SÁNDORFFY OTTÓ (FKGP): Elnök Úr! Tisztelt Ház! Nem tekinthetõ mindannapos dolognak, amikor az Országyûlés hosszú távú fejlesztési elképzelésekrõl alkot határozatot. Egy ilyen esemény az ország jövõjének szab irányt, mégpedig sokkal nagyobb nyomatékkal, mint azok a törvények, amelyek korunkban sûrûn változnak, módosulnak. Még fontosabbá emeli az aktust az a körülmény, hogy a felsõoktatás fejlesztésérõl szól a határozat; a felsõoktatásról, amelyben az ország szellemi ereje koncentrálódik, és amely a magyar értelmiség örökös utánpótlásának döntõ színtere. Amikor tehát errõl a határozatról alkotunk véleményt, egyúttal a magyar jövõrõl szólunk.
Önmagában véve örvendetes tény, hogy a felsõoktatás hosszú távú fejlesztési elképzeléseirõl beszélhetünk. A fejlesztés irányelvei is részben elfogadhatóak. Ám a miniszteri elõterjesztés színvonala, kidolgozottságának foka és megalapozottsága már nem ad okot az örömre. Az anyag ugyanis nem haladja meg a sörözgetés közben utópiákat szövögetõ diákság kiáltványának szintjét. Elõször is teljes mértékben hiányzik a fejlesztési javaslatokat indokló helyzetelemzés. Nem pótolja ezt az elõterjesztés végén lévõ kétoldalas indoklás, amely voltaképpen sûrítve megismétli az irányelvekben foglaltakat. Nem tárul föl a magyar felsõoktatás állapota, múltja, fejlõdése, eredményei, szellemi háttere, tárgyi adottsága, anyagi helyzete, kapcsolatrendszere stb. Semmiféle elemzés, értékelés, számítás, összehasonlítás vagy csak leírás sem alapozza meg a fejlesztési stratégiát.
(12.10)
A helyzetfeltárás kimerül egy-egy pontatlan utalásban. Például: "A felsõfokú szakképzésben továbbtanulók száma a piaci szférában folyamatosan emelkedik." Nem világos, hogy mirõl van szó pontosan. Vagy más: "Továbbra is megmarad az intézményrendszer széttagoltsága." 5. oldal. Mihez képest? Így az egész fejlesztési stratégia a levegõben lóg, megalapozottság nélküli légvárként tekinthetõ. Ugyanez a pongyolaság tér vissza magában az elõterjesztésben. Ugyanis egyetlen fejlesztési elgondolást sem alapoz meg konkrét tényfeltárás vagy számítás. Elfogadhatatlan az indoklás magyarázkodása, amely szerint "az egyes elemek részletes költségvetési hatáselemzésére akkor kerülhet sor, amikor a kormány megvalósításra vonatkozó munkálatai keretében a jogszabályalkotási programját végrehajtja." Túl azon, hogy ez a mondat az értelmetlenségig túlbonyolított, jól tudjuk, hogy tartalma fából vaskarika. Ugyanis megalapozott számítások, hatáselemzések nélkül a modern korban már nincs fejlesztés. Fölösleges igyekezet a hiányzó számításokat, az el nem végzett munkát bonyolult körmondatokkal feledtetni.
A javaslat megalapozottságát vagy komolytalanságát világosan mutatja a 2. oldalon a 3. pont, mely szerint forrásul a következõk szolgálnak majd. "A felsõoktatási rendszer hatékonyságának növelésébõl származó megtakarítás." Vajon hogy függ össze a hatékonyság a megtakarítással?
Itt van "A tandíjbevételek", melyrõl tudvalevõ, hogy igen csekély az értéke. A Kisgazdapárt szerint tandíjat csak akkor lehet szedni, ha az egyetemekre beiratkozás van és nem felvételi kontraszelekció.
"Az államháztartás eszközei az egyensúlyi következményekre figyelemmel." Ez vajon miféle igényt elégít ki? A terv az agráregyetemek számának és kapacitásának csökkentése? Miért baj az, ha sok a képzett, kimûvelt fõ? Figyelmébe ajánlom a miniszter úrnak gróf Klebelsberg Kunó elõdjét, 1926-ban, Trianon után mondta, hogy milyen szükség van a kimûvelt fõre.
Légvárakból nem igazán érdemes komoly véleményt mondani. Mindazonáltal szükségesnek tartok néhány észrevételt tenni a fejlesztés irányára.
1. A fejlesztés kitüntetett értékeit - 3-4. oldal -, minõség, nyitottság satöbbi, nem vitatom. Hiányzik azonban közülük néhány. Így például a nemzeti értelmiség nevelése, a tudományos hitelesség, a szigorú szakmai önkontroll. Értelmetlennek tartom idesorolni az esélyek kiegyenlítõdését. Nem is tudom értelmezni, csak jelszó szerint citálni. Megkérdõjelezem az abszolutizált átjárhatóság eszméjét, azt, hogy a hallgatók saját igényeik szerint tervezzék és alakítsák tanulmányaikat.
2. Ellentmondás van az alapértékként megfogalmazott szabad választás és a hallgatói létszámnövelés korlátozottsága között.
3. Nem ismeretes, hogy mi indokolja a tervezett létszámnövelésre kiszemelt karokat, illetve képzési típusok kiválasztását - 6. oldal 3. bekezdés 1. pontja.
Egyetértek az esti levelezõ oktatás megtartásával és fejlesztésével, de nem úgy, ahogy az anyag tartalmazza - ez a 6. oldalon van -, ugyanis nem takarékossági okból, hanem az egyéni életutak különbözõsége következtében elsõsorban szociális meggondolásból van szükség a fenti képzésre. Az önálló hallgatói munka szerepének, súlyának növelése - 7. oldal 4. pont -, amivel egyetértek, de nem képzelhetõ el tervezett létszámleépítés mellett. Elfogadhatatlannak tartom, mert nem világosak a finanszírozási elvek - 8. oldal 7. pont.
Hogyan képzelik az intézmények közötti teljesítményarányos újraelosztást? Vagy hogyan egyeztethetõ össze az alapértékeknek mondott esélyegyenlõség azzal, hogy "a tandíjnak összefüggésben kell állnia a szakirányos fajlagos költség igényével és a tanulmányok késõbbi megtérülésével"? Egy ilyen berendezkedés beláthatatlan szociális következményekkel járna, és aki ezt megszavazza, az nem tudom, hogy néz utána a tükörbe.
Érthetetlen és elfogadhatatlan a pedagógusképzéssel kapcsolatos passzus - 9. oldal 11. bekezdés. Szó van egységes tanárképzésrõl, kétszintû egyetemi képzésrõl, valamint egységes modulról. Érdemben akkor tudnék e kérdéshez hozzászólni, ha érthetõ magyar nyelven hallhatnám, olvashatnám a fejlesztési terveket.
A felsõoktatásban, akárcsak a közoktatásban, kulcskérdésnek számít az oktatói kar milyensége. Ezt a témát az elõterjesztés méltánytalanul mellékesen kezeli és nem a lényegrõl szól. Beszél ugyan oktatói követelményrendszerrõl, amit érvényre kell juttatni a 10. oldal 15. pontban, de hogy kivel, hogyan, milyen értékek mentén, arról nincs szó. Az egész elõterjesztés olyan, amilyeneket a hetvenes, nyolcvanas években tucatjával gyártottak a minisztériumokban. Mintha az egész nem a lényegrõl, hanem csupán formai elemekrõl szólna. Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps.)