DR. DOBOS KRISZTINA (MDF): Köszönöm szépen, elnök asszony.
Tisztelt Képviselõtársaim! Egy érdekes törvény tárgyalását folytatjuk most, és azért érdekes, mert kiderül, hogy mennyire hat a propaganda anélkül, hogy végiggondolnánk, a propaganda milyen hatású.
A propaganda pedig arról szólt, hogy a tankerületek rátelepednek az iskolára, nem segítik az iskolák mûködését, s az elsõ pillanattól a megszüntetésük került elõtérbe. S hogy mennyire hat a propaganda, képviselõtársam most elmondta, hogy azok az iskolák, amelyekkel beszélt, nem többet, mint három levelet küldtek vagy kaptak az adott évben a tankerülettõl. Ha ezt ötezer iskolával megszorozzuk, plusz a háromezer óvodával, akkor ez igen sok levelet jelent, de természetesen ennyi levelet nem is kaptak, és nem is célszerû, hogy kapjanak a tankerületek.
De valószínû, képviselõtársam nem beszélt önkormányzatokkal, méghozzá olyan kis önkormányzatokkal, ahol nincsenek oktatási bizottságok, sõt még az is elõfordulhat, hogy az önkormányzatban egyetlenegy pedagógus sincs, de az önkormányzat kénytelen és köteles is felelõsségteljesen dönteni a saját oktatási rendszerérõl, ami lehet, hogy egy óvoda, lehet, hogy egy négyosztályos általános iskola.
(17.20)
Ezek az önkormányzatok igen gyakran fordultak a tankerületekhez, hiszen szakmai véleményt kértek, méghozzá egy független szakmai véleményt, hiszen az a célszerû, ha a döntéseik megalapozottak. Mégis azt gondolom, hogy a tankerületi oktatásügyi központoknak nagyon sok feladatuk volt, és ezt a feladatot természetesen hosszú tanulási folyamat alatt sajátítják el, mert az elmúlt idõszakban tönkretették ezt az oktatási rendszert, tönkretették olyan értelemben, hogy a tanácsi rendszerben mindenki tudta, hogy a minisztérium megfelelõ apparátusa irányított.
1990-ben - nagyon helyesen - megszületett az önkormányzati törvény és az önkormányzatok fennhatósága alá adta az iskolát. Maximálisan egyetértünk ezzel, hiszen úgy gondolom, a törvényességi felügyelet nagyon jó helyen van, és nem véletlen, hogy a törvényességi kérdésekben az önkormányzatoknak kell dönteni.
De van egy kérdés: a szakmai felügyelet kérdése. És itt szó nincs arról, hogy naponta bejárnak és tanárokat ellenõriznek az önkormányzatok vagy a szakmai felügyelet szerint a tankerületek, hanem arról van szó, hogy végre el kellene már dönteni, hogy ér-e annyit egy gyermek, mint egy tûzoltókészülék. Azért mondom ezt, mert a tûzoltókészüléket rendszeresen ellenõrzik, hogy jól mûködik-e, rendben van-e; az, hogy a gyermekkel mi történik az iskolában, úgy látszik, nem annyira fontos.
Mit gondolunk a tankerületekrõl? Nagyon sokan elmondták, hogy ez egy politikai testület, nagyon sokan elmondták - és az újságban én is elolvastam - , hogy mennyire behatárolta az oktatók, a nevelõk mozgásterét az iskolában. Sajnos az, aki elmondta ezt a propagandabeszédet, elfeledkezik arról, hogy nem a tankerületek munkatársai végzik az ellenõrzési és értékelési munkát, hanem a szakértõi névjegyzékben megjelenõ szakértõk, akiknek létét az a bizottság hagyja jóvá, amely független a tankerületektõl, hiszen egy testület döntötte el, hogy ki lehet szakértõ. És hadd mondjam el, hogy nem lett volna az az érettségi botrány az idei évben - felelevenítve a '88-as, '89-es évek érettségi botrányait -, hogyha felhasználták volna a még mûködõ tankerületeket, hiszen '93-ban is elcseréltek véletlenül egy érettségi tételt, ennek ellenére megoldottuk, hogy adott idõpontban, megfelelõ módon folyjon az érettségi.
Azt hiszem, ha egy politikai döntés született, hogy meg kell szüntetni ezt az intézményrendszert, akkor ennek a politikai döntésnek a felelõsségét vállalja a kormány. De azt, hogy egy mûködõ és létezõ intézményt szántszándékkal nem használt egy évig, ezt nem lehet az intézmény hibájául felróni.
Egyébként el kell mondjam, hogy Magyarországon egyedülálló oktatási rendszer fog kialakulni, hiszen ismét létrejön a centralizáció eszköze, az Országos Közoktatási Intézet, ugyanis a tankerületek vagy a tankerületi oktatásügyi központok személyi apparátusának egy részét, valamint a teljes anyagi lehetõségeit megkapják. Ilyen nem nagyon létezik Európa országaiban, sõt azt kell mondjam, hogy Amerikában sem, hiszen a board of educationok regionális szinten léteznek, nem pedig központilag.
Azt pedig, úgy gondolom, minden demokratikus párt oktatási szakértõjének el kell mondani, hogy egy ilyen centralizált, túlburjánzott közoktatási intézetet nem tudunk jó szívvel tolerálni, s amennyiben módunk lesz, meg fogjuk szüntetni. Annál is inkább meg fogjuk szüntetni, hiszen a mai napig sem tudjuk, hogy törvényesen mûködik-e a közoktatási intézet, mert tavaly szeptembertõl folyamatosan jelentek meg cikkek, hogy az igazgatót leváltják vagy nyugdíjba küldik, vagy áthelyezik. Az igazgató áthelyezése megtörtént, pályázat mégsem íródott ki az igazgatói állásra; hogy ki van ma megbízva a közoktatási intézet vezetésével, azt hiszem, mi nem tudhatjuk, legfeljebb a minisztérium egyes képviselõi.
Miért tartjuk rossznak, hogy megszûnik ez az intézményrendszer? Elvileg elfogadhatónak tartanánk, ha megyei szintre kívánnák lebontani, hiszen elképzelhetõ - és amikor létrehoztuk, akkor is elmondtuk -, hogy megyei szinten kellene ezt biztosítani, de mindenképpen szét kellene választani a tartalmi kérdéseket a törvényességi kérdésektõl. Úgy hiszem, nem jó az, ha ez összekeveredik, hiszen itt akkor a hatalmi ágak összekeveredésérõl van szó.
Azt azonban semmiképpen sem tudjuk elfogadni, hogy a közoktatási intézet a jogutód, tehát megkapja az ott dolgozó létszám jelentõs részét, megkapja az eszközöket, ugyanakkor a megyék, illetve a megyei pedagógiai intézetek kapják meg a feladatokat. Valószínû, hogy képviselõtársaim mindegyike nem rendelkezik azzal a melléklettel, amelyet sikerült a minisztérium képviselõitõl megkapni, ami azt mutatja, hogy egy-egy megye általában egy munkatársat kap meg. Ez az egy munkatárs fogja biztosítani az összes olyan feladatot, amit eddig a tankerületek, illetve a szakértõk biztosítottak, hiszen jelenleg közel ezer ember van a szakértõi listán. Hogy miért csak ezer, azt nem tudom, hiszen sokkal többen jelentkeztek, és hogy mennyire szigorú volt az elbírálás mértéke, hadd mondjam el, hogy tíz évi felsõoktatási és nyolc évi közoktatási múlt után én csak ideiglenes szakértõi engedélyt kaptam.
A másik kérdés pedig, hogy miért kívánja szétrombolni a minisztérium azt a nemzetiségi és etnikai vagy a kisebbségeket segítõ tanfelügyeleti rendszert, amit nem olyan régen a külügyi államtitkár úr mint a dél-tiroli példát emlegette. Ezt a rendszert, a kisebbségek felügyeleti rendszerét pontosan a kisebbségekkel közösen alapítottuk meg; nem más ez, mint a Dél-Tirolban létrejött rendszer, ami évtizedek óta mûködik, és meg kell mondjam, hogy mintaként szolgál a környezõ országoknak is. Mintaként szolgál Szlovákia és Románia számára is, hiszen a kisebbségi önkormányzatok maguk delegálták azt a pedagógust, aki vállalja az adott kisebbség szakmai felügyeletét az intézményekben.
Igen érdekes, hogy ezek után ezeket a munkatársakat úgy osztotta szét a Mûvelõdési Minisztérium, hogy több megyéhez nem is jutott ilyen képviselõ. Úgy gondolom, valószínûleg vagy nem vették figyelembe, hogy Magyarországon 19 megye van, vagy úgy gondolják, hogy Somogy megyében, Csongrád megyében, Szabolcs-Szatmárban, Hevesben és Budapesten nincs is nemzetiségi vagy kisebbségi oktatás, mert ha lenne, akkor nyilvánvaló, hogy ide is rendeltek volna kisebbségi szakfelügyelõt vagy szakértõt.
Hozzáteszem, igen furcsa számomra, hogy például a cigány önkormányzat által delegált kisebbségi szakértõ vagy az õ egyetértésükkel kinevezett kisebbségi szakfelügyelõ hogyan fogja, mondjuk, a szerb vagy a horvát iskolát felügyelni.
(Dr. Kiss Róbertet a jegyzõi székben Nahimi Péter váltja fel.)
Úgy hiszem, ezek a példák azt mutatják, hogy teljesen elhamarkodott vagy ha úgy tetszik, nem végiggondolt a tankerületi oktatásügyi központok megszüntetésének kérdése. Pontosan tudom, hogy itt egy politikai döntés született; ez a politikai döntés megszületett a köztársasági megbízottak ügyében is, megszületett a Földmûvelésügyi Minisztériumban is hajdanán, csak azzal a különbséggel, hogy a Belügyminisztérium végiggondolta, szükség van-e közigazgatási hivatalokra, átszervezte, leváltotta a vezetõit, de magát a hivatalt mûködõképesnek ítélte és feladatokat rendelt hozzá. Hasonló módon járt el a Földmûvelésügyi Minisztérium is, hiszen ott is léteznek a hivatalok. Azt hiszem, hogy ez a tárca, miután nem volt hajlandó megnézni a saját hivatalainak mûködését, teljesen természetes, hogy egy politikai döntéssel úgy döntött, hogy meg kell õket szüntetni.
(17.30)
Lelke rajta, a botrányok be fognak következni.
A törvény másik része a nemzeti alaptantervre vonatkozik. Úgy gondolom, hogy az elmúlt idõszakban nagy vita folyt a nemzeti alaptantervrõl, és ez a továbbiakban is folytatódni fog. Senki ne higgye, hogy azzal megoldódik a közoktatás kérdése, ha a miniszter aláírja a nemzeti alaptantervet. Annál is inkább nem - és a mai napon már váltottunk szót a Szocio-Reflex Kft. felmérésérõl, amely kft. éppen a minisztérium megbízásából vizsgálta a nemzeti alaptanterv követelményeinek az elfogadási szintjét -, és bizony a pedagógusok nagyobbik része nem fogadja ezt el. Úgy hiszem, hogy ezt a vizsgálatot talán érdemes lenne komolyan venni. De miért is nem fogadják el, és mi is itt a probléma?
Azt gondolom, hogy nem az egyes tantárgyak tartalmi kérdésérõl van szó, mert azt majd a szakértõk kijavítják. Sokkal nagyobb probléma az, hogy minimum követelmény szerint szabályoz, és ennek következtében megjelent az a veszély, hogy a vizsgarendszer is a minimumra fog alapozódni, sõt már megjelent az elsõ tankönyv is, amivel kapcsolatban elmondták, hogy a tankönyveket is a minimumhoz fogják szabni, és majd lesznek kiegészítõ tankönyvek. Miután az egyes tankönyvcsomagok ára 5-6 ezer forint körül van, és úgy gondolom, hogy az áremelkedés természetesen csak folytatódni fog ezen a területen, ezért nem hiszem, hogy az iskoláknak túl sok lehetõségük lesz a kiegészítõ tankönyvek megvásárlására.
A másik nagyon lényeges kérdés a nemzeti alaptantervvel kapcsolatosan, hogy miközben a Mûvelõdési Minisztérium kimondta, hogy az a cél, hogy a fiataloknak 60-70 százaléka érettségizzen a közeljövõben, aközben csak 16 évig kívánja szabályozni az oktatási rendszert. A törvénymódosítás egyetlenegy szót sem mond az érettségirõl. Egyetlenegy szót sem mond az érettségi követelményekrõl. Képviselõtársaim talán végiggondolhatják, hogy valóban jó lesz-e ez az érettségi, amikor Magyarországon magyar nyelvtanból kell érettségizni, idegen nyelvbõl és matematikából, de nem kötelezõ irodalomból és történelembõl, mert ehelyett lehet választani akár a pszichológiát, akár a második idegen nyelvet. Nem gondolom, hogy ezt el lehetne fogadni, és miután ilyen terv jött ki a minisztériumból, nem hiszem azt, hogy rá lehetne bízni az oktatási kormányzatra az érettségit. Ezek után nem hiszem azt, hogy ezt nem kellene törvényben szabályozni.
A nemzeti alaptanterv követelményrendszerével természetesen számos kérdésben vitatkozni fogunk. De miután ez a kormány ígérte meg azt, hogy az alapelveket a parlament fogja elfogadni, a követelményrendszer pedig kormányhatározat formájában születik meg, izgatottan várjuk, hogy a kormány mikor hozza be az alapelveket a parlament elé. Eközben mindannyian tudjuk - és erre már képviselõtársam utalt -, hogy létezik egy alapelv, amit nem voltak képesek, vagy nem akartak, vagy nem mertek egy év alatt visszavonni. Úgy hiszem, hogy ezek bizonytalan helyzetet szülnek és nem segítik a közoktatás stabilizációját.
Végezetül hadd mondjak egy mondatot arra, amit elõbb képviselõtársam dicsért, azt mondta, hogy ez a törvénymódosítás stabilizálni fogja a közoktatási intézményeket, hiszen engedélyhez köti azt, hogy ne négyosztályos középiskola jöjjön létre, hanem akár hat- vagy nyolcosztályos, engedélyhez köti azt, hogy tízosztályos általános iskola legyen a nyolcosztályos általános iskolából. Úgy gondolom, hogy ha itt összefüggésekben gondolkodunk, egységben tekintjük a közoktatási rendszert, akkor igen érdekes az a mozzanat, hogy stabilizáljuk a nyolcosztályos általános iskolát, ugyanakkor a nemzeti alaptanterv és a közoktatási törvény szerint is csak 16 éves korban kezdõdik a szakképzés. Tehát valahol a 9. és 10. osztályban várnak a gyerekek, hiszen nem tudjuk, hogy mit tanítanak nekik, illetve talán azt még tudnánk is, hogy mit, de azt, hogy hol, semmiképpen, hiszen az általános iskola nyolcosztályos lesz.
A másik kérdés, hogy miért jöttek létre hat- és nyolcosztályos gimnáziumok, és miért akarja a kormányzat most ezt megakadályozni. Itt általában nem arról volt szó, hogy valaki eldöntötte, hogy ilyen típusú iskolát kell létrehozni, hanem a szülõk igényeinek megfelelõen hozta létre az önkormányzat. Mi is egyetértünk azzal, hogy tessék társulni és hozzanak létre önként társulásokat akár hat-, akár nyolcosztályos gimnáziummal kapcsolatosan, de nem értünk egyet azzal, hogy valamiféle külön engedélyeztetési eljárásra legyen szükség. Nemrég megjelent az újságban, hogy csak egyharmadát tudták felvenni azoknak, akik ilyen típusú iskolába jelentkeztek. Ez egy szülõi igény. A szülõi igény nyilvánvalóan társadalmi igényt jelent, nem pedig valamiféle furcsa pedagógiai szemléletet.
Végül is az a kérdés merül fel, hogy a kormány miért terjesztette be ezt a két és fél oldalas törvényjavaslatot. Azt gondolom, azért, amit a kormányprogramban elmondott, illetve amit a választási kampány idején a kormánypártok elmondtak, hogy amint kormányzásra kerülnek, azonnal megváltoztatják a közoktatási törvényt, részben a felsõoktatási törvényt és részben a szakképzési törvényt is. Ez az "azonnal" 14 hónapig tartott, nem sikerült a közoktatási törvényt megváltoztatni, bár én magam tíz különbözõ változatát láttam annak a módosító csomagnak, amit a kormány elkészített, nyilván ennél jóval több is készült. De még sem fogadták el a kormány tagjai - gondolom - ezt a módosító csomagot, mert végül is csak ezt a két és fél oldalas törvénymódosítást terjesztették a parlament elé.
Valójában azonban e törvénymódosításnak mint átmeneti szabályozásnak - hiszen így jelölik meg a címet - nincs túl nagy jelentõsége. Egyetlenegy kérdésben van jelentõsége, abban, hogy a tankerületi oktatási központokat el kell törölni. Miért kell eltörölni? Mert itt legalább lehet teljesíteni a kormányprogramot! Ha az összes többi dologban nem is sikerült teljesíteni az oktatás területén, de ebben teljesítik. Ez egy lehetõség. Úgy hiszem, hogy ezt a lehetõséget nem nagyon szívesen támogatnánk.
A másik lehetõség pedig, hogy a miniszter aláírja a nemzeti alaptanterv követelményeit. Ezt megteheti talán a kormány - nem tudhatom, hogy a miniszter vagy a kormány fogja megtenni -, hiszen az alapelvekrõl a kormányhatározat úgy rendelkezett, hogy a parlament fogja megtárgyalni és jóváhagyni. Ezt sem teljesítette a kormány, így nyilvánvaló, hogy a másikat sem biztos, hogy teljesíti, de úgy gondolom, jelen pillanatban ez teljesen mindegy. A lényeg sokkal inkább az, hogy ez a követelményrendszer, amelyet ma tárgyalnak - és remélem, hogy még alakulni fog az elkövetkezendõ idõszakban, hiszen számos, ha úgy tetszik, furcsaságot, ha úgy tetszik, csacskaságot tartalmaz -, tehát úgy gondolom, hogy ez a követelményrendszer nem az egyes tartalmi részeiben lesz hibás, hanem az egész koncepciójában, és a közoktatást nem fogja megóvni a már megindult visszafejlesztési folyamatoktól. Ma senki nem segíti az iskolákat abban, hogy helyi tanterveket készítsenek. Sõt, nem segíti a pedagógiai intézeteket sem - ha már a kormánypárti képviselõk annyira azt tartják a kiemelkedés útjának -, hiszen a pedagógiai intézetek egy jelentõs része nagyon szûk anyagi forrásokkal rendelkezik, nem fognak ott tantervek készülni. Akkor pedig egy helyen készülhetnek, mert ott lesz forrás és ott lesznek munkatársak: a közoktatási intézetben. Ez pedig a központosított tanterv egyik mozzanata. Úgy hiszem, hogy a közoktatásban '90-ben elindult demokratizálódási folyamat - ami természetesen számos hibát is tartalmazott - megtorpant, és innentõl kezdve a centralizáció lehetõsége merült fel, sõt nemcsak a lehetõsége, hanem a réme is elõttünk. Ezért a Magyar Demokrata Fórum nem támogatja ezt az átmeneti szabályozást.
(17.40)
Úgy gondoljuk, hogy ha változtatni kíván a kormány, akkor terjesszen be egy tisztességes törvénymódosítást, és természetesen ezen törvénymódosítást, ha javítani fog a közoktatás helyzetén, támogatnánk. Köszönöm. (Taps a jobb oldalon.)