DR. HASZNOS MIKLÓS (KDNP): Köszönöm, elnök asszony. Nagy örömmel hallgattam Bányász Jánosné felszólalásának második részét, hogy végre visszatérünk a történelmi visszaemlékezések és személyes memoárok után a tárgyalt törvényjavaslathoz, hiszen annak érdemi részéhez szólt hozzá. Ez az öröm azonban nem tarthat vissza abban, hogy ne cáfoljam bizonyos állítását. Ugyanis én azt nem vonom kétségbe, hogy ma rengeteg olyan felsõfokú végzettségû van, akinek nem kell tartalékos tisztire menni, hiszen ma már lassan sorkatonának se kell menni.
(18.30)
A kilenchónapos kötelezõ katonai szolgálat mellett az elsorvasztott hadsereg - hogy így mondjam - nem számít olyan hatalmi tényezõnek, mint harminc évvel ezelõtt. Arra tessék gondolni, hogy a hatvanas években mi volt! Tehát aki '51-56 között munkaszolgálatos volt, hiába végzett egyetemet: míg minden más akkor végzett egyetemistát bizony behívtak tartalékos tiszti átképzésre, a munkaszolgálatot végzetteket nem hívták be. Ennek akkor mi nagyon örültünk, mert szabadok voltunk egy-két nyáron - biztos, hogy egy-két nyarat rááldoztak volna. De nem is ez a dolog lényege! A dolog lényege az, hogy egyáltalában a katonai szolgálat alatt semminemû elõléptetésben nem részesülhetett a munkaszolgálatos. Míg a többi tényleges katonai szolgálatot teljesítõ - közülük pláne az érettségizettek - legalább szakaszvezetõ- vagy õrmesterként szereltek le, a munkaszolgálaton lévõk azonban katonai elõléptetést nem kaphattak.
Hát itt van a politikai diszkrimináció! (Taps a jobb oldalról.)