TÓTH ISTVÁN (MDF): Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselõtársaim! Az elõttünk fekvõ törvényjavaslat kapcsán elsõsorban a tankerületi oktatási központok bezárási szándékának okát, körülményeit szeretném körüljárni.
A törvényjavaslatnak vannak olyan egyértelmû elemei, melyek elõzetes politikai döntés alapján teszik szükségessé a közoktatási törvény módosítását. A kormányprogramban szerepel az a kitétel, hogy meg kell szüntetni a tankerületi oktatási központokat. Nos, a kormányprogramnak ezt a pontját nem tudja kezelni a törvénytervezet. Feltehetõen azért nem képes kezelni a tervezet a tankerületek megszüntetésének ügyét, mert nem tette fel azt a kérdést az anyag készítõje, hogy miért kell megszüntetni a közoktatás ezen intézményét.
Feltehetjük a kérdéseket. Azért, mert különbözõ vizsgálatok során kiderült, hogy nincs rájuk szükség? Rosszul szabályozták a központok mûködését? Nem képesek ellátni feladataikat? Vagy egyszerûen politikai okokból?
(19.00)
Sajnos a válasz kézenfekvõ: az utóbbiról van szó, vagyis politikai okokból. (Horn Gábor: A létrehozás is politikai okokból történt!) Akkor is igaz ez, ha a szabályozás valóban rossz, ha a rossz szabályozás miatt nem tudtak a tankerületi központok mûködni.
Vizsgáljuk meg állításom igazságát úgy, hogy újabb kérdéseket teszünk fel! Milyen szerepük van, lenne, kellett volna lenniük a közoktatás és ezen belül a közoktatás-irányítás rendszerében e központoknak? Melyek azok a feladatok, amelyeket el kellett volna látniuk, és amelyeket el is láttak? Ezen feladatok szükségesek-e? Ha igen, áttelepíthetõk-e más rendszerhez? Szükséges-e, hogy a minisztériumnak legyen egy középszintû szerve, amely független az önkormányzatoktól?
Ezen kérdések megfogalmazása, a kérdésekre adott válaszok alapján egyértelmû, hogy a miniszter törvényben megfogalmazott feladatai ellátása érdekében szükséges egy középszintû szerv, amely részt vesz döntései elõkészítésében. Szükséges egy olyan szervezet, amely az információt gyûjti, minden irányban közvetíti, ellenõrzi az önkormányzatok feladatellátását, egyáltalán: egy olyan szervezet, amely biztosítja a döntéshozó számára a rendszer mûködésének pozitívumait, negatívumait.
Ez a szervezet nem lehet önkormányzati intézmény, ezen feladatokat nem lehet az önkormányzatokra bízni, mert ellenérdekeltség van, mert miniszteri feladat ellátásáról van szó, mert sérti az önkormányzatiság egyik legfõbb elvét, tudniillik az önkormányzatok között nincs alá-fölérendeltségi viszony.
A fentiekbõl az is következik, hogy az ellenõrzés, a visszacsatolás, a megbízható információáramlás miatt igen nagy a döntés kockázata, és azért is veszélyes, mert a gyermekek látják kárát. A törvényi szabályozás során annak is világosnak kell lenni, hogy a közoktatás három elemét nem szabad összekeverni. Nevezetesen: a nevelési-oktatási intézmények - mint feladatot konkrétan ellátók - jogait és kötelességeit; a nevelést, oktatást segítõ pedagógiai infrastruktúrát; valamint a feladat ellátását garantáló önkormányzati és központi kötelességeket és jogosítványokat. Jelen esetben az utóbbi kérdés egyik részérõl van szó, a központi irányítás döntést elõkészítõ, információt közvetítõ, a visszacsatolást biztosító elemérõl. És ez a feladatcsomag csak a központi irányítás rendszerén belül oldható meg, nem adható ki "albérletbe" a megyei önkormányzatnak, különösen nem önkormányzati intézménynek; középszinten értelmezhetõ, nagy biztonsággal oldható meg.
Tévedés azt hangsúlyozni, hogy nincs szükség a közoktatásban ellenõrzésre. Az ellenõrzés sérti az intézmények önállóságát - mondják. Nem sérti, hanem elõsegíti, kiteljesíti. Az önkormányzatok képesek az ellenõrzés funkcióját ellátni - mondják. Jelenleg nem képesek. És mi van azokkal a feladatokkal, amelyekért az oktatási kormányzat a felelõs? A tankerületek feladatait átvehetik a megyei önkormányzatok és a pedagógiai intézetek - mondják. Nem vehetik át, mert törvénytelen, mert érdek-összeütközés lehet, mert olyan nincs a törvényben, hogy "pedagógiai intézet". Csak olyan van, hogy pedagógiai szakmai szolgáltatás.
A tankerületi központoknál levõ feladatok elláthatók megbízás alapján - állítják újfent. Nem láthatók el, mert nincs garanciája az egzaktságnak, a pontosságnak, a teljeskörûségnek, és lényegesen többrõl van szó, mint az oktatásügyi központok feladatairól.
Az ténynek tûnik, hogy a tankerületi oktatási központokat meg kívánják szüntetni. De az is tény, hogy vannak feladatok, amelyeket el kell valahol látni, amelyeket valahová telepíteni kell, vagy marad a minisztériumnál, vagy középszinten egy más szervezetnél.
Mi lehet tehát a megoldás? A törvénytervezetben leírtak számunkra semmiképpen sem. Helyette próbálunk valamifajta javaslattal elõállni.
1. Nem kell szabályozni. Mindezek a feladatok központosítva maradnak a minisztériumban, illetve a minisztérium szakmai szervezeteinél, intézményeinél.
2. Be kell illeszteni a feladatcsomagot egy másik rendszerbe, a magyar közigazgatás rendszerébe, vagy úgy, hogy a közigazgatási hivatal feladata legyen, vagy hogy a földmûvelésügyihez, a munkaügyihez, a pénzügyihez, a közlekedésihez stb.-hez hasonló dekoncentrált szervezet jöjjön létre. Lehetne a neve megyei közoktatási hivatal. Ez a megoldás lehet célszerû, szakmai szempontból megalapozott, annak is az a része, hogy más tárcához hasonló dekoncentrált intézménye legyen a Mûvelõdési és Közoktatási Minisztériumnak is. Azért legyen ilyen szervezete, mert csak így lehet a szakma érdekében, a gyermekek érdekét szolgálva a feladatokat ellátni.
Ehhez gyakorlatilag a feltételek biztosítottak a tankerületi oktatási központok személyi és tárgyi bázisával; személyi és gazdasági alapok további bõvítése nem szükséges, csak - kedves kormánypárti képviselõim - egy jó jogszabály kellene. Köszönöm figyelmüket. (Taps.)