DR. DOBOS KRISZTINA (MDF): Köszönöm. Úgy látszik, a túloldalt mindig arra ingerlem, hogy azzal kezdik: Már csak nem állhatom meg, hogy szó nélkül hagyjam ... A múltkor Szöllõsiné, most Szabados képviselõtársam.
Meg kell mondjam, 1990-ben forrás nélkül volt a nevelési tanácsadó és még nagyon sok intézmény. Ezzel lehet egyetérteni és nem egyetérteni, de úgy gondolom, ez nem azt jelenti, hogy a nevelési tanácsadót vagy a pedagógiai szolgáltatást tönkre akarták tenni, hanem másfajta finanszírozási rendszer volt. Mert az iskolák megkapták a normatívát és ezenkívül még nagyon sok intézmény nem kapott külön normatívát, de ettõl még mûködött.
Ez pedig azt jelenti, hogy másfajta rendszerre kellett átállniuk a pedagógiai intézeteknek. Természetesen a megyei önkormányzatok felügyeletét figyelembe véve.
Az, hogy sokkal alkalmasabb a pedagógiai intézet a tankerület feladatára, ez sajnos azt jelenti, hogy képviselõtársam valószínûleg nem pontosan olvasta el a törvényt, mert nem a pedagógiai intézetek kapják meg a feladatokat, vagy csak részben kapják meg. Másrészt nagyon lényeges, hogy akkor itt összekeveredik egyfajta intézményrendszer. A szolgáltatás akkor mûködik jól, ha annak, aki szolgáltat, annak az igényeit használja ki. A felügyeleti rendszer pedig akkor mûködik jól, ha az országosan egységes és nem az éppen adott önkormányzat igényeinek megfelelõen alakul ki.
Nagyon nagy baj lesz, ha ez a rendszer összekeveredik, és ezért hivatkoztam Szebenyi Péter urra, aki pontosan leírta, hogy nagyon rosszul mûködik ez a rendszer, ha összekeveredik. Tehát nem lehet egyazon intézményen belül ilyen tipusú feladatokat adni.
A harmadik megjegyzésre pedig, ami a politikai komisszárként megjelenõ tankerületi oktatásügyi központokat illeti. Ez nagyon sokszor elhangzott, én is olvastam az újságban. Célszerû lenne, ha képviselõtársam ténybeli dolgokat mondana, mert így csak a Népszabadság címoldalán tudunk megjelenni.
Köszönöm.