DR. TORGYÁN JÓZSEF, a Független Kisgazdapárt vezérszónoka: Köszönöm a szót. Igen tisztelt Elnök Asszony! Igen tisztelt Képviselõtársaim! Úgy gondolom, hogy Vastagh Pál miniszter úr expozéjában, majd a szabaddemokrata Szabó Miklós vezérszónoklatában történt hivatkozás, miszerint ez a törvénytervezet nem fog különösebb izgalmakat kiváltani, úgy igaz, hogy utalni kell arra: a nemzeti jelképek használata nemcsak a történelmünkben váltott ki óriási indulatokat, hanem itt a Házon belül is. Hiszen emlékeztethetnék mindenkit arra, hogy az 1990 júniusában lezajlott parlamenti vita milyen elementáris indulatokat szabadított fel. Elég, ha csak arra utalok, hogy az MSZP-oldalon például magától szavazni kezdett egy gép. Ez is hatalmas indulatokat váltott ki, mert késõbb éppen ez akadályozta meg, hogy a címerünk abban az értelemben, ahogy az késõbb végül is elfogadásra került, nemzeti jelképünkké válhasson, hiszen igen éles viták folytak afölött, vajon a Kossuth-címernek vagy a szent koronának kell-e a mi nemzeti jelképünkben feltüntetésre kerülnie.
Hiszen a címerrel kapcsolatban számos olyan támadás indult korábban a nemzeti jelképeink ellen, ahol arra hivatkoztak, hogy a szomszédaink kifogásolják azt, hogy a négy folyóra és a hármashalomra való utalás tulajdonképpen az ország határaira történõ utalás, noha mindenki tudja, hogy ez az Árpád-kori emlékeinkbõl ránk maradt rész - amint az jelenleg is látható az elnök asszony mögött, ezt bárki megtekintheti. Tehát úgy gondolom, nem feltétlenül állja meg a helyét az a megállapítás, hogy nem fog izgalmakat kiváltani a mi nemzeti jelképünk pontos meghatározása.
Én már azzal indítanék a Független Kisgazdapárt nevében, hogy noha az úgynevezett kiscímer végül is természetesen valamennyiünk számára elfogadható, de utalnék arra, hogy hiányos ez az elõterjesztés, mert a szentkorona-tanra még csak utalás sem történik, holott a mi megítélésünk szerint a szent korona és a szentkorona-tan mindenképpen összetartozó fogalmak. A szent koronára, mint a nemzeti szimbólumra támaszkodó, az egész világon egyedülálló olyan jogi megoldásra is lehet hivatkozni a szentkorona-tan kapcsán, amelyet a Független Kisgazdapárt most az alkotmányozás kapcsán az új alkotmányba is be kíván építeni. Itt felhívnám a figyelmet arra, hogy azért kellene ennek a jogi fogalomnak a mi nemzeti jelképeink kiegészítéseként megjelennie a jogrendünkben, mert egy egyedülállóan gyönyörû magyar megoldást tartalmaz, ahol a korona mint jogi fogalom, önálló életet kezdett, és csodálatos lehetõségekhez juttatott minket a történelem folyamán.
Hogy milyen indulatokat vált ki a nemzeti jelkép? Elég, ha arra utalok, hogy '56-ban kivágták a zászlóból a címert, és úgy mentették meg a szovjet csapatoktól, illetõleg az õket támogató egyéb erõktõl. De nyilvánvalóan az egyéb nemzeti jelképekre is igaz, mint például a zászló. Emlékeztetnék mindenkit Dugovics Tituszra, aki inkább az életét áldozta, semmint hogy az idegen kézbe kerüljön, vagy más zászlót tûzzenek ki a mi várunkra.
Azt hiszem, hogy az indulatokhoz tartozik az is, ami remélhetõleg soha többet nem fog visszajönni a mi történelmünkbe, amikor a Szabad Demokraták Szövetségének korábbi elnöke utalt arra, hogy neki az egész címer annyi, mint amikor egy pajzsra svájcisapkát húznak.
Tehát úgy gondolom, látni kell, hogy ez igenis óriási indulatokat kiváltó témakör. Elég, ha arra utalok, hogy a Hölgyfutárban megjelent nemzetgyalázó jelképek is milyen mélyen sértették valamennyiünk lelkületét.
De legyen szabad arra utalnom, hogy nemcsak a szentkorona-tan kirekesztése miatt nem teljes ez az elõterjesztés, hanem úgy gondolom, a zászló kérdésében kifejezetten megalapozatlan az elõterjesztés. Tudniillik a beterjesztés címként a zászlót jelöli meg mint szóhasználatot. Ugyanakkor a cím mellett, amely vastagon jelenik meg akként, hogy "A zászló", már az 5. § azzal kezdi, hogy "nemzeti ünnepeken a Magyar Köztársaság lobogóját", utána zárójel, "továbbiakban lobogó", és akkor folytatja tovább. De a 6. § már "zászló" kifejezést használ, és utána azt mondja, hogy "továbbiakban zászló". Ezt követõen tulajdonképpen hol "lobogó", hol "zászló" kifejezést használ, de nem mondja meg, hogy miért van ez a kettõsség, különbözõség. Ez jogszabályi elõterjesztés esetén megengedhetetlen. Van némi utalás, de ez nem elégséges. Úgy gondoljuk, hogy ennek a kettõsségnek az ekként való megjelenítése a törvényben rendkívüli módon zavarólag hathat. A kisgazda frakció most vizsgálja annak a szükségességét, hogy be kell-e terjeszteni módosító indítványt ebben a kérdésben vagy nem.
Legyen szabad külön utalnom arra, hogy az Alkotmánybíróság a mi megállapításunk szerint is nagyon bölcsen járt el, amikor rámutatott arra, hogy a magánszemélyeket nem lehet kirekeszteni a nemzeti jelképeink használatából, hiszen sokan olyan módon kötõdnek a nemzeti jelképekhez, amely egyben a magyarság próbaköveinek is tekinthetõ.
(10.40)
Ezért mi is - hasonlóképpen az elõttünk korábban szólt Szabad képviselõtársunkhoz - úgy gondoljuk: sajnálatos, hogy nem augusztus 20-áig hoztuk meg ezt a törvényt, hiszen az Alkotmánybíróság egyértelmûen a mi Szent István királyunkra való utalásként kívánta meghatározni az augusztus 20-ai idõpontot. Azt hiszem, a Háznak a jövõben arra is fel kellene figyelnie, hogy az ilyen jelentõs elõterjesztéseknél ne fordulhasson elõ olyan késedelem, amely tulajdonképpen már a nemzeti jelképek bizonyos fajta sérelmét jelenti a határidõk be nem tartása miatt.
Nagyon fontosnak tartanám, hogy a mi törvényünkben külön szerepeljen - legalább indokolásként -, mit kell érteni a kis pajzson belül látható nyolc vörös, illetõleg ezüst, piros és fehér csíkon, meg a hármashalmon a nyitott ötágú koronából kinövõ pátriárkakereszten vagy talpas kereszten. Ez nem eléggé ismert a magyar társadalom elõtt, és ha már errõl a fontos kérdéskörrõl törvényt alkotunk, akkor bizony nekünk - nemzeti büszkeségünkbõl is fakadóan - éppen a honfoglalás 1100 éves évfordulója táján kellene feltétlenül legalább megjelenítenünk az ezzel kapcsolatos nézetrendszerünket, hogy az mindenki számára világos és félreérthetetlen legyen.
Úgy gondolom, ezen kérdések pótlásával az elõterjesztés mégis csak egy hiányt pótló olyan elõterjesztés... (Az elnök csengetéssel jelzi az idõ leteltét.)..., amely feltétlenül elfogadandó, hiszen már alkotmányos késedelemben vagyunk. Ennek következtében mi is köszönjük az elõterjesztést, azt megszavazzuk. Köszönöm szépen. (Taps a jobb oldalon.)