DR. ISÉPY TAMÁS (KDNP): Tisztelt Országgyûlés! Nem tudom, hogy bátor merészségnek vagy inkább merész bátorságnak tûnik, ha valaki... (Közbeszólások: Nem halljuk! Mikrofon! Följebb! Tedd följebb!)... megalapozott szaktudás és papír nélkül egy fontos és a közvéleményt élénken foglalkoztató gazdasági kérdésben szólal fel. (Közbeszólások: Tedd följebb! - Folyamatos zaj.) Feljebb van... (Közbeszólások. - Általános zaj.) De én legalább nem hálom el, én csak táncolok...
A beismerõ vallomást tartalmazó bevezetõ után valóban merészségnek tûnik, hogy a felszólalásban a kormány és az IMF közötti tárgyalásokhoz igyekszem megfogalmazni néhány gondolatot.
Elöljáróban és megnyugtatásul: látványosan és hangzatosan nem fogom meghirdetni a "Ne fizessünk!" varázsigét, mert tudom, hogy ennek beláthatatlanok és kiszámíthatatlanok a gazdasági következményei, habár nagyon sok, szép jó pontot tudnék vele szerezni a népszerûségi mutatóban a Kereszténydemokrata Néppártnak. Ismerem egyébként a mellette és ellene szóló érveket, de azt is tudom, hogy az adósságkezelésnek, a csökkentésnek és átütemezésnek is vannak valóságos lehetõségei, tárgyalási csatornarendszere, és jó lenne, ha párhuzamosan ebben az irányban is megtörténnének a tárgyalások.
Ami az IMF-fel folytatott tárgyalásokat illeti: nem ártana a partner figyelmét felhívni arra, hogy a második világháborúban mi voltunk az utolsó "hûséges csatlós", és ezt a hûséget kíméletlenül meg is "jutalmazták" a kikényszerített párizsi békeszerzõdéssel. Vajon most az IMF arra készül, hogy az utolsó "hûséges adós" hûségét ugyanazzal a kíméletlenséggel, hasonló tartalmú, eredményû és következményû szerzõdéssel jutalmazza? Mert ezt jó lenne a tárgyalásokat megelõzõen és egyértelmûen tisztázni!
A második világháborúnál maradva: a gyõztesek szétverték és szétbombázták a vesztesek gyárait, üzemeit, termelõlétesítményeit, majd Marshall-segélyt osztottak, és ebbõl a vesztesek olyan új gyárakat és üzemeket létesítettek, amelyek korszerûbbek és hatékonyabbak a gyõztesekénél. Vajon nem éreznek semmiféle felelõsséget azért, hogy a mi vereségünket azzal is súlyosbították, hogy ránk eresztették a szovjet diktatúrát, ami a gazdaságban a háború pusztítását meghaladó károkat okozott, s az alagút végén minket már nem várt semmiféle segélycsomag? Ezt tudomásul kell venni, de azt már nehéz megemészteni, ha a rideg pénzügyi világban nem létezne a kímélet, a belátás és a méltányosság fogalma.
Meg kellene kérdezni, hogy vajon nem tekintik-e némi kárviselést megalapozó hitelezõi felelõtlenségnek, hogy az úgynevezett puha diktatúrának szinte számolatlanul adták a pénzt, nem sokat törõdtek a felhasználással, zokszó nélkül eltûrték, hogy ettõl lettünk a szocialista tábor vidám barakkja - most pedig módszert változtatva felveszik a szigorú hitelezõ mosolytalan arculatát. A tárgyalások során jó lenne némi bizonyítékot kérni arra, hogy a feltételként megfogalmazott bölcs tanácsokat követni kényszerült országok vajon hová jutottak: a paradicsomba vagy pedig egy pokoli gödörbe?
Közhely, hogy a politikai stabilitás elõfeltétele a gazdasági stabilitás. Vajon a hitelezõ érdekét szolgálná, ha egy adós országban a növekvõ gazdasági feszültségek miatt bekövetkezne egy kezelhetetlen felfordulás?
Tárgyaljunk bátrabban az IMF-fel! - javasolja a társadalmi elvárásokkal egyezõen az általam õszintén nagyra becsült Kopátsy Sándor. És a Kereszténydemokrata Néppárt nevében én is azt igénylem a kormánytól, hogy a tárgyalásokon ne kockáztassuk a becsületünket, de ne veszítsük el a méltóságunkat sem, és valahogy érzékeltessük a partnerrel, hogy idestova ezer esztendeje kiléptünk abból az elmaradott törzsi államformából, amikor a tolldíszes törzsfõnök elé csak úgy oda lehetett tenni az elõre elkészített szerzõdést azzal, hogy no, ott alul, a kipontozott helyen írja alá sürgõsen, de az se baj, ha nem tud írni, akkor tegyen oda három keresztet, mert különben megnézheti magát.
Köszönöm a figyelmüket. (Taps az ellenzéki képviselõk padsoraiban.)