OLASZ JÁNOS (MSZP): Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Ház! Hölgyeim és Uraim! Az Országházban elõször szólók megilletõdöttségével próbálom elmondani, miért tartom szükségesnek, miért javaslom elfogadásra a közoktatás szervezésével és irányításával kapcsolatos egyes átmeneti szabályokról szóló T/1206. számú törvényjavaslatot. Nagy terjedelmû módosításokat is maga mögé utasít a hat rövid paragrafusú kis törvény azzal, hogy a Ház két ülésszakon is tárgyalja. Június 26-án kezdõdött, és felkészülésem során reméltem, hogy még ma, szeptember 5-én lezárható lesz a törvényjavaslat általános vitája.
Több szempontból szerencsésnek tartottam volna, ha a kéthónapos szünet nem osztja két részre a vitát, hanem annak megkezdése elõtt döntés született volna. A jelen helyzet szerint üzenetértékûnek vette volna az iskolák népe, ha az õszi ülésszak elsõ napján, amely egybeesett az 1995-96-os tanév elsõ napjával, tárgyalta volna és zárta volna le a tisztelt Ház a törvényjavaslat általános vitáját.
A június 26-án felszólalókhoz hasonlóan én is három témában kívánom véleményemet elmondani. Ezek: a tankerületi oktatási központok megszüntetésérõl és a megszûnés utáni helyzet szabályozásáról a törvényjavaslat 1., 3. és 4. §-a alapján; a nemzeti alaptanterv kormányrendeletben való kihirdetésérõl rendelkezõ 2. §-ról és az iskolaszerkezet stabilizálását kimondó 5. §-ról.
Tisztelt Ház! 1993. május 18-án a közoktatási törvény általános vitájában felszólaló szocialista Jánosi György elfogadhatatlannak ítélte meg az oktatásirányítás törvényben megalkotott modelljét, mert véleménye szerint a törvény a regionális oktatási központok képében visszaállítja az 1985 elõtti tanfelügyeleti rendszert, nem zárva ki a hatósági funkciók késõbbi átruházását. Erre nagyon jó példa - mondta - a köztársasági megbízotti hivatalok sorsának és funkcióinak alakulása.
A törvény által létrehozott regionális oktatási központok fennállásuk során bebizonyították életképtelenségüket. Gyakorlatilag nem végeztek érdemi tevékenységet, az 1994. évi választások óta pedig végképp munka nélkül maradtak. Saját tapasztalatomat erõsítette meg néhány igazgató kollégám, amikor kérdésemre elmondta, hogy a tankerületi oktatási központokkal való levélváltása éves átlagban nem haladja meg a hármat. A koalíciós megállapodásban a koalíciós partnerek abban egyeztek meg, hogy az önkormányzati választások elõtt meg kell szüntetni a tankerületi oktatási központokat, és feladataikat a kormány telepítse át részint az önkormányzatokhoz, részint az országos hatóságokhoz, részint pedig a szakmai szolgáltató szervezetekhez.
(17.10)
Ez szerepel a kormányprogramunkban is. A T/1206. számú törvényjavaslat 1. §-ában foglaltak szerint annak hatálybalépésével megszûnnek a tankerületi oktatási központok. Halaszthatatlan feladat ez, mert az önkormányzati választások óta közel 9 hónap telt el, s egy funkció nélküli intézményre, intézményekre milliókat költeni nem a legjobban megtérülõ kiadás. Megszüntetésük nem okoz zavart a feladatellátás megszervezésében, mert a törvényjavaslat az ellátatlanul maradt feladatokat a jogutód Országos Közoktatási Intézetnek, a pedagógiai szakmai szolgáltatásokat ellátó pedagógiai és közmûvelõdési intézeteknek, a fõjegyzõnek, valamint a megyei jogú város jegyzõjének adja a 3-4. §-ban megfogalmazottak szerint.
Hasznára válik ma a magyar oktatásügynek, ha a megszüntetetéssel felszabaduló pénzt a kormány odaadja a megyei pedagógiai intézeteknek, mert ezek nem gyökér nélküli, nem régióban, hanem a mûködõ megyei önkormányzatok intézményeként, annak fenntartásában biztosítják az oktatási intézmények, a fenntartók által igényelt szolgáltatásokat.
Tisztelt Ház! A nemzeti alaptanterv kihirdetése öt év után végre aktuális. Az elfogadása, a kihirdetése körüli vita a törvénymódosítás elfogadásával véget ér, és végre megkezdõdhet az iskolákban, a pedagógiai szakmai szolgáltatást nyújtó intézményekben az a munka, amely a hároméves felkészülési idõ után, az 1998 szeptemberében induló tanévben lehetõvé teszi a nemzeti alaptanterv teljes körû bevezetését.
Fontosnak tartom, hogy a kormányhoz való benyújtást valóban széles körû vita elõzte meg. Az Országos Köznevelési Tanács és a Közoktatáspolitikai Tanács véleménye mellett beépült tartalmába az a sok, szakmai szempontból jól megalapozott észrevétel, javaslat, amelyet az iskolák alkotó pedagógusai, pedagógusközösségei adtak.
A nemzeti alaptantervrõl sokan sokféleképpen nyilatkoztak, nyilatkoznak. Én kiolvasom tartalmából az I. fejezetben megfogalmazott értékelést, miszerint követelményeit az alkotmányban, a közoktatási törvény preambulumában, a nemzetközi egyezményekben az alapvetõ emberi jogokról, a lelkiismereti és vallászabadságról, a közoktatásról, a gyermeki jogokról, a nemzeti és etnikai kisebbségekrõl megfogalmazott értékek határozzák meg, kiegészülve az európai polgári fejlõdésben kiérlelt értékrenddel, a tudományos-technikai haladásban, a hazai kulturális és pedagógiai hagyományokban megjelenõ értékekkel.
Tartalmazza az általános mûveltségnek azokat a továbbépíthetõ alapjait, amelyeket az I-X. évfolyamig minden magyarországi iskolában figyelembe kell venni, amelyek elsajátítására minden tanuló jogosult.
Fontos szerepet szán a nemzeti hagyományok megismerésének, a nemzeti azonosságtudat fejlesztésének, de az emberiség elõtt álló problémák megismerésének is.
Az iskolákban tavasszal lefolytatott NAT-viták után lassan tisztul a kép. Világossá vált mára, hogy a nemzeti alaptanterv képzési szinteket és nem iskolaszerkezetet jelöl. Lassan tisztázódik a nemzeti alaptanterv és a helyi tantervek viszonya. Tudják az iskolák, hogy lesz lehetõségük a valóban alkotó, tantervelméleti ismeretekkel rendelkezõ pedagógusoknak arra, hogy maguk készítsék el az intézményben alkalmazható helyi tanterveket, a helyi igények megrendelése szerint, a helyi sajátosságokat bedolgozva ebbe. Ahol erre nem vállalkoznak, ott is lesz más forrásból bõséges választék arra, hogy adaptálni a lehessen a helyi intézményre.
Nem hiszem, hogy most a felfokozott várakozások, a nagy átalakulás, a mindenre érzékeny regálás idõszakában célszerû lenne, ha egy ember, jelesül a miniszter döntene arról, hogy mi szabályozza hosszú távon a magyar oktatásügy tartalmát.
A koalíciós megállapodásban és a kormányprogramban az szerepel ugyan, hogy a kormány a parlament elé terjeszti jóváhagyásra a nemzeti alaptantervet. Hogy ez mégsem így lesz, nem tartom hibának. Horn Gáborral egyetértésben én is megfelelõ legitimációnak tartom az Országos Köznevelési Tanács és a Közoktatás-politikai Tanács egyetértési jogát.
Ahhoz, hogy 1998. szeptember 1-jétõl a NAT bevezetése megtörténhessen, az szükséges, hogy lehetõsége legyen a bevezetést és az alkalmazást végzõ pedagógusoknak a szakmai felkészülésre, tudatosan kimunkált, szervezett továbbképzés, de a bevezetést és alkalmazást rendszerbe foglaló kiadványok segítségével önképzés keretében is.
Rendelkeznünk kell az új tartalmú nevelõ-oktató munkát segítõ eszközökkel, tankönyvekkel és egyéb írott s auditív, illetve vizuális ismerethordozókkal is. Elengedhetetlennek tartom, mert nagy zavar támadna a hiányból, hogy egy város, egy körzet, egy kis térség iskolái kooperáljanak egymással; gondoskodjanak arról, hogy programjaik illeszthetõk legyenek egymáshoz!
Az iskolaszerkezet stabilizációját szolgáló, azt kimondó 5. § az általános iskolát fenntartó önkormányzatok, az intézményekben dolgozó pedagógusok és az igénybe vevõ szülõk szempontjából is megnyugtató.
Tisztelt Ház! Az oktatási intézményeknek - mert az oktatási rendszer átalakulás elõtt áll - most az az érdekük, hogy az új befogadására, a felkészülésre elég idõ álljon rendelkezésükre. Ehhez segítség most az, ha a T/1206. számú törvénytervezet elfogadása minél hamarabb megtörténik.
Köszönöm. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)