LÁNYI ZSOLT (FKGP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Hölgyeim és Uraim! Az újkori magyar történelem sajnálatos módon tele van olyan tragédiákkal, amelyek az egész magyar népet, egész magyar társadalmunkat érintették. Sok-sok százezerre tehetõ azoknak a száma, akik ezekben a vérzivataros idõkben akár a német fasizmus, akár a szovjet fasizmus, akár pedig a magyar fasizmus - tehát jobb- vagy baloldali fasizmus - áldozataivá váltak. Családok mentek tönkre, gyermekek maradtak árván, és sok-sok százezren, millióan pusztultak el olyan magyar állampolgárok, akiknek semmiféle bûnük nem volt, csupán az, hogy ebben az idõszakban születtek, és egy ilyen lehetetlen történelmi idõszakban kellett éljenek.
A Független Kisgazdapárt az emberi jogok igen komolyan vétele miatt már nagyon régen, évekkel ezelõtt különbözõ szervezeteknél - akár Strasbourgig elmehetünk -, vagy itt a parlamentben is kezdeményezte, hogy azoknak az embereknek, akik életüket vesztették vagy szabadságukban korlátozottak voltak és jogaiktól meg voltak fosztva, valamiképpen jóvátételt, kárpótlást, kártérítést kell adni, mert ezt követeli az igazság, ezt követeli az emberi jogok komolyan vétele. A Független Kisgazdapárt képviselõi az 1994-es parlamenti ciklus elején, az új parlamentben is benyújtották ezeket a javaslatokat, és az Alkotmánybíróság is ezen kezdeményezések alapján vette elõ ezt a témát, foglalkozott vele és adta vissza, illetve kérte meg a parlamentet, a magyar kormányt, hogy ezt a törvényt módosítsa.
A törvényben lévõ módosítás szellemével egyetértünk, azonban egy-két dologra szeretném felhívni a figyelmet. Mindazon magyar állampolgár, aki az életét vesztette vagy tartósan korlátozva volt egyéni szabadságjogaiban - tehát deportálva volt, hadifogságban volt -, vagy egyéb más módon, a törvény erejével, teljesen ártatlanul korlátozták személyi szabadságában, kárpótlást kell kapjon. Ezt a kárpótlást vallásra, nemre tekintet nélkül minden magyar állampolgárnak meg kell kapnia. Itt semmiféle diszkriminációról szó nem lehet. Tehát sem negatív, sem pozitív diszkriminációkról. Ugyanúgy áldozat az a zsidó ember, akit a hitleri Németország deportált, kényszermunkára vitt, vagy akit az itteni fasiszta rendszer elvitt harcoló alakulatok mellé munkaszolgálatra és ott életét vesztette vagy egészségi állapotában megrokkant, de ugyanúgy megilleti a kárpótlás azt az egyszerû magyar embert, aki a frontra került - nem jószántából, hanem odaparancsolták -, ott hadifogoly lett, fagyban-hóban, a Don-kanyarból visszajött lefagyott kézzel, lábbal, meghalt, elpusztult, itthon hagyott árvákat, itthon hagyott feleséget, tönkretett egzisztenciát és tönkretett családot.
Továbbmenve: ugyanúgy megilleti a kárpótlás azokat a magyarokat, akiket a Rákosi- vagy a Kádár-rendszer, a kommunista fasizmus nem tartott alkalmasnak arra, hogy állampolgár lehessen, nem tartott alkalmasnak arra, hogy katonati szolgálatot teljesítsen, hogy fegyveres kiképzést kapjon, hogy szükség esetén a hazáját megvédhesse, hanem munkaszolgálatosnak hívták be, lapátos katona lett, a recski bányába vitték, különbözõ területeken dolgoztatták, megalázták, emberi méltóságában a sárba tiporták, és mindezért semmit nem kapott.
Ezt azért szeretném hangsúlyozni, mert igenis szükség van arra, hogy végre befejezhessük a múltunkat, hogy magyar és magyar között végre igazságot tegyünk, hogy ne állítsuk szembe egymással a zsidó polgárokat a katolikus polgárokkal, a református polgárokkal, mert mindegy, hogy az az ember a zsinagógában imádkozik vagy a katolikus templomban, az szenvedett, meghalt, érdemtelenül pusztult el, érdemtelenül volt hosszú idõre szabadságában korlátozva. Ezek az emberek egyformák! Ezeknek az embereknek egyforma kárpótlást kell adni! Tehát itt semmiféle diszkriminációról szó nem lehet, de azt hiszem, nem is ez a célja ennek a törvényjavaslatnak. Mert akkor megint nem lesz béke, megint szembeállítjuk egymással a társadalom különbözõ elemeit.
Nem ez a cél. Az a cél, hogy egyszer s mindenkorra befejezzük az elmúlt szörnyûségeket, a humanizmus jegyében, a becsületesség, az igazság jegyében szolgáltassunk elégtételt ezeknek a meghurcolt, szenvedett embereknek és családoknak, és utána a társadalommal együtt a jövõre figyeljünk és a jövõt építsük, és ne állandóan a múltat emlegessük és ne kerüljenek egymással szembe emberek.
Tudom, hogy jogosan nem találtam ebben a törvénytervezetben, de engedjék meg, hogy itt felvessem: ezelõtt körülbelül fél évvel nagyon sok levéllel és egyebekkel kerestek meg engem azért, hogy a hadiözvegyek és a hadiárvák dolgát is rendezzük.
(16.40)
Tudom, hogy ez egy más törvényben van szabályozva, egy egyszeri kárpótlásról volt szó, ahol egy összegben kaphatott hadiözvegy vagy hadiárva 300, illetve 200 ezer forintokat, és ott voltak bizonyos passzusok, amelyeknél bizonyíthatatlan volt, az akkori tanácsok, illetve késõbb az önkormányzatok nem találták a megfelelõ okmányokat, mivel negyvenes évekrõl volt abban szó, és ezért tudtak olyan igazolásokat kiadni, hogy a hadifogságból mikor került haza ez az ember, illetve mikor halt meg, egyáltalán hogyan pusztult el, és ezért nagyon sokan nem kapták meg ezt a viszonylag csekély összeget.
Ezt én akkor fölvetettem, s akkor arról volt szó, hogy ezt a törvényt módosítsuk, illetve ha nem módosítjuk, akkor a második félévben ennek a rendezésére becsületesen sor kerül. Nekem az a javaslatom, hogy ebben a törvényben most már egyszer s mindenkorra kerülhessen egy kézbe a kárpótlási, és egyáltalán ezeknek a régi bûnöknek a rendezése; azt meg kellene szüntetni, azt ki kéne venni a törvények közül, s ide beépíteni, és itt az egyik pontban, majd én fogom javasolni, illetve a Kisgazda Párttól fogjuk módosító indítványként javasolni, hogy a hadiárvák és a hadiözvegyek egyszeri kárpótlását ebben a törvényben szabályozzuk, hogy az viszonylag egy egységes törvényalkotásban követhetõ legyen, mert rengeteg levél van, amely arra kér engem, hogy ebben segítsek. Én valóban eljártam a Honvédelmi Minisztériumban, itt, ott, amott, és mindenütt kaptam ígéreteket, azonban ezek nem megnyugtatóak, és ezt nem lehet így elintézni, hogyha én szólok, és akkor megnézik és talán, hanem ezt szabályosan, fehéren-feketén le kell írni egy törvényben, és ez a törvény szerintem pontosan a most tárgyalt törvénybe illenék bele, és akkor azt a részt is rendezni lehetne. Mert szerény véleményem szerint ez idetartozik, ezt el sem lehet vitatni.
Most szeretnék arról is néhány szót szólni, hogy amikor a kárpótlás egyáltalán szóba került, és egyáltalán az elmúlt bûnök jóvátételével próbált ez a parlament humanista módon foglalkozni, akkor bizony ebben a parlamentben voltak olyan frakciók, olyan csoportok, olyan képviselõk, akik ez ellen egyértelmûen ellenálltak. Azt mondták: erre nincsen szükség. Aztán hogy mivel indokolták, ezt lehetne sokféleképpen megközelíteni. Én csak egy oldalról, hogy nincs pénze az országnak, szegények vagyunk, emiatt nem lehet kárpótlást adni, emiatt nem lehet senkinek semmit fizetni. Ez más területen is, ahol az igazságos, jogos igények rendezése szóba került, mindenütt érvként merült föl.
Meg kell hogy mondjam, hogy a képviselõk között, abban az idõben, amikor a kárpótlással kezdtünk itt foglalkozni, mert ez már nem tudom hányadik kárpótlási törvénymódosítás, és egyáltalán e témakörben rengeteg rendelkezés, kiegészítés jelent meg, általában mindig a tisztelt szabaddemokraták voltak azok, akik a leginkább ellenezték, és azt mondták, nem kell semmi, el van intézve, nem kell a múlttal törõdni, most majd az újat kell építeni, ami kicsi pénzünk van, vagy lesz, vagy lehetõségünk van, azt arra kell fölhasználni, hogy elinduljon a termelés, elinduljon a gazdaság, stb., stb., és ezzel nem kell foglalkozni. Hát kérném szépen, most még egyszer szeretném azt mondani: lehet hogy kevés ennek az országnak a pénze, lehet, hogy nagy nehézségek árán lehet pénzeszközöket biztosítani erre a célra, de én azt hiszem, hogy minden jóérzésû ember, minden jóérzésû magyar ember, aki egy kicsit törõdött vagy törõdik ezzel a társadalommal, akinek van lelkiismerete, aki visszaemlékszik az elmúlt lassan 100 évnek, de 50-60 évnek a borzasztó dolgaira, ilyet nem mondhat. Nem azért szólok, hogy itt most kötekedjem az SZDSZ tisztelt képviselõivel vagy bármely képviselõtársammal, aki velem nem ért egyet és a kárpótlást csökkenteni akarja, vagy egyáltalán nem akarja adni: aki ezzel a törvényjavaslattal, aki a kárpótlás minél tisztességesebb biztosításával szembehelyezkedik, az elismeri a jobboldali és a baloldali fasizmus intézkedéseit, azt tudomásul veszi, és nem hiszem, hogyha így gondolkozik egy képviselõ is ebben a Házban, ezt elvállalná, és remélem, hogy ilyen képviselõ nincs is ebben az országban. Köszönöm a figyelmet. (Taps a jobb oldalon.)