DR. LOTZ KÁROLY közlekedési, hírközlési és vízügyi miniszter: Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselõ Asszony! Megértem és megköszönöm képviselõ asszonynak az interpellációját. Az aggódásban én is osztozom, mert a helyzet valóban nem könnyû. A tisztelt Ház elõtt ismertek azok a szûkös források, költségvetési források, amelyek a gyorsforgalmi úthálózat fejlesztésére rendelkezésre állnak, és az összes lehetséges megoldást figyelembe vesszük, és pénzügyminiszter úrral mindent próbáltunk megtenni, hogy 1996-ra is rendelkezésre álljanak a legszükségesebb pénzügyi eszközök.
Kétségkívül igaz az, hogy a '91 november 15-én meghirdetett koncessziós pályázatra már eleve négy jelentkezõ volt csak, és ebbõl ketten adtak be érdemi választ, a francia GTMI nyerte meg végül is ezt a koncessziót. Természetesen meg kellett kötni a koncessziós részvénytársaságnak a bankokkal a hitelszerzõdést, s igazából itt kezdõdött a probléma. Ez a társaság a nemzetközi pénzintézetekkel folytatott tárgyalások elhúzódása miatt a szerzõdésben rögzített határidõre, '95 februárra sajnos, nem tudta teljesíteni. Legyünk õszinték: a bankok a finanszírozás szempontjából nem találták megfelelõnek a 9-es út forgalmát, és ennek következtében változatlanul még tárgyalási szinten van a dolog. Ezért kénytelenek voltunk haladékot adni, amelyrõl március 14-én írásban is tájékoztattam képviselõ asszonyt.
Azóta némi elõrelépés azért történt. Így elkészült a környezeti hatásvizsgálat, a környezetvédelmi engedélyt az illetékes hatóságok kiadták, ennek birtokában a munkák megkezdéséhez szükséges építési engedély megszerzése folyamatban van. Befejezés elõtt áll az autóút nyomvonalába esõ területek megvásárlása, illetve kisajátítása, ez is meglehetõsen súlyos pénzügyi terheket jelent. A nyomvonalon megkezdõdött a régészeti feltárás annak érdekében, hogy az építésnél felszínre kerülõ leletek ne akadályozzák a kivitelezést.
A munka mielõbbi megkezdésének ma már egyetlen, de sajnos, képviselõ asszony által is ismert problémája a pénzügyi feltételek megteremtése. Tekintettel arra, mint említettem, a forgalmi adatok a befektetõ számára elõnyös megtérülést nem mindenben támasztják alá, emiatt hosszú hónapok óta folynak a tárgyalások az új Duna-híd koncessziós részvénytársaság és a nemzetközi pénzügyi társaság, az IFC között. A tárca részérõl a megvalósítást segítve minden tõlünk telhetõt megtettünk. A közelmúltban külön tárgyaltam azért, hogy valahogy elõremozduljon a dolog, De Larosiere úrral, az EBRD elnökével és Knighton úrral, a fõigazgató úrral, a bank illetékes vezetõjével. Ennek alapján valószínûsíthetõ, hogy a szekszárdi Duna-híd finanszírozhatóvá tételéhez szükség lesz az M5-ös építéséhez hasonlóan az eredetileg vállalt állami hozzájárulás számunkra elfogadható mértékû növelésére. Ennek az összegének a megállapítása jelen pillanatban folyamatban van. Az ezzel kapcsolatos konkrét javaslatokat a közeljövõben várjuk az új Duna-híd koncessziós társaságtól. Ezeket a javaslatokat ismét át fogjuk tekinteni, amint megérkeznek, pénzügyminiszter úrral és a finanszírozó IFC és EBRD bankokkal. A potenciális finanszírozóval egyelõre ez nem zárult le. Ennek függvényében tudok érdemben és felelõsséggel nyilatkozni, hogy tartható- e a híd megépítésének jövõ évi elkezdése és fõként az 1998-ra tervezett befejezése. A legkisebb elõrehaladásról, még egyszer hangsúlyozom, a koncessziós társaságtól kapott javaslatok és a bankokkal folytatott tárgyalások után a legkisebb elõrehaladásról is tájékoztatni fogom képviselõ asszonyt és a Házat. Kérem addig is, hogy jelenlegi válaszomat a Ház és képviselõ asszony elfogadni szíveskedjék. Köszönöm a kérdést. (Taps a bal oldalon.)