DR. TAKÁCS PÉTER (MDF): Köszönöm, elnök asszony. Tisztelt Képviselõtársaim! Ezek a tértõl és idõtõl elvonatkoztatott ideológiai hivatkozások szalmacséplésekké fogják tenni a törvény vitáját.
Nekünk arról kellene beszélnünk, hogy a XXI. század milyen követelményeket állít majd a felsõoktatást elvégzett ember elé, milyen követelményeket állít a társadalom elé, milyen követelményeket állít az egész ország elé?
Ha nem ezt tekintjük alapnak és ebben a követelményrendszerben nem próbáljuk meg minden magyar családnak, minden magyar állampolgárnak megadni a lehetõséget ahhoz, hogy esélyegyenlõséggel induljon neki a kihívások megválaszolására - legyen az akár munkahelyi vállalás, akár a társadalomba, az intézmények mûködésébe való beilleszkedés, akár az európai színtéren való eligazodás -, akkor nagyon rossz úton járunk.
Nem hiszem, hogy Klebelsberg Kunót a maga korában le kellene becsülni. Nem hiszem, hogy valaki is azt akarja ma, hogy Magyarországon három-négyezer egyetemi hallgató legyen. Hiszen éppen az a cél, hogy a hasonló korú fiatalok, egyetemi korú fiatalok 30-35 százaléka kerüljön be az oktatási intézményekbe. De ennek nemcsak intézményi és törvényi gátjai vannak, hanem éppen a szociális gátak azok, amelyek egyre kevésbé teszik majd lehetõvé, hogy ezek az emberek tanuljanak.
Másrészt pedig nemcsak a szocialista ideológia tudta megteremteni azt, hogy a társadalomban az esélyegyenlõség meglegyen. Tessék megnézni a németországi, az angliai és a franciaországi viszonyokat. Nem hiszem, hogy szégyenkeznivalójuk van ezen a téren, ha az esélyegyenlõség biztosításáról van szó.
Köszönöm szépen, hogy szólhattam. (Taps az MDF padsoraiban.)