BALSAY ISTVÁN (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Miniszter Úr! Tisztelt Ház!
Ezen késõi órában tulajdonképpen nemhogy megoldódtak azok az ellentmondások, amelyek bennem voltak, hanem az az ambivalencia még tovább fokozódott, hiszen a vita során pro és kontra jogos érvek hangzottak el.
A Fidesz Magyar Polgári Párt véleményét megkönnyítette - és az én tolmácsolásomat is - az, hogy azonos elvek alapján elemeztük a védett természeti területek védettségi szintjének helyreállításáról szóló törvényjavaslatot.
A törvény szükségességére, az indoklás helyességére, a törvényjavaslat összhangjára az alkotmánnyal, más törvényekkel, beilleszkedésére a hatályos jogrendszerbe, becsült gazdasági és társadalmi kihatásaira, valamint az Európai Unió normarendszerével való összhangjára minden elõttem szóló kitért, és mi is ez alapján elemeztük a törvényt.
A Fideszen belül is vita alakult ki e törvénynek nem a szükségességérõl, hanem egyes paragrafusainak, egyes tételeinek, egyes javaslatainak az arányosságáról, hangsúlyozásáról. Egyesek - és itt az elõttem szólókra is gondolok - arról beszéltek, hogy van egy alkotmánybírósági határozat, ami jogalkotásra kötelezi az Országgyûlést, és ezt a kormánynak elõ kell készíteni. Az alkotmánybírósági határozat úgy szól, hogy az állam az elért védettségi szinttõl nem térhet el, nem léphet vissza abban a tekintetben az Alkotmánybíróság határozata alapján, amit a szövetkezeti átmeneti törvény 15. és 19. §-ában eredetileg megfogalmazott. És akkor itt egy nagy ugrás következik, hogy ezeket a területeket állami tulajdonba kell venni, a természetvédelmi hatóságok kezelésébe kell adni, és mindazok a módosítások, amelyek az átmeneti törvény hatályba lépése óta beköveteztek... - és így tovább.
(20.00)
Ezeket a véleményeket a kérdés leegyszerûsítésének tartom.
Megnyugtató volt viszont mind a két bizottságnak, miniszter úrnak és államtitkár asszonynak az a gondos és a kérdésekre adott válasza, amely egy tartalmas elemzést adott.
Elhangzottak korábban olyan vélemények is - hiszen már régóta a képviselõk elõtt és a bizottságok elõtt volt ez a törvénytervezet -, amelyek bagatellizálják ezt a kérdést, hogy az ország területének 7,6 százalékáról van szó a védett területeknél. Ennek csak 9 százalékát birtokolják a természetvédelmi szervek. Iszonyúan kis területrõl van szó. A mezõgazdaság problémái nem e törvényben oldandók meg, és nem veszélyezteti tulajdonképpen Magyarországon a védett természeti területek védettségi szintjének helyreállítását, bármilyen szintû törvényjavaslat kerül itt elfogadásra.
A vita során meggyõzõdtem arról, hogy erre a törvényre szükség van. Nemcsak azért, mert az Alkotmánybíróság ezt a parlament és a kormány számára kötelezõen elõírta. Egyetértek azzal a véleménnyel, határozottan egyetértek, amely azt mondja, hogy nem csak emiatt van szükség erre a törvényre, hanem azért, mert egyfajta szemléletet tükröznie, egyfajta szemléletet biztosítani kell ebben a törvényben, még a természetvédelemrõl szóló törvény, erdõtörvény és más törvények megjelenéséig is.
Azokkal értek egyet, akik a törvény szükségességénél azt az indokolást is elmondják, hogy rendkívül fontos, hogy a jogkövetõ tulajdonos, a jogkövetõ állampolgár, az egyesületek nagyobb lehetõséget kapjanak arra, és ne csak az államban lássuk biztosítva a védett természeti területek védettségi szintje helyreállításának a garanciáját, hanem azokban az állampolgárokban is, akik ezért tenni akarnak.
Azokkal értek egyet, akik azt mondják, hogy az Európa Unió normarendszerében ezek az egyes országok szabályozásában is tételesen megjelennek, és akár Hollandiára, akár Ausztriára való hivatkozással garanciákat látok abban is, hogy ne csak a kisajátítás legyen az egyetlen lehetõség.
Már hallom a hangokat, hogy a törvény - az elõttem szóló képviselõtársam errõl beszélt - lehetõvé teszi, hogy nemcsak kisajátítás útján. Még akkor is, ha más hozzászóló arról beszélt, hogy ezek a kisajátítás mellõzésével lehetséges esetek nagyon leszûkülnek. S itt nem miniszter úr személyére vagy a miniszter urak személyére gondolok, hogy ezzel kapcsolatban a Fidesz Magyar Polgári Pártnak kifogása van. De a miniszternek rendeletben való szabályozásánál szerintem lényeges korlátozásokat kell alkalmazni majd, és
törvényben kell rögzíteni azokat az eseteket, amikor a kisajátítás mellõzhetõ, s nagyobb teret kell adni.
Rendkívül fontosnak tartom azt, hogy az indokolás helyességénél elmondjam én is: az alkotmányosság igényeinek ez a javaslat megfelel. Nem felel meg viszont a helyrehozhatatlan természeti károk megelõzése érdekében követelt eredeti védelmi szint helyreállításának; továbbá - összhangban áll bizonyos mértékig, bár ez erõs módosító indítványokkal korrigálandó - hatályos jogszabályoknak. Véleményem szerint itt is sürgetõ a természet védelmérõl szóló törvénynek a mielõbbi megalkotása. Nem tartom áttekinthetõnek a törvényt. Nem ellentmondás-mentes. A jogalkalmazók széles köre számára nem érthetõ és nem követhetõ.
Ugyanakkor - és ezt szeretném még egyszer nyomatékkal mondani - a természetvédelem differenciált igényeinek kielégítésére szintén nagyon sok módosító indítvány szükséges ahhoz, hogy különbséget lehessen tenni azokban az esetekben, amikor nemcsak az állam, a költségvetésében jelentõs mértékben korlátozott állam adhat megoldást a védett természeti területek védettségi szintjének javítására.
Megítélésem szerint az indokolásban is van ellentmondás, jogos ellentmondás. Ez a javaslat ugyanis kizárólag a természetvédelem alkotmányosságán esett csorba helyreállítását célozza. A mi igényünk, a mi javaslatunk pedig az, hogy vállalkozzon már ez a törvény is a fejlettebb védelmi szabályozás kívánatos módjára és technikájára és nyújtson elõremutató példát.
Ezt - úgy gondolom - a részletes indokolás korrektül, a saját maga szempontjából elismeri, hogy ez a javaslat csak az alkotmányosságon esett csorba kiküszöbölésére szolgál. Úgy gondolom, a Magyar Köztársaság parlamentje, a környezetvédelmi és területfejlesztési bizottság, a mezõgazdasági bizottság és az alkotmányügyi bizottság ennél sokkal többre képes.
Ezért majd végezetül az a javaslatom a tisztelt elnök úrnak, hogy az általános vitát függessze fel, ne zárja le, ezt a törvénytervezetet adja vissza a bizottságoknak megvitatásra, s mind az általános vita folytatására, mind a részletes vita továbbfolytatására csak akkor kerüljön sor, amikor a két, alapvetõen ebben érdekelt és alkotmányossági szempontból meghatározó bizottság véleménye közeledik egymáshoz.
Ezen bizottsági együttes munkában - úgy hallottam - mindegyik párt képviselõje, vezérszónoka kifejezte azon szándékát, hogy részt kíván venni, jobbító szándékkal egy olyan törvénytervezetet kíván a parlament elé terjeszteni, amely mindenfajta értéknek, érdeknek megfelel és nem csak az alkotmányosság szabályozásának.
El kell mondjam azt is, Glattfelder Béla képviselõtársam korábban is tett arra javaslatot, amelyben nemcsak a kisajátításban való gondolkodást jelezte és annak ütemezettségét kifogásolta, hanem lehetõséget lát egy olyan testületnek, egy ügynökségnek a létrehozására is, amely azoktól a személyektõl vásárolja fel a területeket, amelyek védelemre tervezett vagy védelem alatt álló területek. Kérte, hogy ezt mindenképpen mondjam el, a közöttünk levõ vita feloldása érdekében.
Összefoglalva, javasolom elnök úrnak, a vitát itt függessze fel, és a három bizottságnak adja vissza ezt a törvénytervezetet. Erre a törvényre szükség van, nemcsak az Alkotmánybíróság határozata alapján, hanem a védett természeti területek védettségi szintjének helyreállítása érdekében és a vitás, az állampolgárokat zavaró tulajdonosi, birtoklási és természetvédelmi értékek megóvása érdekében is.
Ez a Fidesz Magyar Polgári Párt javaslata.
Köszönöm a figyelmet. (Taps.)