GYIMÓTHY GÉZA (FKGP): Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Ház! Tisztelt Hegyi Képviselõ Úr! Az utolsó felszólalása ragadott meg, hogy úgy véltem, muszáj most már nekem is benyomni a gombot.
Gondolom, hogy korban egyformák lehetünk, tehát mi négy-ötéves gyerekek lehettünk '56-ban is. Az ötvenes évek elején születtünk, gondolom, mind a ketten, tehát nem élhettük át azokat a borzalmakat, amelyeket mögöttem a kis létszámú kisgazda frakcióból legalább öt vagy hat képviselõtársam átélt munkaszolgálatosként.
Magyarok vagyunk, egyforma nyelvet beszélünk. Amikor Hasznos Miklós képviselõtársunk - aki nem kisgazda, hanem kereszténydemokrata képviselõ - nagyon tisztán, magyarul elmondta a gondolatokat arról, hogy õk, akik a Rákosi-korban lettek munkaszolgálatosok, még most is mennyire diszkrimináltak, mondjuk a második világháború munkaszolgálatosaihoz képest, ezt ön is megértette és az egész szocialista frakciótábor is. Számomra kicsit embertelen az a cinizmus - most már nem tudok más szót mondani -, hogy belekeverik, mint egy kabátlopási históriába, akár a Kisgazdapártot is. Voltak mindig, akik kevésbé bírták, úgymond, a gyûrõdést, a félelmet, a halálfélelmet, és kicsit gyávábban viselkedtek. Minden pártban voltak ilyenek! De kérem, különbséget kell tenni azon párt, amely szándékosan elkövette az emberi gyalázatot - ez az akkori Rákosi-féle kommunista párt -, és a megfélemlített kisgazdák között, akiknek nem volt elég erõs gerincük és megroppantak. De kérem, akik hatalmi helyzetben voltak - ahogy elhangzott több képviselõtársamtól: Szviridov, Vorosilovék - egyértelmûen a kommunista erõszakot támogatták, és erõszakból tudták elkövetni ezeket a gazemberségeket.
Bizonyítja az a több száz levél, amelyet mi is kapunk a régi munkaszolgálatosoktól, a Rákosi-munkaszolgálatosoktól, hogy ezek az emberek valóban nem kaptak semmi erkölcsi, anyagi elégtételt, és végre kellene már, hogy elégtételt kapjanak. Ezért támogatjuk Hasznos Miklós képviselõtársunk indítványait. Köszönöm. (Taps az FKGP és a KDNP soraiban.)