CSÉPE BÉLA (KDNP): Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! A Kolozsvárról szeptember 8-án indult kerékpáros ifjúsági karaván tagjai a mai napon, délelõtt 11 órakor beléptek az Európa Tanács épületébe Strasbourgban. A karaván ötszázezer aláírást vitt az anyanyelvû oktatásért, amiért szombaton is tüntettek Magyarországon.
Már a fizikailag elvégzett teljesítmény maga megérdemel egy fõhajtást a magyar parlamentben. De vajon eléri-e a célját a menet az egyesülés felé haladó új Európában? A történelmi tapasztalatok szerint erre nincs sok esély. Nekem az oly sok sikertelen segítséget kérõ küldetés jut eszembe, melyet Európába küldtünk a történelem folyamán, és II. Rákóczi Ferenc, aki annyira bízott a francia udvarban - és végül az akkori háborúkat lezáró békekötésekben meg sem emlékeztek rólunk. Talán kevéssé ismert, hogy a vezérlõ fejedelem szívét - végrendelete szerint - mégis a Párizs melletti kamalduli kolostorba vitték, mintegy szimbolizálva, hogy Európához tartozunk.
Úgy vélem, most ismét szorongatott helyzetben vagyunk, és minden történelmi kudarcunk ellenére ki kell fejeznünk Európába vetett hitünket és bizalmunkat , hiszen ezért is mentek oda a kerékpárosok. Mi innen is arra kérjük a kormányt, erõteljesebben képviselje nemzeti érdekeinket, nyújtson hathatósabb segítséget az egyre szaporodó vészhelyzetekben. Ilyen a vajdasági magyar etnikum helyzete is, amint azt az ottani polgármesterek budapesti látogatása is aláhúzta, és mely kérdéssel tudomásunk szerint az Európa Tanács szintén fog foglalkozni.
Mindezek mögé egy erõs, az alapvetõ kérdésekben egységes ország kellene. Engem nagyon - képviselõi pályám alatt talán a legjobban - megragadott az a légkör, melyben az erdélyi fiatalokat, pártállástól függetlenül, fogadtuk itt, a Parlament elõtt és a Delegációs teremben. Ezért kellene a parlament, az ország légkörét is jobbá tenni.
A Bokros-csomag a gazdasági kényszertõl függetlenül, indokolatlanul és - mint kiderült - alkotmányellenesen vágott bele a társadalom testébe. Nem tartjuk helyesnek azt a kormánynyilatkozatot - amelyrõl az elõbbiekben itt már szó volt -, mely szerint az Alkotmánybíróság rontja a gazdasági stabilizáció feltételeit, - errõl külön már beszéltünk. Nem értjük a társadalmi feszültség indokolatlan elõidézését olyan területeken, mint az oktatás, az egészségügy. Itt nem gazdasági kényszerek átvezetésérõl, hanem alapvetõ kormányzati hibákról, a társadalommal való szót nem értésrõl van szó.
Nem véletlen, hogy a világbanki delegáció is felkereste a Pedagógusok Szakszervezetét. Az már sajnos történelmi tény, hogy a kormány nem tud gazdasági-társadalmi megállapodást kötni, de a radikális fellépésekrõl beszélõ érdekképviseletekre jobban oda kellene figyelnie! Felhívjuk a figyelmet, hogy a társadalmi feszültség inflációs tényezõ is, és ez minden kedvezõ trendet megfordíthat.
E rövid idõkeretben arra szerettem volna rámutatni, hogy az európai integráció az egész magyarság szempontjából milyen fontos. Minden felelõsségteljes politikai tényezõnek arra kell törekednie, hogy az ország megerõsödjön, stabillá váljon, a társadalmi feszültségek csökkenjenek; azaz a Strasbourgba megérkezett kerékpárosok mögött álljon minél egységesebb, minél erõsebb ország!
Egyben hitemet is szerettem volna kifejezni, hogy az új, az egyesülés felé haladó Európa az emberi méltóság talaján lehetõséget fog találni a kisebbségek tragikussá váló helyzetének orvoslására. Európa legnagyobb kisebbségérõl van szó, de nemcsak a romániai, hanem a határainkon túl élõ többi magyar kisebbségrõl is.
Ha mindez megvalósulna - ami lehet, hogy álomnak tûnik, de efelé kell törekednünk -, akkor az erdélyi fiatalok talán mégsem hiába kerékpároztak Strasbourgba. Köszönöm figyelmüket. (Taps a jobb oldalon.)