SZÖLLÕSI ISTVÁNNÉ (MSZP): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Képviselõtársaim! A közoktatási törvény módosításának úgynevezett kiscsomagjának elfogadása - Dobos Krisztina képviselõ asszonnyal ellentétben - véleményem szerint nem halogatható tovább. Nemcsak azért, mert végre kimondja azt, ami teljesen evidens, nevezetesen, hogy az általános iskola nyolcévfolyamos. S azt nem azért mondja ki, mert a szülõk nem tudom, melyik részének, 30 százalékának valami másra van igénye, s ezzel szembefeszül ez a törvénytervezet, hanem azért, mert az iskolák zöme eszerint mûködik, ahogy mûködik - ez mindannyiunk elõtt ismert. Ami miatt most szólni kívánok azonban, azok a szinte követhetetlen döntések, amelyeknek a szakmaisága kétséges, pénzügyi hozadéka ismeretlen valamennyiünk elõtt, ugyanakkor felbecsülhetetlen kárt okoztak és okoznak, és visszafordíthatatlan, jóvátehetetlen leépülési folyamatokat indítanak el a közoktatásban: ezek a mozzanatok és folyamatok az iskolabezárások.
A törvénytervezet 5. §-ában szó van arról, hogy milyen esetben csökkenthetõk az általános iskolai évfolyamok, és itt a csökkentés feltételeként két nagyon lényeges dolgot említ meg a törvénytervezet. Egyrészt, ha a helyi önkormányzat megfelelõ szintû ellátásról gondoskodik, másrészt ha az új rendszerben történõ ellátás nem jelent aránytalanul nagy terhet a gyereknek és a szülõnek.
Miért tartom nagyon szükségesnek e két szempont törvényi szintû rögzítését? Mert szomorú tapasztalataim szerint az intézményfenntartó önkormányzatok egy része, amennyiben ezzel pénzt lehet megspórolni, sok esetben a pedagógiai szempontok mellõzésével, szakmai vélemények ki nem kérésével vagy figyelmen kívül hagyásával faragják le az oktatási feladatokat, vonnak össze tanulócsoportokat, szüntetnek meg iskolákat. Ugyanakkor sok helyen nem is hallottak az aránytalanul nagy teher fogalmáról, nem ismerik azt, pedig ezt a fogalmat évekkel ezelõtt az Alkotmánybíróság - igaz, hogy más összefüggésben - az egyes ingatlanok egyházi kézbe történõ visszaadásáról szóló törvény teljesítése kapcsán határozta meg, majd az itt rögzített gondolatot, tehát a gyermek számára aránytalanul nagy teher gondolatát a ma hatályos közoktatási törvény is tartalmazza.
Mindenképpen helyeselhetõ, hogy a törvénytervezet 5. § 3/a pontja megpróbál válaszolni arra a kérdésre, hogy mi is ez az aránytalanul nagy teher. Ugyanakkor meg kell mondjam, hogy aki erre és csak erre a törvényhelyre hivatkozik és hagyatkozik a jelenlegi vagy a majdani döntéseinél, akkor bizony nem fogja pontosan tudni, hogy mit tegyen vagy mit tehet átszervezés esetén, hiszen olyan fogalmak, mint a lényegesen nehezebb körülmények vagy a jelentõs költségnövekedés, vagy az intézmény eléréséhez szükséges idõtartam jelentõs növekedése, vagy a rosszabb útviszonyok, ezek tehát nem tartalmaznak elegendõ ismérvet, ezért a döntéseknél vélhetõen nagyon sok szubjektív elem fog ismét megjelenni, ami az intézmények átszervezését, bezárását illeti. Persze az is teljesen természetes, hogy a törvény mint jogi mûfaj nem is bír el ennél többet, mint amennyit a felsorolás tartalmaz. Éppen ezért szükségesnek látszik tehát az elmondottak alapján, hogy jobban szakmai, erõteljesebben szakmai, miniszteri rendelet haladéktalanul megfogalmazza az aránytalanul nagy teher pedagógiai, fejlõdéslélektani és pénzügyi feltételeit.
Kedves Képviselõtársaim! Lerágott csontnak tûnik foglalkozni a tankerületi oktatási központokkal. Én sem azzal kapcsolatosan fejtem ki most elsõsorban a véleményemet, hogy kell vagy nem a tankerületi oktatási központ. Úgy gondolom, ezt a kérdést végleg le kell már zárni, mégpedig a kormányprogramnak megfelelõen. De egy, a tankerületi oktatási központok által ellátott munkaterület fontosságára mégis fel kell hívjam a figyelmet, és ez nem az ellenõrzés, hanem az adatszolgáltatás, a közoktatás egészét érintõ információ és informáltság fontossága. Ha ez a jövõben is úgy megy, ahogy van, nevezetesen, hogy a tanév elején a Mûvelõdési és Közoktatási Minisztériumnak nincsenek naprakész, pontos információi arról, hogy mi zajlott le a nyáron, mi történt a közoktatásban, hány tanulócsoport szûnt meg, hány iskolát zártak be és hány pedagógus kollégám vált földönfutóvá, tehát nem tudják, hogy igazából mi történik, akkor nem tudom, hogy mennyire meglévõ, valóságos ez a bázis, vagy milyen lesz, amelyre pedig a Közoktatási Minisztérium az egyébként kitûnõ modernizációs programját építeni fogja.
A tankerületi oktatási központokban - több helyen meggyõzõdtem errõl - jól felszerelt információs irodák mûködnének, ha mûködnének. Amíg nincs más és nincs jobb, akár mûködhettek volna, akár mûködhetnének ma is, jelenleg azonban csak vegetálnak, pedig az ott felhalmozott tudás, regisztrált adat áldatlan viták végére tehetne pontot, csak használni kellene ezeket az adatokat: valóban mennyi az üres álláshely, valóban miért és mi által keletkeztek ezek az üres álláshelyek a közoktatásban, melyik korosztály a legveszélyeztetettebb a pedagógusok körében a foglalkoztatási problémákat illetõen, egyáltalán ad absurdum tényleg sokan vagyunk-e, s mihez és kihez képest vagyunk sokan. A jövõben tehát ezekre nem innét, hanem máshonnét fogjuk megkapni a választ. A jövõben a tankerületi oktatási központok minden valószínûség szerint megszûnnek.
Megítélésem szerint a fõ kérdés azonban nem ezeknek a léte vagy megszüntetése és feladatuk más intézményre ruházása, hanem az, hogy a közoktatás információs csomópontjai rendeltetésüknek megfelelõen mûködnek-e, vagy sebtében meghozott döntéseknél továbbra sem veszik azokat figyelembe sem az országos, sem a helyi döntéshozók. Az egzakt adatokat fel kell használni sokkal céltudatosabban, mint eddig, a gyors és mindenki által különbözõképpen értelmezett átvilágítás mint módszer helyett, annak a sajátos nézõpontjai helyett.
Tisztelt Képviselõtársaim! A közoktatási törvény módosítása megítélésem szerint a huszonnegyedik óra hatvanadik percében van, sõt elkéstünk vele. A korrekció nagyon sürgõs, ezért elfogadásakor semmiféleképpen nem azt kell mérlegelni, hogy mi minden hiányzik még belõle - lesz október, és lesz november, és lesz idõ majd ezeket pótolni -, és nem azt kell kritizálni, hogy mekkora a terjedelme, hanem azt, hogy valóban létezõ, '93. szeptember elseje óta létezõ hiányt pótol-e. Meggyõzõdésem, hogy igen. Ez a törvénymódosítás- tervezet ebben a terjedelemben, most és azonnal, a szervezési és közoktatás- irányítással kapcsolatos átmeneti szabályozási igénynek megfelel, ezért elfogadását javaslom.
Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps.)