DR. TROMBITÁS ZOLTÁN, a Fiatal Demokraták Szövetsége képviselõcsoportjának vezérszónoka: Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselõtársaim! Utolsó vezérszónokként nehéz újat mondani, hiszen annyi mindent elmondtak már elõttem tisztelt képviselõptársaim, ráadásul úgy érzem az elmondottak alapján, hogy alapvetõ kérdésekben a hat parlamenti párt egyetért e törvény beterjesztése kapcsán.
A törvény fontosságáról, szükségességérõl néhány szót. Formai szempontból alkotmányos kötelezettség terhelte a kormányt e törvény megalkotására, és ez a kötelezettség '90-tõl állt fenn. Ráadásul a nemzeti jelképek használatáról szóló törvény elfogadásához az összes országgyûlési képviselõ kétharmados támogatása szükséges. Világos tehát, hogy az alkotmány megkülönböztetett figyelmet szentel e szabályozási tárgykörnek.
Ha figyelemmel vagyunk arra is, hogy a 32/1994-es alkotmánybírósági határozat a tárgykört szabályozó 1974-es kormányrendelet diszkriminatív rendelkezéseit megsemmisítette, és megszabta, hogy 1995. augusztus 20-áig el kell fogadni a nemzeti jelkép használatáról rendelkezõ törvényt, akkor nyilvánvaló, hogy ezt az elõterjesztést minél elõbb el kell fogadni a parlamentnek, hiszen tovább nem tartható fenn ez az alkotmánysértõ helyzet.
Ha tartalmi szempontból vizsgáljuk az elõterjesztést, akkor is ég a lábunk alatt a talaj. 1990 óta, a kezdeti idõszak néhány emlékezetes incidensét leszámítva, a nemzeti jelképek használatának kialakult gyakorlata elfogadhatónak tûnik. Az alkotmánybírósági döntés óta a helyzet már lényegesen megváltozott, hiszen a közhatalmi szférán kívül legálisan senki nem használhatja, márpedig ez az állapot nemigen felel meg a modern jogállami gyakorlatnak.
Valamennyiünk elõtt ismert, hogy már az elõzõ kormány elkészítette és benyújtotta a nemzeti jelképek használatáról szóló törvényjavaslatot. Ez az elõterjesztés, ami elõttünk fekszik, gyakorlatilag - néhány apró módosítást leszámítva - ezt, a korábbi kormány által kidolgozott normaszöveget tartalmazza.
Az elõterjesztés koncepcionálisan elfogadhatóan közelíti meg a tárgykör szabályozását. A címer és a zászló kettõs funkcióját figyelembe véve alakítja ki a nemzeti jelképek használatát meghatározó szabályokat. Ugyanakkor nem lehet szó nélkül hagyni azokat a szakmai és kodifikációs hiányosságokat sem, amelyek ebben az elõterjesztésben fellelhetõk. Ez különösen sajnálatos azért, mert az elõterjesztõnek több mint egy éve volt arra, hogy ezt az örökölt törvényjavaslatot tüzetes szakmai kontroll után terjeszthesse a parlament elé. Nem ez történt, pedig igen jó alkalom adódott a kormány számára, hogy a törvény-elõkészítés e sokat bírált színvonaltalanságát e nem jelentõs terjedelmû javaslat kapcsán megtörje, ugyanis csak arról lett volna szó, hogy egy koncepcionálisan megalapozott, kész normaszöveget szakmai szempontból tökéletesre vagy majdnem tökéletesre csiszoljon. Sajnálatos, de ez nem sikerült.
A javaslattal tehát alapvetõ gond nincs, de néhány nem lényegtelen és megfontolandó problémára kénytelen vagyok rávilágítani. A javaslat vitathatóan oldotta meg a gazdasági szféra címerhasználatát, holott közismert, hogy a címer - éppen mert nemzeti jelkép is - értékkel bír a piacon. Az elõterjesztés az egyéb rendelkezések között - 10. § - meglepõ módon minden jogi korlát nélkül szabad mérlegelési jogot ad a minisztériumoknak a nemzetközi rendezvényeken való címerhasználati engedélyek megadásában. Érthetetlen számomra, miért nem tett kísérletet a jogszabály elõkészítõje arra, hogy az engedély megadásának jogi feltételeit kimunkálja. Az közismert, hogy egy jogállamban alapvetõ törekvés az, hogy az államigazgatás szabad, diszkrecionális jogkörét a jogrendszerbõl kiirtsa. Ez az elõterjesztés a minisztériumok szabad mérlegelési jogkörében hozott döntését nagyvonalúan bírósági úton is megtámadhatóvá teszi. A konstrukció tehát világos. Várhatóan két megoldás képzelhetõ el. E jogszabályi rendelkezés alapján az egyik szerint a minisztérium automatikus pecsételõ hatóság lesz, vagy a másik lehetõség szerint megfoghatatlan érdekek, szempontok alapján juttat szervezeteket és személyeket gazdasági elõnyökhöz.
Aggályosnak tûnik a 11. § is. A szemlélet árulkodó, hiszen a (2) bekezés arról rendelkezik, hogy a különbözõ típusú rendezvényeken a címer és a zászló használata megengedett. Szakmailag sokkal tisztább és indokolt lenne egy olyan konstrukció, amelyben a nemzeti jelkép használatát a törvény meghatározott esetekben kötelezõen elõírja, és minden más esetben az eseti használatot kimondatlanul megengedi.
(11.00)
Ugyanebben a szakaszban erõsen kérdéses a (4) bekezdés is, amely a zászlón elhelyezett címer használatát teszi általánossá.
(Dr. Kávássy Sándort a jegyzõi székben dr. Semjén Zsolt váltja fel.)
Miután a normaszöveg alanyai sajátos jogtechnikával vannak körülírva - az "ahol e törvény a címer használatát megengedi" szövegrészbõl az derül ki, hogy közhatalmi és minden más magán-, valamint jogi személyrõl van szó -, e rendelkezés alapján félõ, hogy a címer és a zászló együttes használata, az Országház elõtti zászlófelvonás esetét leszámítva, bárhol elõfordulhat. Személy szerint nekem a címeres zászló használata nem jelentene gondot - tehát ez a konstrukció agyoncsapja a törvény egész logikáját.
S végül megemlítem: a hozzám eljuttatott szakmai észrevételek jelzik, hogy a honvédségi csapatzászló leírása nem felel meg a szakmai szabályoknak. Szerintem indokolt lenne ezt a szakmai testület által tett észrevételt a jogszabály elõkészítõ apparátusának tisztáznia.
A Zászlókutató Intézet észrevételei egyébként is elültetik bennem azt a gyanút, hogy az elõterjesztés esetleg más, címertani vonatkozásai sem teljesen tisztázottak. Esetleg a Címerkutató Intézet álláspontjának megismerése ebbõl a szempontból nem lett volna haszontalan - már ha van Címerkutató Intézet természetesen.
Hasonlóképpen megemlítem, hogy míg a címernél a javaslat helyesen elõírja a szabványnak megfelelõ használatot, addig a zászlónál - lobogónál - ilyen rendelkezést nem találhatunk. Tudomásom szerint ennek az az egyszerû oka, hogy a zászló tekintetében nem létezik magyar szabvány, csupán a szokások alapján alakult ki a zászló méreteit illetõ arány. Bár ezek a kérdések feltehetõen nem fognak a nemzeti jelképek használatakor gyakorlati problémát okozni, de némi fantáziával elképzelhetünk olyan eseteket is, amikor nem igazán ízléses zászlófelvonásoknak is tanúi lehetünk, amelyek esetleg sértik a nemzeti jelképek méltóságát - ugyanis semmi nem akadályozza meg a használókat, hogy zászlóként piros-fehér-zöld szalagcsíkokat vonjanak fel egy ünnepségen.
Tisztelt Ház! Tudom, sokak számára érzelmileg is fontos kérdésrõl van szó, ráadásul alkotmánybírósági határozat is kötelez bennünket arra, hogy tárgyaljuk e javaslatot. De ha egyetértésben vagyunk a fõ kérdésekben, akkor itt lenne az ideje, hogy a fontosabb gazdasági és szociális kérdésekre összpontosítsuk figyelmünket, és térjünk rá ezek tárgyalására. Köszönöm a figyelmüket. (Taps.)