HORN GÁBOR (SZDSZ): Köszönöm a szót, elnök asszony. Nagyon röviden néhány dologra szeretnék reflektálni az elhangzottakkal kapcsolatban, mintegy lezárásként, mert mi a magunk részérõl az általános vitát ezzel lezártnak tekintjük. Nagyon sokszor elmondtuk egymásnak ugyanazokat a dolgokat, nem nagyon látjuk értelmét ezt ismételgetni.
Úgy van, ahogy ezt itt az ellenzéki padsorokban ülõ képviselõtársaink is elmondták: van egy kormányprogram, amely például a tankerületi oktatási központok felszámolásáról egy elég egyértelmû és nyilvánvaló határozatot hoz. Mi azt gondoljuk, hogy a tankerületi oktatási központokat nem egy szakmai érvrendszer, hanem egy politikai indíték hozta létre, ennek megfelelõen helyes az a megállapítás, hogy ugyanígy - miután semmiféle szakmai érv nincs amellett, hogy ezek az intézmények mûködjenek - egy másik politikai akarat fogja ezeket - reményeink szerint most már néhány héten belül - felszámolni. S ezzel a dolog a helyére kerül. A megyei pedagógiai intézetek felszámolási kísérlete, ami az elmúlt négy évben zajlott - most már szerencsére múlt idõben mondhatom ezt -, befejezõdik; reményeink szerint már a '96-os költségvetésben feladatokhoz igazodva, nem normatív módon, pénzt tud adni a mûvelõdési tárca a megyei pedagógiai intézetek szakmai feladataihoz, azokhoz a közoktatási feladatokhoz, amelyeket igenis megyei szinten kell megoldani. És ha úgy van, ahogy azt Kovács Kálmán képviselõtársam jelezte, hogy mondjuk két megyében azonos típusú feladatok vannak, és az egyikben mondjuk kevesen vannak egy nemzetiségi iskola ügyében, talán annyira lehet bízni a megyei önkormányzatokban, illetve a helyi önkormányzatokban, hogy szövetkeznek a probléma megoldására, és közösen megtalálják azt a megoldást, ami a legmegfelelõbb nekik.
Számomra mindig megdöbbentõ, bár érthetõ az az erõs centralizációs vágy, ami az ellenzéki pártok egy részét - és sajnos egyre inkább mindegyiket - hajtja. A magunk részérõl meg vagyunk arról gyõzõdve, hogy a tankerületi oktatási központok egy erõteljes centralizáció elsõ lépései voltak, és nagyon örülünk annak, hogy ez a centralizáció most, a törvény módosításával, végérvényesen lezárulni látszik.
A szakmai ellenõrzés ügyében hadd jelezzem Kovács Kálmán képviselõtársamnak azt, hogy a szakmai ellenõrzés a mi számunkra nem azonos a tanfelügyelettel és nem azonos egy állami apparátus fenntartásával. Szeretném azt is jelezni, hogy a nemzeti alaptanterv tervezete egy vizsgarendszerre épül. Számomra a szakmai ellenõrzés igazán hiteles formája a vizsga. Az a hiteles és objektív vizsga, amelynek körvonalait festi föl ez a törvénymódosító szöveg akkor, amikor például az Országos Közoktatási Intézetet kívánja megerõsíteni - pontosan még nem tudjuk, hány munkatárssal, de nem témája ennek a vitának, hogy ez most 50 vagy 43 -, többek között azért, hogy legyen Magyarországon végre olyan ellenõrzés, amiben mindannyian gondolkodunk, ami tényleg objektív külsõ mérést jelent és nem valamiféle személyes jelenlétet és beavatkozást a pedagógusok, az iskola, a szülõ és a helyi társadalom, az önkormányzat ügyeibe.
A magam részérõl nem nagyon tudok azzal sem mit kezdeni, amikor a nevelés értékeit hiányolja Kovács Kálmán - és nemcsak Kovács Kálmán, hanem többen - a nemzeti alaptanterv elejérõl, azaz az alapelveket. Egészen biztos vagyok abban, hogy nevelésen az itt ülõk nagyon különbözõ értékeket gondolnak.
(19.10)
Nagyon nehéz lenne ilyen nevelési alapelvrendszert lefektetni. Erre láttunk egy kísérletet az elõzõ kormánykoalíció részérõl, ezeket a bizonyos alapelveket, amiket maximálisan, minden elemében elfogadhatatlannak tartottunk, pontosan azért, mert azt gondoljuk, hogy a nevelés a pedagógus, a szülõ, a diák, a helyi társadalom magánügye, és nincs olyan általános elvrendszer - hát persze azon kívül, hogyha a szocialista embertípust akarjuk, most nem szocialista, hanem nem tudom, milyen embertípus alapján megfogalmazni -, amit kötelezõvé lehetne tenni nevelésügyben az iskolákban.
Tehát egyáltalán nem gondolom azt, hogy állami feladat lenne, vagy akár törvényalkotási feladat azt megmondani, hogy milyen a jó ember, milyen az az embertípus, amit Kovács Kálmán szeretne. Szeretném jelezni, hogy ez valószínûleg egészen más, amit én szeretnék, és én azt gondolom, hogy ez így van jól.
Az oktatáspolitikának nem dolga az, hogy értékeket határozzon meg a pedagógusok számára. Az a dolga, hogy azt megmondja, hogy mi az a minimális szint, amire minden iskolában a diákoknak el kell jutniuk, az a dolga, hogy ehhez a feltételeket biztosítsa, és nyilván majd a költségvetés vitájánál nagyon sokat fogunk egymással veszekedni azon, hogy mik azok a minimális feltételek, amik ehhez kellenek. De nem hiszem, hogy újból az a dolga, hogy direktívákat szabjon pedagógusnak, iskolának, szülõnek, diáknak központi kinyilatkoztatások formájában.
Mi a magunk részérõl tehát ezt a vitát is lezártnak tekintjük. Azt gondoljuk, hogy a két kormányzó párt nem véletlenül állapodott meg abban, hogy ezek az alapelvek. Kísérletet tettünk arra, hogy egy olyan alapelvrendszert megfogalmazzunk, ami általános emberi értékeket tartalmaz, és akkor a Bibliának mondjuk, a tízparancsolat részét fel lehetett volna sorolni, mert nagyjából ez az a szint, amin meg tudunk állapodni. És úgy döntöttünk eme viták alapján, hogy nincs ennek értelme. Arra a következtetésre jutottunk, hogy nincs ilyen alapelvrendszer, ami valamilyen módon értelmes lehetne, persze az alkotmánnyal akár kezdõdhetne is egy ilyen nemzeti alaptanterv, de erre sincsen különösebben szükség.
Annyit még hadd jegyezzek meg, és akkor be is fejezem, hogy a tankerületi oktatási központok helyett a megyei pedagógiai intézetek megerõsítésével, egy országos vizsga- és értékelési központ fölállításával, ami egyébként Szegeden lesz, tehát szó sincs arról, hogy minden Budapesten történne, ellentétben az itteni állításokkal, Szegeden és Veszprémben is tervbe vagyon véve egy-egy helyi szintû, de országos feladatokat ellátó intézmény megrõsítése, létrehozása.
Pontosan arról van szó, hogy a tankerületi oktatási központok tanügyigazgatási szerepe helyett valóságos segítséget szeretnénk nyújtani az iskoláknak, iskolafenntartóknak, szülõknek, diákoknak. És nem valamiféle újabb hatalmi apparátust szeretnénk meggyöngíteni, megerõsíteni. Így ennek megfelelõen nem nagyon tudok Tóth képviselõtársam javaslatával mit kezdeni, ami most megyei szintû hivatalokként próbálja meg a tankerületi oktatási központokat visszacsempészni. Azzal persze, hogy jelzem, hogy ilyen megye legalábbis van, ha tankerület Magyarországon nincs is. Köszönöm szépen. (Szórványos taps a bal oldalon.)