DÖGEI IMRE (FKGP): Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Képviselõház! Nem tudom megállni, hogy erre a témakörre csak egy pár mondattal ne reflektáljak. Kunmadarason voltam pontosan akkor katona - sorkatonai szolgálatot teljesítettem -, amikor a munkaszolgálatosok ott dolgoztak. Majd késõbb, illetve elõzõleg Rákospalota mellett szintén munkaszolgálatosok teljesítettek szolgálatot. Többször voltam a városparancsnokságon mint járõr kivezényelve, és az ÁVH ezeket a munkaszolgálatosokat igen sokszor, nagy elõszeretettel egzecírozta. Emberi méltóságukat úgy megsértették, hogy az már elviselhetetlen volt. A sorkatonákból került járõr védte meg sokszor õket az ávés katonákkal szemben. Azonkívül az ellátásuk élelmiszerbõl rendkívül szûkös volt, és abszolút embertelen körülmények között aludtak és keltek.
Ezért támogatom a Hasznos Miklós képviselõtársam által tett javaslatot, és nagyon kérem az igazságügy-miniszter urat is, hogy próbáljuk ezt a dolgot a helyére tenni.
Az '50-es évek szégyene volt ez. Szégyene volt a holocaust is természetesen, de ez olyan dolog volt, ami válogatás nélkül.., csupán azért, mert kulák származású volt - mondván akkor a jelszót, hogy jó kulák nincs, csak kulák -, akkor a klerikálisok soraiból kikerült emberek... Mindez mélyen sértette annak a társadalomnak ezt a rétegét.
Úgyhogy én támogatom ezt az elképzelést mindenképpen, és a Magyar Országgyûlésnek itt, most kötelessége igenis az utolsó holocaustot - hogy úgy mondjuk - helyére tenni. Mert addig a magyar nép nem nyugszik meg, mert nem felejti el, és nem is szabad elfelejtenie, az igazság érdeke ezt kívánja. Köszönöm szépen. (Szórványos taps a kisgazdák padsoraiban.)