SZABADOS TAMÁS (MSZP): Elnézést, kedves képviselõtársaim, hogy ebben a késõi órában reagálni szeretnék néhány dologra, amit Dobos Krisztina elmondott, de nem állhatom meg szó nélkül.
Az egyik: úgy kezdte, kikéri magának a szolgáltató intézetek nevében, hogy így beszélnek róluk. Örülök, hogy így gondolja ezt õ is. Bárcsak így tette volna 1990-ben is a kormányzat, amikor a pedagógiai intézeteket gyakorlatilag anyagi forrás nélkül hagyta, normatív támogatás nélkül hagyta, és bizony a megyei önkormányzatok jóindulatán vagy rosszindulatán múlott az, hogy fennmaradtak-e vagy nem. Néhány helyen ezeket a pedagógiai intézeteket megszüntették a megyékben. Ezek most újjászervezésre kell hogy kerüljenek.
Magam a Fejér Megyei Önkormányzat oktatási bizottsága elnökeként nagy erõfeszítéseket tettem személyesen is az ott élõ pedagógustársaimmal, hogy fennmaradjon. Örömmel jelenthetem, hogy az a tíz fõs ad hoc bizottság, amely különbözõ meggyõzõdésû emberekbõl, pedagógusokból, oktatási szakemberekbõl áll, fenntartotta ezt az intézetet. Úgy érzem, ez az intézet életközelben, megyeközelben sokkal inkább alkalmas lesz arra, amire sajnos a tankerületi oktatási központok nem voltak alkalmasak.
Én is el tudom azt mondani, hogy ezek a tankerületi oktatási központok, legalábbis a Fejér, a Zala és a Veszprém megyei illetékességû, bizony igazi politikai komisszár intézmény voltak. Nem azt a szerepet töltötték be, amit Kovács Kálmán képviselõtársam itt vázolt.
A másik dolog, amit szerettem volna még mondani: örülök, hogy úgy gondolja kedves képviselõtársam, illetve úgy is tették, hogy a szerkezetváltó iskolák problémáját az önkormányzatok hatáskörébe utalták. Bár csak így történt volna ez a pedagógiai intézeteknél is, és akkor már nem lenne ez a vita.
Még egy megjegyzést szeretnék tenni. Azt, hogy úgy érzem: az egész vita túlnõtt ezen a nyúlfarknyi törvényjavaslatnak a keretein. Már lelki szemeimmel látom, hogy a száztizen-valahány oldalas törvényjavaslat kapcsán bizony több hónapos vitának nézünk elébe.
Köszönöm.