SZABÓ MIKLÓS, a Szabad Demokraták Szövetsége képviselõcsoportjának vezérszónoka: Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Ahogy miniszter úr is elõrebocsátotta, ez a törvényjavaslat valószínûleg nem okoz politikai nézetkülönbségeket, politikai problémákat. Ezért már elõre is bocsáthatom, hogy természetesen a szabaddemokrata képviselõcsoport elfogadásra javasolja a törvényjavaslatot.
Kezdetben egy értelmezõ megjegyzést fûznék a törvényjavaslat címéhez, ugyanis nemzeti szimbólumokról beszél, de valójában azokról a szimbólumokról, állami jelvényekrõl van szó: a címerrõl és a zászlóról, amelyeket korábban nemzeti felségjelvényeknek vagy állami felségjelvényeknek neveztek, az állami szuverenitás kifejezõi és egyben valóban nemzeti szimbólumok is - azonban a nemzeti szimbólumok köre ennél valamivel szélesebb. Nemzeti szimbólumnak tekinthetõ a turul, nemzeti szimbólumnak tekinthetõk történelmi személyiségek: István királytól Kossuthig, Széchenyiig, sõt irodalmi személyek is, mint Toldi vagy Ady mesebeli Jánosa; rájuk érthetõen a törvény szabályozása nem terjed ki, nem állnak sem állami védelem, sem állami korlátozás alatt.
Ez a törvényjavaslat egy lépés az elõzõ úgynevezett pártállam felszámolásának az útján. Akkor a kiterjedt és széles címer- és zászlóhasználat az adott helyzetben mintegy természetes és érthetõ volt. Az úgynevezett társadalmi vagy tömegszervezetek, kezdve a nagybetûvel írt Párttól, a KISZ-en, a nõszövetségen, szakszervezeti szövetségen keresztül lényegében állami intézmények voltak; tehát nem volt semmi visszás vagy különösebb problémát jelentõ, hogy ezek használták az állami szuverenitás jelvényeit is. Lényegében ugyanez vonatkozik az állami vállalatra, a termelõszövetkezetre is, hiszen ezek közintézmények voltak, bizonyos esetekben még államigazgatási részfeladatokat is elláttak.
Ez a helyzet gyökeresen megváltozott és ezt a megváltozott helyzetet kívánja a törvényjavaslat rendezni és szabályozni. Ma a politikai pártok és a civil társadalom társadalmi szervezetei nagyon különbözõek, magánjogi elvû intézmények, amelyekre az állami szuverenitás jelvényeinek a használata automatikusan nem terjedhet ki, mert mint miniszter úr is érintette, ez mintegy a hivatalosság, a közintézményiség látszatát keltheti, illetve sugallhatja ezen szervezetek esetében, tehát politikai kárt okoz a demokratikus közélet érdekei szempontjából. Talán még fokozottabban áll ez a gazdasági vállalkozásokra, amelyek külön engedéllyel használhatják a törvényjavaslat szerint az állami címert és az állami zászlót, de automatikusan és teljesen szabadon nem, mert ebben az esetben is azt a látszatot kelthetik, azt sugallhatják, hogy mintegy - a régi kifejezést használva - "udvari szállító" helyzetben vannak, valami különleges privilegizált kapcsolatuk van az állammal, és ez versenyelõnyt, meg nem érdemelt kedvezést, privilegizált helyzetet teremthet számukra, így ez nyilvánvalóan nemkívánatos.
Mondottam, hogy politikai problémát ma a címer és a magyar lobogó nem jelent, szimbolikus tartalmainak az értelmezésében ma nagyjából már konszenzus van a magyar társadalomban, és ennek történelmi múltja, történelmi elõzményei is vannak. Címerek, zászlók értelmezésében más országokban nagy különbségek alakultak ki az újabb kori történelem során. Elválhattak a dinasztikus jelvények egy politikai táborban mint állami, nemzeti szuverenitás-szimbólumok az elõzõ századok demokratikus forradalmai során keletkezett nemzeti szimbólumoktól, és ezek szembe is kerülhettek egymással. Németországban az 1871-es császárság érthetõen a Hohenzollern dinasztikus színeket tette meg a lobogó színévé.
(10.10)
Ezzel szemben a weimari köztársaság az 1848-as frankfurti birodalmi gyûlésen, a Paulus Kircheben tartott birodalmi gyûlésen elfogadott zászlót tette meg a köztársaság hivatalos zászlójává. De hasonló zászlókülönbség létezik a modern, XX. századi Franciaországban is. Az ismert állami zászló, a francia forradalomban született trikolór mellett a francia royalizmus a Bourbon-dinasztia fehér alapú liliomos lobogóját tekinti a francia zászlónak.
Nézetkülönbségek lehettek, értelmezéskülönbségek lehettek, és korábban elvétve, ritkán Magyarországon is felmerültek a címer egyes részelemei szimbolikus jelentésének az értelmezésében. Egy anekdotikus példát elmondok a század elejérõl:
1901-ben felmerült bizonyos körökben, leginkább a budapesti egyetemen, hogy a koronán levõ kereszt katolikus felekezeti és nem nemzeti szimbólum, amelynek használata ily módon sérti a protestánsokat és az izraelita felekezeteket, és mosolyogtató, de egyes hitközségekben felmerült annak a követelése, hogy olyan zászlót csináltathassanak maguknak, ahol a koronán nem kereszt, hanem hatágú csillag van. Ilyen fajta értelmezési problémák vagy ehhez hasonlóak ma már Magyarországon nincsenek.
A törvényjavaslat megemlíti, hogy a címer és a lobogó történelmileg korábbi változatai is törvényi korlátozás nélkül használhatók magánhasználatban. Itt elsõsorban és mindenekelõtt valószínûleg annak van jelentõsége, hogy '56-os szervezetek, '56-os megemlékezések használhassák az úgynevezett Kossuth- címert, amely a forradalom történelmi címerváltozata volt, ha nem is volt idõ, hogy hivatalos rangra emelkedjék, valamint azt a bizonyos kivágott, kilukasztott zászlót, amibõl akkor ismeretesen kivágták a címert, és ez természetesen ma nem tekinthetõ a zászló megsértésének, a szimbólum meggyalázásának.
A javaslat tehát valószínûleg politikailag problémátlan, úgyhogy jó lelkiismerettel javaslom a frakció nevében az elfogadását. Köszönöm szépen. (Taps a bal oldalon.)