szolgál, hogy azt valaki kinyissa és valaki azon áttörve próbáljon bizonyos olyan érdekeket preferálni és elõnyhöz juttatni, amelyeket lényegében éppen a jogszabály akar megszüntetni.
Tehát ezek a kártalanítások, a kártalanítás mértéke és a kártalanítás idõbeli eltolása - hogy az egyik vonatkozásban, a szövetkezet vonatkozásában 5 éven belül pénzt kell hogy kapjon, míg a magánszemély lehet, hogy csak 10 éven belül fog pénzt kapni -, tehát a két idõbeli különbség is nagyon furcsa. Mert ha egyszer már korlátozom, ha egyszer már azt mondom, hogy ezt te jogtalanul kaptad meg, akkor miért nem lehet a két tulajdonformát azonos szintre hozni? Jó, most a költségvetés nem bír el ennyit. Na de végrehajtjuk a moderniziációs programot, a stabilizációs programot, lesznek '98-ban választások, 2000-re már egy olyan virágzó ország lesz itt, hogy az ilyen problémákat meg lehet oldani, nem kell megkülönböztetni a volt közös tulajdont és az egyéni tulajdont. Tehát én ezt a megkülönböztetést is indokolatlannak tartom.
Végezetül azokról a felvetésekrõl, amelyek itt elhangzottak. Azt hiszem, hogy magán ezen a törvényen is lehetne és lenne mit javítani. Gondolom, akik itt felvetésekkel éltek, be fognak adni módosító javaslatokat. Egy szempontot szeretnék kínálni Önöknek. Ez a szempont pedig az, hogy a végrehajtási utasításban nagyon sok mindent lehet konkretizálni, de azért egy dolgot hadd említsek.
Például azt mondja a 4. § (4) bekezdése, hogy "ha a védettségi szint biztosítása érdekében e törvény szerint elõírt korlátozást" stb., akkor ezt meg lehet állapítani. Mi az, hogy "e törvény szerint elõírt korlátozás"? A korlátozást konkrétan egy törvényben kell elõírni. Tehát ha ez az állampolgárok széles körét érinti és törvény, akkor valahol a korlátozásokat - legalábbis példaszerûen - fel kellene sorolni. Mondjuk a büntetõjogban is benne van, hogy mikor lehet a személyes szabadságot korlátozni a nyomozás érdekében; de abban le van írva, hogy mi lehet ez. Ez lehet a házkutatás, lehet az elõzetes letartóztatás stb., stb. Tehát ha egyszer a tulajdonosok széles körét egy bizonyos korlátozás illetheti egy törvény alapján, akkor legalább a törvényben utalni kellene arra, hogy ez a korlátozás mi lehet, meddig terjedhet. Természetesen nem kazuisztikusra gondoltam, de ha már ez hiányzik belõle, akkor a végrehajtási utasításba feltétlenül be kell venni, mert különben joggal mondják, akik azt mondják, hogy ez a rendelkezés magántulajdon-ellenes, mondván, hogy az Alkotmánybíróság a jogi védettség helyreállítását írta elõ.
Ezek után Önök joggal teszik fel a kérdést, hogy mi a kereszténydemokraták álláspontja. Kérem, azt kell mondjam, három álláspont alakult ki a mi frakciónkon belül is, és úgy döntöttünk, hogy mindenki a lelkiismerete szerint fog szavazni. Én a magam részérõl ezt a törvényt bizonyos módosításokkal - utalva a végrehajtásban szabályozandó kérdésekre - el tudom fogadni, hiszen lényegében egy alkotmánybírósági kötelezettség teljesítését jelenti.
Természetesen a koncepció egészét tekintve, vagyis a magánérdekeknek a lebecsülése és a privatizálás során a legnagyobb fájdalmam az, hogy ez csak a szövetkezeti tulajdont érinti és nem érinti a volt privatizált állami erdõket, erdõgazdaságokat és állami gazdaságokat. Valahol ott is helyre kellene állítani a védettségnek a megfelelõ szintjét. Köszönöm a figyelmet. (Taps.)