DR. PETÕ IVÁN (SZDSZ): Elnök Asszny! Tisztelt Ház! Elõször is egy módszertani megjegyzést szeretnék tenni. Az elsõ napirendi pont ezzel a témával, illetve ehhez hasonló témával foglalkozik. Egyszerûen nem felel meg a Házszabálynak az, hogy ilyen téma napirend elõtti vita tárgyát képezze, bármilyen fontos is ez.
Az érdemi reagálásom pedig a következõ. A tandíj-ügyben az elõzõ kormány idején született törvény kötelezi a kormányt arra, hogy tandíjat vezessen be. Amirõl az érdemi vita folyik, az az ebben az évben bevezetett tandíj, tehát négy hónapra szóló tandíjról van szó. Ez a négy hónapos tandíj valóban más feltételekkel mûködik, mint a következõ évtõl bevezetendõ tandíj.
A kormány természetesen abban a pillanatban, amikor úgy döntött, hogy szeretné bevezetni ettõl a tanévtõl kezdve a tandíjat, bevallotta, hogy ez eltér a korábbi ígéreteitõl, mert megmondta a kormány, hogy a gazdaság helyzete másként alakul. Az úgynevezett Bokros-csomag kapcsán megmondta a kormány, hogy az országnak olyan súlyos terheket kell elviselnie, amelyekben bizony mindenkinek osztoznia kell.
(9.20)
Nem esik szó ilyen viták alkalmával arról, hogy itt nem feltétlenül a kormány vagy az állam a diákok partnere. Arról van szó - és a HÖKOSZ javaslatai ezt mindig figyelmen kívül hagyják -, hogy a legtöbb javaslatot az egyetemi oktatókkal, az egyetemi apparátussal kellene megvitatniuk, velük kellene megvívni a csatájukat, hogy hogyan lehet a szegényebb sorsú hallgatók javára, esetleg a jobb jövedelemmel rendelkezõ hallgatók rovására a terheket megosztani.
A kétezer forintos havi tandíj nem olyan összeg, ami az állam által juttatott fejenként havi hatezer forintos, diákoknak juttatandó összeghez képest elviselhetetlen lenne. A hallgatói önkormányzatok az egyszerûbb megoldást választják: ott keresik az ellenfelet - ha tetszik -, ahol könnyebb megtalálni, hiszen a kormányra könnyebb haragudni, mint saját oktatóikra vagy saját egyetemükre. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban. - Zaj, közbeszólások a jobb oldalon.)