DR. DOBOS KRISZTINA (MDF): Olyan nagy lelkesedéssel magyarázta nekünk Csizmár Gábor a közoktatási rendszert, hogy kénytelen vagyok megszólalni. Úgy gondolom, azzal, hogy követelményrendszer van és helyi tantervek készülnek, csak látszólag lesz egyszerûbb az élete az intézményeknek, mert minden intézmény maga elkészíti vagy megvásárolja, vagy esetleg megkapja azt a helyi tantervet, amit magának választ. Ha elkészíti, az munkával jár, ez - mindannyian tudjuk, akik valaha életükben láttak tantervet - nem magától lesz, ehhez célszerû lenne pénzt és egyéb lehetõséget biztosítani, például képzési lehetõséget a pedagógusoknak. Errõl szó nincsen. Megvásárolja, ez a következõ kérdés: van-e az iskoláknak vagy az intézményeknek 150, 200, 300 ezer forintjuk, amibõl megvásárolhatják a tantervet, nyilván fölösleges, ez sincs. A harmadik lehetõség, hogy a minisztérium biztosítja, mert hiszen övé az állami oktatás felelõssége, és a statútumban sok minden szerepel, a minisztérium biztosítja a tanterveket. Ez pedig azt jelenti, hogy bizony itt a centralizáció eszköze jelenik meg, legyünk õszinték, akkor mondjuk meg, hogy centralizálni akarunk. Ezt is el lehet fogadni. Ez sem olyan borzasztó, mert van olyan ország, amelyik centralizáltan jól mûködtet egy oktatási rendszert. Csak akkor ne csináljunk úgy, mintha a demokrácia lehetõsége lenne.
A másik dolog, amiben szeretnék vitatkozni - az irányítás nagyon sokféleképpen mûködhet, nemcsak úgy, hogy a tanterveket szabályozzuk, hanem például az irányítás azzal is mûködtethetõ, hogy a szolgáltatást szabályozom. Abban a pillanatban, hogy egyetlenegy dolgot ismerek el a szolgáltatás eszközének, az Országos Közoktatási Intézetet és a megyei pedagógiai intézeteket és nem ismerem el az iskolát, hogy a másik iskolának szolgáltathat, nem ismerek el független, esetleg kft. szolgáltatói intézményt, abban a pillanatban megint egyfajta centralizáció folyik, és ezt kell végiggondolni. Köszönöm.