DR. SZABAD GYÖRGY, a Magyar Demokrata Fórum képviselõcsoportjának vezérszónoka: Tisztelt Elnöknõ! Tisztelt Képviselõtársaim! Azt hiszem, valamennyien egyetértünk abban, hogy ennek a törvényjavaslatnak a benyújtása kötelezettsége volt a kormánynak, elfogadása megtisztelõ lehetõség az Országgyûlés számára, annál is inkább, hiszen az Alkotmánybíróság maga figyelmeztette a törvényhozást, hogy meghatározott idõn belül tegye meg ezeket a lépéseket, hiszen a használat dolgában az 1990-es ismert törvényalkotásunk óta is egy húsz évvel korábbi rendelet érvényesült. Szerencsés lett volna, ha ez az alkotmánybírósági határozat az általa, tudniillik az Alkotmánybíróság által meghatározott - valószínûleg nem véletlenül választott - idõpontig, 1995. augusztus 20-áig teljesíthetõ lett volna. Annál is inkább, hiszen a házbizottság döntése is világosan olyan idõkeretben látja lebonyolíthatónak a törvényjavaslat tárgyalását, amit az a körülmény is alátámaszt, hogy az Igazságügyi Minisztérium dicséretes módon februárra már a nyers szöveget, majd - sajnos, korlátozott átdolgozással - az elhangzott pártvélemények után, márciusban már miniszteri ajánlással, indoklással együtt benyújtotta. Visszatekintve is úgy gondolom, hogy a zsúfolt program ellenére - kellõ idõgazdálkodással - a nyári szünetig, a határidõ lejárta elõtt is megoldható lett volna ez.
E szépséghibát jelezve örülök annak, hogy az ülésszak elején a mulasztottat bepótolhatjuk.
Azt hiszem, valamennyi honpolgárnak - hogy ezt az archaikus formáját idézzem a nemzetet alkotó tagoknak -, és különösen annak, akit a sorsa törvényhozóvá tett, s legkülönösebben talán annak, akinek pályája a múlttal való foglalkozást jelzi, evidencia a legtöbb tényszerû megállapítás a törvényjavaslatban. Szerény megítélésem szerint ilyen értelemben nincs is itt vitára ok. Legföljebb arra, hogy az idõ múlását jelzõ táblára pillantva jelezzem az önkorlátozást. Nem fogok élni mindazzal, ami e tárgykörben elmondható, talán szerencsésebb idõkeretben elmondandó is lenne, de most a praktikumra térve egy pillanatig sem felejtem el - és itt szimbolikusan, pars pro toto csak a zászlóról szólok - a halk szavú költõ figyelmeztetését, hogy "nem bot és vászon", hanem zászló a tárgy. Kosztolányira utalok.
Tisztelt Országgyûlés! Ezek után a praktikumra szeretnék térni - és nyilván ezt sem szûken értelmezem. Úgy gondolom, a legjelentõsebb mozzanat az, ami végre megjelenik ebben a használati vonatkozásban XX. századi magyar jogszabályban - mert egyes korábbiakba ez könnyebben volt beleérthetõ, mint az eddigi vonatkozó rendeletekbe -, hogy a magánszemélynek, tehát a honpolgárnak mik a jogai és lehetõségei a címer- és zászlóhasználat, sõt a köztársaság elnevezésének használata tekintetében is.
Megint azt mondhatom: nincs tartalmi kifogás. De van egy olyan szerkezeti észrevételem, amelyik azután nagyon sok elemmel bõvül - már tudniillik kifogásolható elemmel - a szöveg vizsgálata kapcsán. Ez tulajdonképpen az üdvözlendõ 11. § helye, amelyik jelenleg ezt a nevezetes tételt kimondja, miszerint a nemzethez tartozás kinyilvánítása céljából magánszemély a címert és zászlót, és a zászlót, lobogót az e törvényben foglalt korlátozások megtartásával használhatja. A korlátozások ésszerû korlátozások, nem kívánom õket tárgyalni: az egyéb rendelkezések, azaz, a törvényjavaslat függelékének jellegét öltõ rész tartalmazza. Egy világos szerkezeti meggondolás játszhatott itt szerepet: a címerrõl, legalábbis címe szerint, az elsõ négy paragrafusban, a zászlóról a következõ négy paragrafusban szól a javaslat.
(10.20)
Egy paragrafus szól a Magyar Köztársaságra utaló elnevezés használatáról, s utána jönnek az egyéb rendelkezések.
De ha az ember most jogtechnikai, de ugyanakkor a tartalmi kiemeléssel élés lehetõségein elgondolkodik, akkor lehetett volna találni egy sokkal szerencsésebb megoldást. Nem tudom, hogy a módosításokban sor kerül-e rá, vagy esetleg maga a minisztérium kezdeményez itt valamit. Tudniillik a címerrõl szóló paragrafusok tulajdonképpen elõkészítik a zászlóval foglalkozó és a nevezetes, az egyéb rendelkezések sorába utalt intézkedést. Ezek vissza- visszautalnak, magát a szöveget is bonyolulttá téve. Sokkal szerencsésebb lett volna, ha az elsõ fejezet elmondja, hogy kik, milyen szervek jogosítottak a címer, a zászló és a "köztársasági" elnevezés használatára; és utána az egyéb rendelkezésekbe vagy más módon elkülönített rendelkezésekbe csak az eltérések kerülnek. Ez így nemcsak méltóságteljesebbé tette volna a szöveget, hanem úgy gondolom, kevésbé bonyolulttá.
Egy elõkészítõ tárgyalásban, ha talán nem is ilyen összefogottan, de történt erre utalás, és történt más átrendezési problémára is utalás. Ha a "Zászló" alfejezetet nézzük a maga négy paragrafusával, logikai rendje igen zavaró. Ha a jelenlegi struktúra marad, akkor legyen szabad javasolnom azt, hogy már a címbe az kerüljön, ami késõbb, az elõbb idézett mondatban is jelen van: "Zászló (lobogó)". Mert a "Zászló"-fejezet az 5. §-ban csak "lobogó"-ról beszél anélkül, hogy itt a kettõ megkülönböztetése meglenne. Tehát egy fejezet kezdõdik címében azzal, hogy "Zászló", és utána az 1. §-ban a szóhasználat "lobogó".
Amikor a "zászló" elõször szóba kerül - s ezt volt alkalmam az elõkészületek során jelezni -, akkor a védjegy elemként való használatáról van szó, és csak ez után kerül sor a zászló sokkal, mondjuk úgy, átfogóbb és emeltebb szintû használatának kérdéseire. Van itt tehát egy olyan, praktikusnak gondolt megoldás, ami szerény megítélésem szerint nem is praktikus és tartalmilag sem szerencsés.
Úgy gondolom, itt már - néhány apróság kivételével, amivel kapcsolatban majd nyilván születik módosítás - csak két dologra szeretném fölhívni a figyelmet. A 9. § egymondatos szövege enyhén szólva nyelvileg nehézkes. A 11. §-ban "a történelmileg kialakult formák szerint is használható a címer és a zászló" - mondja - "például pajzstartóval", úgy gondolom, sok félreértés forrása lehet. A 16. §-ban - ez tehát a harmadik - jó lenne konkretizálni a legrövidebb idõn belül eltávolítandó régi, úgynevezett címereket - mert heraldikailag sem voltak az ötvenes években kialakított címerek tulajdonképpeni címerek, csak annak nevezték õket - valami módon, hiszen köztudomású, hogy például a fõváros néhány nevezetes pontján és az ország kevésbé nevezetes helyein bizony ezek megtalálhatók.
Elnézést az idõtúllépésért - köszönöm elnöknõ türelmét. Úgy gondolom, jól teszi az Országgyûlés, ha elfogadja ezt a javaslatot, a szükséges módosításokkal. Köszönöm. (Taps.)