GELLÉRT KIS GÁBOR, az emberi jogi, kisebbségi és vallásügyi bizottság elnöke: Tisztelt Képviselõtársaim! Köszönöm a szót, elnök úr. Én igazán nagy örömmel hallgattam azokat a mondatokat, amelyeket Szájer József az imént elmondott, mert úgy gondolom, hogy ez a tónus az, amely az ügyhöz igazán méltó. Az a féltõ gond, amikor tudatában vagyunk annak, hogy akikrõl beszélünk, azok valóban vészhelyzetben vannak, de olyan vészhelyzetben, hogy innen mi igenis kockáztatni tudjuk az õ biztonságukat, az õ jövõjüket. Minden szó, minden mondat, ami ebben a Házban elhangzik, és akár a Házon kívül is politikusok szájából, tudni kell: közvetlenül befolyásolja az õ sorsukat. Ezért az a véleményem, hogy a határon túli magyarok sorsában az a legkevésbé magyar, aki itt minden kockázat nélkül magyarkodik. Nem erre van szükség! Szövetségesekre van szükség, mert mi magunkban nem tudjuk elérni céljainkat. Akár ma délelõtt, találkozván a biciklis fiatalemberekkel, akik idejöttek, akár más alkalommal, számtalanszor megfogalmazódott az, hogy szövetségesekre van szükség, csak velük együtt tudjuk céljainkat elérni.
Lehet mondani azt, hogy a kormány, a parlament nem tett meg mindent. De kérem szépen, aki tudja, hogy hogyan mûködik a strasbourgi Európa Tanács, annak tudnia kell azt is, hogy egy olyan akció, amelyrõl az imént a frakcióvezetõ úr beszélt, egyszerûen nevetséges, bennünket tenne nevetségessé. Ott kell bent dolgozni a parlamentben, hiszen a parlamentet, az Európa Tanács közgyûlését azért hívták össze, azért mûködik ez a szervezet, hogy ezeket az ügyeket ott próbáljuk keresztülvinni. Ehhez kell argumentációt keresni, ehhez kell kapcsolatokat keresni, és ahogy ez délelõtt is elhangzott, a strasbourgi küldöttség ezt meg is teszi.
Köszönöm. (Taps a bal oldalon.)