DR. DOBOS KRISZTINA (MDF): Köszönöm a szót, elnök asszony. Az elõzõ hozzászólásomban mondtam, hogy nem említem a definíciós kérdéseket, de a Nádori László képviselõtársam által felemlített két példa - hogy a felsõoktatásban az idegennyelvû lektorátusok alkalmazottait, illetve a testnevelési tanszék alkalmazottait és tanárait elbocsátják - mégis arra ösztökélt, hogy elmondjam: ebben a határozati javaslatban két fogalom szerepel, az egyik a minõség, a másik a versenyképesség.
Nem hiszem, hogy lehet olyan minõségi felsõoktatást elképzelni tulajdonképpen, ahol nem lesz, nem megfelelõ a hallgatók nyelvi képzettsége. A most kialakult helyzet viszont azt jelenti, hogy valójában a hallgatók saját pénzükön fogják megszerezni azt a nyelvi tudást, amely az államvizsgához szükséges.
Úgy tetszik, vagy úgy tûnik számomra, hogy egy kétarcúság jelent meg. Van egy országgyûlési határozat, amely minõségrõl beszél, és ezzel párhuzamosan van egy kormányzati cselekvés, amely ez ellen hat.
A másik pedig a versenyképesség kérdése. A nyelvoktatás területén szintén rendkívül fontos a versenyképesség, hiszen akkor lesz a diplomának egyenértékûsége vagy versenyképessége az európai országokban, ha a hallgatók egy adott nyelvet nemcsak konyhai szinten, hanem szakmai szinten is megfelelõen beszélnek.
A versenyképesség egy másik oldala, hogy milyen fiatalok kerülnek ki az egyetemekrõl és a fõiskolákról. Nem kötelezõ a testnevelés. Valójában lehet arra hivatkozni, a hallgató felnõtt ember, tehát legyen szíves sportolni. De ha azokat az alkalmazottakat is elbocsátják, akik a sportpályákat, a tornatermeket karbantartják és a nyitva tartásért felelõsek - márpedig ez történt számos egyetemen és fõiskolán -, akkor a hallgató nem jut be ezekbe a sportlétesítményekbe, és akkor valójában azt kell hogy mondjam, megint meg kellene fizetni a sportolási lehetõséget, ami egyszerûen képtelenség. (Az elnök poharának megkocogtatásával jelzi az idõ leteltét.)
Valójában tönkretesszük azokat a fiatalokat, akik az egyetemen vagy fõiskolán végeznek. Köszönöm.