TÓTH PÁL (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Én Lányi Zsolt igen tisztelt képviselõtársam felszólalása után nyomtam meg a gombot, de valami malõr miatt most került rám a sor. De nagyon jó, hogy most került rám a sor, mert Hasznos Miklós képviselõtársam felszólalásával kapcsolatban is mondanék valamit.
Kérem szépen, Lányi képviselõ úr azt találta mondani - amire már itt reagáltak is -, hogy a kárpótlás tekintetében bizony megoszlottak a vélemények, sarkosan - és nyilvánvalóan nem véletlenül mondta. Szeretném azonban hangsúlyozni, hogy a kárpótlás tekintetében megoszlottak sarkosan a vélemények, de ebben a kérdésben aligha; és 1992. január 27-én, hétfõn, ennek az eredeti törvényjavaslatnak az általános vitáján az egyik ellenzéki vezérszónok - nem fogom megmondani, hogy melyik a három közül, találják ki az urak - a következõt mondta szó szerint - és aki végigolvasta ennek a vitának minden mozzanatát, az tudja, hogy így is volt, a cél tekintetében nem volt különbség, azt mondta szó szerint -: "Régóta nem tapasztalható konszenzus alakult ki, úgy veszem észre, ma a tisztelt Házban e törvényjavaslat kapcsán."
Ez azt mutatja, hogy a magyar parlamentben politikai pártállástól függetlenül akkor sem volt igazán alapvetõ különbség abban, hogy az elmúlt, különbözõ elõjelû diktatúrák áldozatait valamilyen módon, az ország teherbíró képességéhez mérten tisztességesen, emberi módon kárpótolni, és úgy gondolom, ma sincs különbség ebben a tekintetben közöttünk.
Visszatérve azonban Hasznos képviselõ úr igen impulzív és - meg kell hogy mondjam - magával ragadó felszólalásához: én az elõadói beszédemben azt mondtam, arra való a parlamenti vita, hogy egy ilyen horderejû kérdésben itt tisztázzuk, hogy kit, mikor, miért, hogyan kárpótolunk politikai okokból történõ meghurcoltatásáért. Azonban ez egy törvényalkotó folyamat. Az Alkotmánybíróságot ebben a tekintetben nem hiszem, hogy vád érhetné, képviselõ úr, egyszerûen azért, mert az Alkotmánybíróság csak azokkal a dolgokkal foglalkozott, amelyek az eredeti törvényjavaslatban benne voltak. Az eredeti törvényjavaslatban pedig kizárólag csak... (Az elnök poharát megkocogtatva jelzi az idõ leteltét.)... - befejezem - a harcoló alakulatoknál, tehát a második világháború frontjain szolgálatot teljesítõ muszosokról volt szó. Ennyiben tehát nem érheti vád az Alkotmánybíróságot. Ez a mostani törvényjavaslat-módosítás pedig ebbe a kontextusba helyezte el a dolgot, és ebben az értelemben fejlesztette tovább, korlátozta... (Az elnök ismét megkocogtatja poharát.)... tovább valóban.
Köszönöm szépen. (Szórványos taps a kormánypártok padsoraiban.)