DR. KOVÁCS KÁLMÁN (KDNP): Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Országgyûlés! Hölgyeim és Uraim! Azt hiszem, ebben a késõi órában már csak röviden célszerû ehhez a törvényjavaslathoz hozzászólni, annál is inkább, mert a múlt héten az általános vita második részében számos kérdést vitattunk, majdnem a részletes vita szintjén. Ennek ellenére szükséges néhány dolgot elmondani, ami ide kapcsolódik, illetve pontosítani, megismételni azt. Különösen szeretném kormánypárti képviselõtársaim figyelmét felhívni azokra a dolgokra, amelyek az általános vitában részemrõl elhangzottak.
Az egyik fontos dolog, hogy a szakmai ellenõrzés megszüntét kifogásolom. Továbbra is fenntartom azt a véleményemet, hogy ezt a törvényjavaslatot elhibázottnak és az egészbõl kiragadottnak tekintem, hiszen amikor 99 módosítást tervez a minisztérium, ebbõl 26 érdemi módosítás van, akkor nem szerencsés kettõt, mert igazából két területrõl van szó, kiragadni az egészbõl és azt rendkívül nagy sietséggel a parlament elé hozni. Nyilvánvaló, hogy sokkal célszerûbb lenne, ha az egész törvényjavaslatot egységes egészként kezelnék, nemcsak a közoktatás vonatkozásában, hanem még a többi oktatási szférával összefüggésben is, nevezetesen a szakképzéssel vagy bizonyos szempontból a felsõoktatás területével is.
Tehát visszatérve az alapgondolatra, továbbra is fenntartom, hogy a szakmai ellenõrzés e törvényjavaslat kapcsán megszûnik, és még egyszer szeretném hangsúlyozni, hogy sehol a világon nem ismerek olyan közoktatási rendszert, amelyben nem lenne szakmai ellenõrzés.
A másik pedig: a centralizációra vonatkozó részre abban az összefüggésben utaltam, hogy a felmerült alternatívákat vetettem föl. Emlékeznek tisztelt képviselõtársaim arra, hogy az MSZP-nek volt annak idején olyan javaslata, amelyben a megyei pedagógiai intézeteket kívánta ebben a kérdésben erõsíteni; azután tudomásom szerint volt egy olyan elképzelés is, amelyben a köztársasági megbízotti hivatalok átszervezésének mintájára megyei szintû hivatalokat hoznának létre a minisztérium regionális szerveként; azután - a miniszter úr annak idején bólogatott is, emlékezett rá, hogy - volt a minisztériumnak egy olyan tervezete, amellyel kapcsolatosan írásos anyagot is láttunk. Bízom benne, hogy kormánypárti képviselõtársaim is látták ezt, amelyben az úgynevezett KÉK-eket kívánták volna létrehozni, a közoktatási értékelési és ellenõrzési központokat, szintén regionális jelleggel.
Ezekkel összefüggésben kifogásoltam, és továbbra is kifogásolom, hogy amikor az ország amúgy is kétfelé szakadt - és önök között itt nagyon sokan vannak vidéki körzetekbõl érkezett képviselõk -, akkor szükségtelennek tartom azt, hogy ennek az ügynek a kapcsán közel 50 státuszt adjanak át az Országos Közoktatási Intézetnek, valamint a tankerületek vagyonát. Nem látom világosan, hogy például a megyék, amelyek feladatokat kapnak - részben a pedagógiai intézetekre leosztva, részben pedig a megyei önkormányzatok hivatalához - átlagosan egy-két státusszal fogják ezeket a feladatokat elvégezni; vajon mit kapnak abból a vagyonból, amely a tankerületeknél felhalmozódott.
Még egy nagyon fontos dolog, hogy ott felhalmozódott ismeretanyag, például számítógépes technika és számítógépes rendszer - hadd utaljak az államtitkár úr délutáni véleményére, amelyben úgy fogalmazott, hogy a tankerületek nem tudták a két felmérést együttesen elvégezni, ezért kellett azt az 55 milliót pluszban kiadni.
(18.50)
Továbbra is azt mondom, hogy ez egy felesleges kiadás volt, és azt a tankerületek meglévõ kapacitásával, számítógépes kapacitásával, emberanyagával, ha nem is teljesen ingyen, de lényegesen olcsóbban, talán a tizedéért meg lehetett volna valósítani. Amikor ilyen nehéz gazdasági helyzetben vagyunk, nem biztos, hogy szerencsés dolog 55 millió forintot kifizetni akkor, amikor esetleg erre intézményünk van, olyan intézmény, amely el tudja látni a feladatot.
Az ellenõrzéssel kapcsolatosan hadd emlékeztessek még egy dologra: az elõzõ kormányzat ideje alatt a szegedi tankerületnél dolgoztuk ki annak a felmérésnek a szisztémáját, amelyet átadtam Orosz István úrnak, az oktatási bizottság elnökének, és feltételezem, hogy a minisztériumban is megtalálható. Ez sokkal részletesebb és sokkal alaposabb, és ráadásul nem kérdõíves módszerrel történt volna, ahogy a mostani átvilágítás történt, hanem ténylegesen szakértõi vizsgálattal és a személyes kapcsolat felvételével, amelyet nagyon-nagyon hiányolnak a vidéki pedagógusok. Ehhez természetesen a számítógépes kapacitás is rendelkezésre áll.
Javaslom, hogy a kormánykoalíció mindenképpen nagyon fontolja meg azt, hogy ezt a kapacitást a megyéknek, illetve a megyei pedagógiai intézeteknek adja át, ha már - úgy látom - itt az elhatározott szándék egyértelmû, mert az ország kettészakadása tovább folytatódik. Hiszen akkor, amikor az elõbb említett esetben a megyék kapnak egy-két státuszt, ugyanakkor egy fõvárosi intézet - az Országos Közoktatási Intézet tevékenysége nyilván nagyon fontos és szükség is van rá - jellegében más intézmény, nem helyettesítheti és nem tudja elvégezni a szakmai ellenõrzés teljes körét, csak annak egyes részfeladatait.
Ezek figyelembevételével, és ezért hangsúlyoztam az elmondottakat, és ezeknek a példáknak a felhozatalával mondtam el képviselõtársaimnak ezeket a dolgokat.
A másik rész a szakmai ellenõrzés kérdéskörére vonatkozik. Kérem, fontolják meg, hogy a rendszerbõl valóban ne iktassanak ki szakmai ellenõrzést, mert különben a közoktatás szakmai színvonala fog csökkenni. A nemzeti alaptanterv vonatkozásában tehát ennyit a szakmai ellenõrzés kérdésérõl.
A szakmai ellenõrzéshez kapcsolódva még egy dolgot el kell hogy mondjak. A tankerületeknél kialakult egy nagyon széles körû és hatékonyan mûködõ nemzetiségi tanfelügyeleti rendszer - ezt elmondtam a minisztérium vezetõinek; ebben számos tanácskozás is folyt -, és ez a rendszer a tankerületek megszüntetésével szintén szétverõdik. Hadd hozzak fel példát erre: a dél- magyarországi régióban megyei szinten bizonyos dolgokat nem lehet megoldani. Például Csongrád megyében öt településen van szerb iskola vagy óvoda, míg Békés megyében csak egyetlen településen. Mégsem kapott - és az elõzetes tervek szerint nem is fog - Csongrád megye olyan státuszt kapni, amellyel ez lehetõvé válna, hiszen megyei szinten ez nem is valósítható meg. Az a tanfelügyeleti rendszer, amely a nemzetiségek oktatásában kialakult, rendkívül sokrétû rendszer volt. Itt nemcsak szakmai ellenõrzés volt - ez csak nagyon szûk része volt -, hanem benne szerepelt a szakmai szolgáltatásoktól kezdve a szakmai segítségadásig minden.
A másik terület pedig a nemzeti alaptanterv kérdésköre. Készséggel osztom Csizmár Gábor képviselõtársamnak azt a véleményét, hogy más logikát követünk. Valóban más logikát követünk. Mi a rendszerben, a közoktatás egészében mindenképpen szeretnénk a nevelés értékeit megtartani. Ebben az idõszakban, amikor nagyon sok probléma van az átalakulás kapcsán, a változások miatt az ifjúság neveltségi szintje drasztikusan csökken. Ebben az esetben még inkább szükség van arra, hogy az iskolákban ne csak oktatás folyjék, hanem nevelés is. Ez a nevelés viszont nem lehetséges értékek megfogalmazása nélkül, nem lehetséges úgy, hogy az alapelveket valamilyen módon ne hoznánk elõtérbe.
Még egyszer hadd emlékeztessem tisztelt képviselõtársaimat arra, ami a kormányprogramban fogalmazódik meg, s ezt mint ellenzéki képviselõ, azt hiszem, joggal kérem önöktõl számon. A kormányprogramban szó szerint az szerepel, hogy a parlament fogadja el a nemzeti alaptanterv alapelveit. Ha ez akkor így megfogalmazódott - és ezzel messzemenõkig egyetértünk -, akkor az alapelveket nem lett volna szabad elfelejteni, hanem így kellett volna megcsinálni a nemzeti alaptantervnek nevezett tantervet, amely véleményünk szerint jelen pillanatban egy kerettanterv. Szakmai vitákba nem kívánok belemenni, hiszen az egyes szakmai testületek ezzel kapcsolatban elég sokszor elmarasztalták a kormányt, és azt hiszem, alig akadt olyan szakmai testület, amely elfogadta volna a nemzeti alaptantervnek ezt a változatát.
Visszatérve az elõbbiekre: feltétlenül szükségesnek tartjuk azt, hogy a nevelés értékei megjelenjenek a nemzeti alaptanterv szabályozó részében is, mert szabályozás enélkül nem létezhet. Szükség van a nevelésre! Azzal a rendszerrel, amelyet be kívánunk vezetni, pontosan az oktatás amúgy is meglévõ túlsúlyát fogjuk növelni a nevelés rovására. Ez pedig megengedhetetlen és rendkívül káros folyamat.
Azt hiszem, ezek figyelembevételével nem lesz meglepõ az önök számára, hogy a KDNP egyrészt elutasítja azt, hogy kiszakítanak a közoktatás egészébõl - még egyszer hangsúlyozom: a közoktatási törvény egészének módosításából - két pontot, amit alapvetõ szakmai hibának tartok, ezen túlmenõen pedig további szakmai hibákkal fûszerezve fogják ezt végrehajtani.
Mindezek alapján szeretném jelezni, hogy egyrészt ennek ellenére módosító javaslatainkkal megpróbáljuk javítani a törvény színvonalát; másrészt pedig a KDNP ezt a törvényt nem fogja megszavazni.
Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps a jobb oldalon.)