DR. SZABÓ IVÁN (MDF): Tisztelt Elnök Asszony! Kedves Képviselõtársaim! Az elmúlt heteknek és hónapoknak egyik nagyon kellemetlen és nagyon sajnálatos fordulata az, hogy a határon túli magyarság minden területen hátrányosabb helyzetbe került, mint az azt megelõzõ idõszakban. Bár a Magyar Köztársaság igyekezett az ENSZ-határozatoknak megfelelõen betartani a Jugoszláviával kapcsolatos elõírásokat, és óvakodott az ottani ügyekbe való beavatkozástól, a krajinai villámháború eredményképpen mégis a Vajdaságban élõ magyarság húzza rövidebbet, ahol az etnikai összetétel megváltozásával is folyamatosan folyik a szerb betelepítés.
Torokszorító volt tegnap a Duna Televízió adásában az a székelyudvarhelyi gyûlés - aki látta, tanúsíthatja -, amelyben az erdélyi magyarság minden területrõl összejõve gigászi harcát folytatta az anyanyelvi oktatásért, nemzeti identitástudatának megõrzéséért. A tegnapi televízió-híradó pedig arról tájékoztatta a magyar társadalmat és közvéleményt, hogy Szlovákiában a szülõk és a pedagógusok minden egzisztenciális félelmüket félretéve ugyancsak egységben próbálják a magyar anyanyelvi oktatást megõrizni, a magyar identitást, kultúrát védeni.
Ezekben a válságos idõszakokban, úgy hiszem, kiemelt fontossága és szerepe van annak a médiavilágnak, amelynek üzenete nagyon nagy részben és nagyon nagy mértékben éppen a határon túli magyarságnak szól. Elhiszem, hogy nagyon nehéz - fõleg az oktatásügyben - valami hihetetlen erõvel nyomulni a magyar kormányzatnak akkor, amikor sajnos itthon is annak vagyunk tanúi, hogy az általános és középiskolákban és az egyetemeken pedagógusok, egyetemi tanárok és oktatók ezrei kerülnek az utcára, és éppen az oktatás területén vannak a legnagyobb érdeksérelmek ebben az országban. Mégis azt hiszem, amivel hozzájárulhat a magyar kormány és a magyar Parlament a határon túli magyarok segítéséhez, az annak a néhány médiának az érintetlenül hagyása, mûködõképessége feltételeinek biztosítása, amelyik közvetíteni tudja a nemzet megmaradásának a dolgát.
Az ellenzéki pártok valamennyi képviselõje, amikor a miniszterelnök úrnál járt, a leghatározottabb ígéretet kapta arra, hogy a Duna Televízió meg fogja kapni azt a kereken 400 millió forintot, amely a mûködésének a feltétele l995-ben. A hét végén értesültünk róla - az újságokban Sára Sándor is elmondta -, hogy sajnos ennek csak közel felét biztosította a kormány, és ezek után tényleg nem tudjuk, hogy októbertõl ennek a televíziónak a mûködési feltételei milyen módon lesznek biztosítva. Rendkívül sajnáljuk, hogy egy tételes miniszterelnöki ígéret nem tudott realizálódni. Nem tudom, ha a miniszterelnök valamit négy párt képviselõinek külön-külön megígért, hogyan lehet, hogy a kormánnyal nem tudja végrehajtatni. Vagy akkor ez elõre nem is volt tisztázva?
Hasonlóképpen nagyon szerencsétlennek tartjuk, hogy a másik olyan rádióadás vezetõjét, mint a Vasárnapi Újság, amelyiknek ugyancsak egy jelentõs része a határon túli magyarsághoz szól, leváltották. Sõt konkrétan lehet példákat felhozni, hogy Erdélyben a vasárnapi istentiszteleti rendeket ahhoz szabták, mikor ér véget a Vasárnapi Újság, hogy végig tudják hallgatni. Itt pontosan azon a napon, amikor ugyancsak a miniszterelnök elõrelépést ígért a médiatárgyalások ügyében, hirtelen, puccsszerûen leváltották a vezetõt. Tudom, formálisan találtak egy ürügyet, hogy mi történt augusztus 20-án reggel. Egy sajátos dolog történt azonban még a belsõ fegyelmi szolgáltatásban is: hamarabb hozták meg az ítéletet, mint a vizsgálat lezajlott. És még kevésbé tudom akceptálni azt, hogy ez ezzel összefüggõ esemény, mert honnan tudták augusztus 5-én, mi fog történni augusztus 20-án, ugyanis ekkor kértek fel egy másik mûsorvezetõt, hogy Lakatos Páltól vegye át ennek a mûsornak a fõszerkesztõi szerepét. Úgy látszik, nagyon-nagyon elõrelátóak a rádió vezetõi, akik tudták, mi fog történni, és mi fog ürügyet adni arra, hogy õt eltávolítsák errõl a posztról.
Nagyon sajnálom, hogy tegnap a miniszterelnök úr avval vágta el ezt a kérdést, hogy nem tud beavatkozni a rádió ügyeibe. Ezt elfogadom. De hogy a sajtószabadság és a véleménynyilvánítás erkölcsi elítélésére nem volt egy szava, ezt nagyon sajnálatosnak tartom, mert ott kezdõdik szerintem az államférfi, amikor kormányzati posztra jutva a szûkebb pártérdekei fölé emelkedik, s a nemzet egésze érdekének képviseletében meg tud szólalni. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)