FEKETE GYÖRGY (MDF): Tisztelt Elnök Asszony! Kedves Képviselõtársaim! A felszólalások zöme, de különösen Daróczy képviselõtársamnak a Szocialista Párt és Dobos Krisztinának az MDF részérõl elhangzott felszólalása jól bizonyítja, hogy itt nem egy felsõoktatási fejlesztési programról, hanem egy felsõoktatási veszejtési programról van szó.
Engedtessék meg, hogy bizonyos általános politikai konzekvenciák levonása elõtt viszont hadd kongassam meg a rekviem harangjait a magyar mûvészeti felsõoktatás dolgában. A Magyar Képzõmûvészeti Fõiskola, az Iparmûvészeti Fõiskola, a Színház- és Filmmûvészeti Fõiskola, a Zenemûvészeti Fõiskola és a Táncmûvészeti Fõiskola már március 27-én Horn Gyulához, a kormány elnökéhez fordult, felrajzolva azt a helyzetet, hogy akkor még csak hallott bizonyosfajta módosító tendenciák és a pótköltségvetés elvonásai, valamint a költségvetés tényei és a várható '96-os költségvetés kiszivárgó számai milyen katasztrofális mélyütést fognak a magyar mûvészeti felsõoktatásra helyezni.
Tudni kell mindazoknak, akik a magyar mûvészetnek és a kultúrának a finom szövetszerkezetébe szinte csizmás lépésekkel, szinte bakancsos lépésekkel hatolnak egyre inkább be és egyre inkább mélyre, hogy itt, ebben az öt mûvészeti fõiskolában a magyar kultúra és a magyar mûvészet génbankja van. Történetében, mûvészettörténeti oktatásában, a hagyományok õrzésében, az új médiumok létrehozásában, az új szellemiségben, egy XXI. századi Európához való csatlakozásban és affinitásban itt van jelen, ebben az öt mûvészeti fõiskolában mindaz, ami a magyar kultúra kondícióit a világban meghatározza, eddig is meghatározta, sõt, úgy határozta meg eddig, hogy a magyar élet legkonvertibilisebb valutáját, a magyar kultúrát és a magyar mûvészeteket állította elõ.
Egy nagyon rövid teoretikus kitérõt kell tennem. Úgy tûnik nekem azokból az anyagokból, amelyeket Fodor Gábor februárban a Magyar Hírlapban tett közzé, mint eszmefuttatást, mint eszmei elõzményeket - és a tizenkét pont most tartalmazza a minisztérium minden elõzmény nélküli színre lépésével -, úgy tûnik, hogy a minisztérium, az elõterjesztõ konzekvensen összetéveszti a nemzet kultúráját a nemzeti kultúrával.
(11.20)
A magyar nemzet kultúrája egy 1100 éves európai szomszédságban van jelen, egy, az egész világra kitekintõ, az összes pozitív értékeket minden igyekezete szerint magába foglaló nagy kultúra. A nemzet kultúrája széles, tág, mély és egész. Ebben minden benne van. Ez az a kultúra, amelyet a világ létrehoz azért, hogy többek között mi is részesüljünk belõle. A nemzeti kultúra más, szûkebb, rövidebb, de ennél sokkal mélyebb tartomány: az a tartomány, amelynek a létrehozásában senki nem vesz részt a világon, nekünk kötelességünk, hogy a világ kultúráját, és ezen keresztül a nemzet kultúráját a nemzeti kultúrával állandóan éleszzük, tápláljuk, gazdagítsuk.
Úgy tûnik, hogy mindaz, ami a Szalay utcában az elmúlt másfél évben történt, a nemzet kultúrájának a nemzeti kultúra fölé helyezése. Önmagában az nem volna baj akkor, hogyha a nemzeti kultúra ápolásának szellemi mûhelyei, személyei és tendenciái egy nyugodt polgári fejlõdés folyamán létrejöttek volna, s nem állandóan a védekezés magatartásából kellene támadni azt a világkultúrát, amelyet mi ugyanakkor szeretünk, ápolunk, és bizonyos emberek esetében, kultúremberek esetében még személyünkben is részesei vagyunk.
Tudni kell, hogy a mûvészeti felsõoktatásban személyes képzés folyik. Tudni kell, hogy itt nem egy elõadó ad elõ egy 400 fõs elõadóteremben anyagot, hanem esetleg hat tanár tanít egy növendéket. Akkor, amikor valaki középkori falképek restaurálását tanulja öt-hat éven keresztül, nyilvánvaló, hogy festõk és mûvészettörténészek sokasága vezeti a szellemét és a kezét is, és ezt nem lehet átlagosítani a felsõoktatásban felületesen kiszámított hallgatói és oktatói arányokkal. Vonatkozik ez a festõre, az operatõrre, a népi táncosra vagy a balettmûvészre is.
Végletes szûkkeblûség látszik az elõterjesztõ esetében, hogy ezeket a jellegzetességeket nem veszi figyelembe. Már a pótköltségvetés is katasztrofális küszöbszintre helyezte a számokat, a létszámokat. Itt is folyik ugyan egy látszatnövekedtetés a hallgatói létszámokkal, de hihetetlen mennyiségû pénzek elvonásáról van szó; mind az öt mûvészeti fõiskola rendkívül nehéz helyzetben van.
Hogy milyen nehéz helyzetben van, ennek példázására - tudva, hogy az Új Magyarországot viszonylag kevesen olvassák Magyarországon -, engedjék meg, hogy felidézzek egy mai cikket, amelyik azt mondja, hogy bezárhat a Táncmûvészeti Fõiskola. Eszerint a 45 éves múltra visszatekintõ Magyar Táncmûvészeti Fõiskola vezetõje lemond tisztérõl, ha az intézménynek járó béralapjából levonják a tervezett 10 235 000 forintot. Gál Jenõ fõigazgató a tegnapi jubileumi tanévnyitót megelõzõ sajtótájékoztatón elmondta: az említett összeg elvonása 28-30 oktató elbocsátását tenné szükségessé a számára. Ekkora létszámleépítés után be kell csukni a nagy múltú intézmény kapuit. Márciusban már elvontak 3 millió forintot az intézménytõl, így elbocsátottak mindenkit, akit csak nélkülözni tudtak. A költségvetéstõl kapott támogatás már most sem elég, így más forrásokból, például a nulladik évfolyamok indításából és az idegen diákok oktatásából befolyó összegekkel próbálják meg pótolni a hiányt. A fõigazgató elmondta azt is, hogy a minisztérium a hallgatók létszámához viszonyítva túl nagynak tartja az oktatók arányát. A számításoknál ugyanis csak a fõiskolai képzésben rész tvevõ 69 hallgatót vették figyelembe, pedig a 216 általános és középiskolás tanulónak is a fõiskolai tanárok tanítják a szaktárgyakat. Az intézmény vezetõi állandó levelezésben állnak a minisztériummal, s a tárca képviselõi ígéretet is tettek a tervezett rendelkezések felülvizsgálatára, ezideig azonban nem történt semmi.
Én nagyon szeretném, ha a jelen lévõ államtitkár úr meg tudna most nyugtatni mindannyiunkat és a televízió nézõit, az ott hallgatók szüleit, nagyszüleit és a táncot szeretõ magyar állampolgárokat a tekintetben, hogy kötelessége szerint foglalkozik ezzel a kérdéssel, és az itt szerzett tapasztalatokat átintegrálja a másik négy mûvészeti fõiskola problémáira.
A második kérdés, amivel nagyon röviden foglalkoznék - nem fogok visszaélni a képviselõk türelmével -, a közoktatás és a felsõoktatás szétzilálási programja. Hatályos törvények vannak érvényben a közoktatás és a felsõoktatás dolgában is, amelyeknek minden normális, épeszû kultúrállamban van egy kifutási ideje, három-négy-öt év az abszolút minimum, míg kiderül egy törvényrõl, hogy egy átfutó évfolyam életében azoknak a fokozatos és állandó, permanens kontrolljával a törvény milyen mértékben, milyen pontokon állja meg a helyét, vagy nem.
Én szeretném önöknek elmondani - megint csak azoknak, akik hallgatják ezt a felszólalást -, hogy bár a kormány lépten-nyomon késlekedik, improvizál, szakszerûtlenül intézkedik, ami a magyar közoktatás és a felsõoktatás átkoncepcionálásában történik, annak van, kérem, koncepciója. Életveszélyes koncepciója van a magyar kultúrára, és errõl most már a harmadik alkalommal sikerül nekem errõl a pulpitusról röviden szólni. Van koncepciója, és ennek a koncepciónak az az igazi politikai tartalma és üzenete, hogy jöjjön létre öt- tíz év alatt egy vazallus szellemû, csendben maradó, mûszakilag képzett, de kulturálisan és nemzettudatában alulképzett, és magyar gondolkodásától megfosztott vazallus tömeg, és a hihetetlenül drágára felsrófolt egyetemi képzésben jöjjön létre egy vékony, szûk, hegyes, kis elit csúcs, amely uralkodni tud ezen a rétegen, tudja azokat a kulturális prioritásokat, amelyeket magának jól kitalált a koalíciós pártok egyik szellemi háttérbázisában, ezt tudja átvinni a magyar társadalomra.
Én nagyon remélem, hogy azok a szocialista képviselõk, akiknek gyerekei és unokái fognak kiszorulni ebbõl az oktatásból, észreveszik, hogy be vannak csapva, és olyan törvények és parlamenti határozatok támogatásában vesznek részt, amelyek a magyar kultúra számára életveszélyesek. A Magyar Demokrata Fórum nem fogja, és én magam személy szerint soha nem fogom ezeket a ténykedéseket támogatni, és minden erõmmel azon leszek, hogy ezek a tendenciák ne érvényesülhessenek. Tudva, hogy igen kicsi lehetõségünk van a tendenciák megfordítására, elég nagy szellemi munkát fektetünk abba, hogy majd a korrekciójában erõsek és határozottak legyünk. (Taps a jobb oldalon.)