DR. TOLLER LÁSZLÓ, a Magyar Szocialista Párt képviselõcsoportjának vezérszónoka: Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Országgyûlés! Tisztelt Képviselõtársaim! Az elõttünk fekvõ törvényjavaslat elfogadásával régi adósságát törleszti az Országgyûlés: az alkotmány 76. § (3) bekezdése csaknem hat éve írja elõ, hogy a Magyar Köztársaság címerének és zászlajának használatát törvényben kell szabályozni. A rendszerváltás folyamatában azonban ez a feladat mindig háttérbe szorult más, a társadalom és a gazdaság átalakulásával összefüggõ feladatok miatt.
Az elõzõ kormány 1992 tavaszán sürgõsséggel benyújtotta a törvényjavaslatot az Országgyûlésnek, majd anélkül, hogy a plenáris ülés elé került volna, az 1994. évi választásokat követõen visszavonta azt. Az új kormány fontos feladatának tekintette a nemzeti jelképekrõl szóló törvényjavaslat benyújtását, azonban ismét - sürgetõ feladatok miatt - más problémák kerültek elõtérbe. Egy alkotmánybírósági megsemmisítés, rendelkezés kellett ahhoz, hogy a parlament immár elsõbbséget biztosítson a javaslatnak. Megállapította ugyanis az Alkotmánybíróság, hogy a címer használatát szabályozó 7/1974-es minisztertanácsi rendeletnek az a rendelkezése, amely szerint az állami gazdálkodó szervezetek, szövetkezetek, sõt társadalmi szervezetek belügyminiszteri rendelettel használhatják a címert, ugyanakkor magánszemélyeknek és nem állami szervezeteknek megtiltjuk azt: alkotmányellenes, mert sérti a verseny szabadságát és a hátrányos megkülönböztetés tilalmát.
Mindenesetre az a körülmény, hogy a társadalom elviselte az alkotmány által megkövetelt korszerû törvényszabályozás hiányát, bizonyítja, hogy a címer és a zászló használatának kérdésében nincsenek éles, a társadalmat megosztó viták, és az ország lakossága alkotó módon kialakította a maga viszonyát a jelképekhez, s mára olyan természetességgel használja azt, ahogy egy demokratikus állam szabad polgáraihoz illik.
A magam részérõl a javaslat legfõbb érdemének azt tartom, hogy a nemzeti jelképek - a címer és a zászló - használatának kialakult hagyománya mellett figyelembe veszi a lakosság által kialakított módokat is. Ennek megfelelõen a javaslat világosan különbséget tesz egyrészt a nemzeti jelképek hivatalos és magánhasználata között, másrészt a címer és a zászló használatának megkötöttségei tekintetében azok eltérõ jellege alapján. Így a hivatalos célú címerhasználatot külön engedély nélkül biztosítja a közhatalmat gyakorló szervezetek - az Országgyûléstõl a helyi önkormányzatokig -, illetve az egyéb költségvetési szervek részére az illetékes miniszter által szabályozott módon.
A magáncélú címerhasználatot viszont aszerint különbözteti meg, hogy milyen célból, illetõleg milyen indíték alapján történik. Így megengedi magánszemélyeknek a nemzethez való tartozás kifejezését szolgáló használatát; ugyanakkor tiltja - igen helyesen - a címernek azt a fajta hasznosítását, amely egyenlõ a címer tekintélyének lejáratásával. Ennek megfelelõen nem megengedett a címerhasználat a magánszemélynek hivatása gyakorlása, illetve a jogi személynek a tevékenysége során, vagy a szervezet jelképeként. Nyilvánvaló ugyanis, hogy a címer ilyen alkalmazása a címerhez kötõdõ közbizalmat hasznosítja, a versenyelõny biztosítása és ebbõl eredõen jövedelemszerzés céljából, vagy pedig hivatalos jelleget igyekszik kölcsönözni az adott szervezetnek. Ennek hátulütõit már a nemzetközi gyakorlatból is ismerjük. Az ilyen jelenségeknek gátat kell vetni, és a címer méltóságának védelmében az indokolt mértékûre kell korlátozni a címernek a gazdasági életben való megjelenését.
Ilyen indokolt eset lehet például a védjegy, amelyben, ha az adott áru jelentõsége, minõsége - írja a törvény - azt alátámasztja, miniszteri engedély alapján felhasználható a címer vagy annak valamely elkülöníthetõ eleme. Nem várható - igen helyesen -, hogy túl gyakori lesz az ilyen engedélyezés; ugyanakkor erre a szabályozásra kötelezi hazánkat a védjegyekrõl szóló nemzetközi egyezmény, amelynek részesei vagyunk, s amely az Európai Közösség védjegyszabályozásának alapelve is.
(10.30)
A zászló a hagyományos alkalmazási módokra tekintettel más megítélés alá esik. A zászlót ugyanis leginkább ünnepeken vagy más társadalmi eseményeken, sportrendezvényeken szoktuk használni, és viszonylag szûk az a terület, ahol a zászlónak hivatalos funkciója van: például a hajók nemzetközi jelzése és az ehhez kapcsolódó nemzetközi elõírások. Ezért a zászló a nemzethez való tartozás kifejezésének megszokottabb eszköze, talán sokkal megszokottabb, mint a címer. Ennek megfelelõen a zászló használatának szabályai szabadabbak, és ugyanúgy, mint a címert, csak a tekintélyének megóvása mellett szabad használni, illetõleg miniszteri engedély alapján lehet védjel jellegûvé tenni.
A jelképhasználatok spontán és igen elterjedt fejleménye, hogy sokan címerrel ékesített zászlót használnak. Ez a mód nem felel ugyan meg az alkotmányban meghatározott zászlónak, azonban mégis indokolt ezt megengedni; ugyanis nehezen lehetne visszaszorítani ennek használatát, és nem is lehet széles körben megértésre találó érvet mondani arra, hogy ha a címer és a zászló használata megengedett, a kettõ együttes használata ugyan miért tiltott. Ugyanakkor itt is érvényesülnie kell annak az elvnek, hogy a címer használata korlátozottabb. Ezért helyes, hogy a címeres zászló használatánál a címerhasználat szabályait kell alkalmazni.
Tisztelt Országgyûlés! Magam is részt vettem az Igazságügyi Minisztérium által szervezett hatpárti egyeztetésen. Akkor úgy ítéltem meg, hogy konszenzus van közöttünk a jogszabály elõkészítése, tartalma ügyében. Köszönet az Igazságügyi Minisztériumnak azért, hogy valamennyi javaslatunkat átvezette. Ezért javaslom, hogy a törvényjavaslatot fogadjuk el. Köszönöm. (Taps a kormánypárti padsorokból.)